Őszintén szólva, nem sokat gondolkodunk, mikor együtt dolgozunk valakivel. Minket egy partnerség esetén egyetlen dolog érdekel: tudunk-e vele azonosulni, rá merjük-e bízni a „gyereket”, a munkánkat, amiről majd megítéltek minket is, vagy sem. És ez elsősorban intuitív dolog, akár egy szülőnél. Biztos ismeritek az érzést és ehhez nem kell PR szak… Ha legalább annyira szereti azt csinálni, amit csinál, mint mi, akkor ok. És Geri nagyon ok volt!
Szeretjük a pillanatokat, amihez hasonlót nemrég Zákány Geri fotósunk örökített meg egy futóról és édesanyjáról. Leültünk beszélgetni kicsit Gerivel, hogy meséljen az említett képről, no meg magáról, hogy miként is lett ő a futók kedvenc fotósa…
Geri, meséld el nekünk a saját sztoridat, hogyan lett belőled fotós? 🙂
2003-2004 körül kezdődött az egész, amikor az ország első party fotós oldalának elkezdtem elektronikus zenei rendezvények fotóit készíteni. Szinte fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: tisztában voltam a blende, záridő és iso fogalmával, de nagyjából ennyi. Vitt előre a szívem, a szemem és a lelkesedésem. Végig csináltam jó pár Sziget, Volt és BS fesztivált. Imádtam, lehetett bulizni, haverkodni és nem utolsó sorban pénzt keresni. Idővel a rendezvényeken egy főre jutó fotósok száma már-már zavaróan magas lett, s hát én is kezdtem kinőni a tinédzser korszakból, ezért folyamatosan képeztem magam, hogy egyre jobb fotós lehessek.
Nem tipikus sportfotókat készítesz – nálunk például rengeteg csodás pillanatképet örökítettél meg, a Szigligeti képek egytől egyig különlegesek. Mégis nagyon sokszor futópályán alkotsz. Hogyan szerettél bele a sporteseményekbe?
A témák egyre jobban eltolódtak a családi, esküvői fotók és bizonyos nagyvállalatoknak végzett különböző képei felé, majd úgy 5 éve jött az életembe a sportfotózás, ami egy véletlennek köszönhető, mint sok minden az életemben… de akár hívhatjuk a sors kezének is. 🙂 Édesapám jelenleg is maraton futó, de a sport már kisgyermek korom óta végig kíséri az életemet. Kezdtem jégkoronggal a Fradiban, folytattam közel 10 év futballal, végül maradt a kondi és a hosszútáv futás. De ne kanyarodjak el nagyon a kérdéstől, szóval Apáék családi / baráti csapattal talán az első alkalomtól kezdve folyamatosan teljesítették az UB-t, majd 5 évvel ezelőtt engem is bevettek, amikor már elég komoly szinten fotóztam. Gondoltam, elviszem a felszerelésemet és megörökítem a csapatunkat, de olyan sok időm volt a váltások között, hogy nagyon ráértem mindenki mást is fotózni, elkapni pillanatokat, s elég jó lett a sorozat fogadtatása. Következő évben már rákészültem, hogy egy kerek sorozatot készíthessek a tészta partytól kezdve a hajnali induláson, déli dögmelegben szenvedésen át, a naplementés és éjszakai képekig, miközben persze futottam egy maratont is 3 részletben. 😀 A lényeg, hogy ez a sorozat már tényleg annyira ütős lett és kimagaslott az akkori sport / futó / képek közül…
Így utólag egy esküvői fotózás volt még meghatározó a sportfotósi karrieremben, miután az örömapa – aki nem mellesleg a BSI egyik vezetője – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lefotózni egy rendezvényüket, a 24 órás bringa kupát. Volt kedvem, a többi pedig már történelem egy kis csavarral, mert bár elkészítettem a verseny fotóit – elég ütős lett, jó beállításokkal, élettel teli képekkel, s tényleg szerették az emberek – a hölgy kontakt, aki akkoriban szervezte a BSI fotósokat elment szülni, én pedig 1 évre eltűntem a süllyesztőben. 1 év után újra jött ez a rendezvény, előkerültek a képek, leporolták, kinyomozták ki fotózta, és onnantól kezdve töretlen az együttműködés közöttünk. Azóta pedig több sportrendezvény is megkeres, hogy örökítsem meg a versenyeiket, szakmailag koordináljam a fotósokat.
UB, BSI, no de hogy jött az életedbe a Futniszép csapata?
A storyt úgy hallottam, hogy Tihany után bár remek fotóitok készültek, Lubics Marcipán futásáról (Szilvi gyönyörű magyar vizslája) – és még sok fontos pillanatról – nem készült fénykép, s ezen (is) változtatni szerettetek volna. Marcipánnál maradva, míg ő egy fotósnak „csak” egy vizsla a sok közül, s nem az a kutya, aki még Lubics Szilvinél is többet tud futni, azaz míg egy fotós nem tud futófejjel gondolkodni és érezni, addig csak véletlen elkapott pillanatokat lehet megörökíteni. Mitől különlegesek a képeim? Gyerekkorom óta sportolok, futok, így át tudom érezni a futók örömét, szenvedését, lelki állapotát. Mindig beszélek hozzájuk, bíztatom Őket aminek szerintem örül a többség, bár néha megkapom, hogy mit pofázol, inkább futnál. 🙂 De nem vagyok sértődős és ezek tényleg nagyon ritkák, inkább sok mosolyt, kedves pillantást, integetést kapok vissza, ami feltölt már ott a helyszínen is, valamint amikor dolgozom fel a képeket. Érdekes, de Szigligeten ez utóbbit hatványozottan éreztem, s most ezt nem csak azért mondom, mert épp veletek beszélgetek.
Nemrég a Budapest Maratonon sikerült egy olyan szavak nélkül beszélő képet készítened, amely miatt több újság is megkeresett Téged. Mi ennek a története?
A maraton alatt kb. 4 órát töltök a pályán robogóval. Az első 7-8 km őrülete után – itt található az összes „érdekes” BP-i helyszín – kicsit lazább, nyugisabb a tempó, s meg tudom figyelni a futókat, helyszíneket, eseményeket. A Közgáz utáni visszafordítónál pillantottam meg a kerekes székes hölgyet maga előtt toló fiatalembert. Pont beálltam a fényeknek megfelelően egy számomra jó pozícióba, amikor Ők fordultak, s lőttem gyorsan 3-5 képkockát róluk, majd indultam is tovább – itt még különösebben nem esett le, hogy milyen erős lett ez a kép.
Ezek után volt egy „életmentésem” a BME K épülete csücskénél, amikor egy első maratonját futó srácot láttam brutális robotmozgással „futni”. Egyből leugrottam a motorról, megkérdeztem, hogy görcsöl-e, szédül-e, mondta hogy igen. Azt tanácsoltam neki, hogy üljön le egy picit, ne veszélyeztesse magát, de abban a pillanatban olyan szintű görcs állt a lábába, hogy a hatalmas üvöltésére több futó is megállt, majd az egész teste görcsbe rándult, s a kezében lévő palackot szór szerint összeroppantotta. 4-en vittük le a pálya szélére, ahol mentőt hívtunk azonnal, stabil oldalfekvésbe helyeztük, majd a többiek megvárták vele a mentő kiérkezését… remélem már jobban van.
Ilyen izgalmas esemény után értem utol újra Csabát és az édesanyját a nyugati téri felüljáró előtt. Pár percig mentem velük, amikor a fiú elmesélte, édesanyja egész életében nagyon keményen dolgozott, munka után sietett haza, hogy a családot ellássa; nem járt el sehova, nem látott világot. Innen jött az ötlet, hogy az idősödő, beteg édesanyját kihozza picit a „való világba” megtapasztalja a futóversenyeket körülvevő különleges, fantasztikus légkört. De a képre visszatérve, csak itthon, a képek feldolgozása közben vettem észre, hogy pont egy puszit nyom az édesanyja fejére, miközben tolja. Talán pont ettől és a mögötte lévő sztoritól lett ilyen „ütős”, szívbe markoló az a kép. Megszámlálhatatlan like, megosztás és komment érkezett rá, nagyon kedvesen írtak az emberek Csabáról, a fotóról, élmény volt olvasni, vissza hozza az emberekbe vetett hitet egy ilyen történet. 🙂
*Itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mi is nagyon sok szeretettel várjuk a kerekesszékes és babakocsival érkező sportolókat pályáinkon, mert hatalmas példát mutattok ezzel mindenki számára az esélyegyenlőségről, és a mérhetetlen akaraterőtökről.
A Szigligeti képsorozatból melyik lett a Te kedvenced?
Több is van, de amikor a pálya egyik legszebb pontján, egy kanyarban megállt valaki, hogy egy selfiet lőjön a panorámával, egy helyi lakos bíztatta a futókat és én pont ott voltam. Bár 99%-ban biztos voltam benne, hogy lesz valaki, aki ott megáll fotózkodni. 🙂 Nekem ez volt az első versenyem Veletek, de a szervezők személye annyira megfogott és a Balcsi amúgy is nagy szerelem, hogy a jövő évi 2 verseny (+ az #ujprojekt) már most be van írva piros betűkkel a fotós naptáramba, de még a családiba is, mert jövőre viszem Ilot és a gyerekeket is! Egyelőre csak a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton eseménye van meg, de a dátumokat már mondtátok…
S nem félsz, hogy Ilot bízzuk meg helyetted?
A profil fotómra célozgatsz?
Most éppen arra, bár láttunk már rólad több Ilo MakeUp Art készített fotót. A kedvencünk, amikor a fiaitokkal vagy, na az olyan igazán Zákány Geris! Jókedvű, barátságos, őszinte, és családcentrikus.
Ilo olykor feleségből asszisztensé avanzsál, ha úgy adódik, de fordítva ez már nem működik, mert ha én próbálnék sminkelni helyette, no annak nem lenne jó vége!
Van még egy fénykép, amit a napokban láttunk Rólad, a fotósról, Zákány Gergely Photography-ról…
A fotó készítője, Nagy Laci mondta, hogy ő figyel, keres, s elkapja a pillanatot, Te ellenben ha kell szervezel, vezetsz, és megcsinálod, mert hihetetlen energiád van foglalkozni az emberekkel… és tegyük hozzá a versenyszervezőkkel is, emiatt vagy Te a kedvenc fotósunk!
Köszönjük Geri, és Tihanyban találkozunk! 🙂
