ultrafutás Archives - Futniszép.hu

SPARTATHLON 24/6 – avagy a 24 magyar induló futniszép szemüvegen át

Az idei Spartathlon 24 magyar indulójának neveit olvasva 6 résztvevőnél különösen megdobbant a szívünk, mert őket személyesen is köszönthettük már a Tihanyi vagy Szigligeti Félmaratonunkon az „Azt meséld el…” sorozatunk keretében. Ismerjétek meg őket futniszépes szemüvegen át…

Lubics Szilvia – 92

Lubics Szilvi a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…”-en a II. Mapei Szigligeti Félmaratonon

Az abszolút favorit négy pasival a háttérben, mert bár úgy tűnik egyedül rója a kilométereket, ő sosincs egyedül! Lehetetlen 24 órából 48-at varázsolni, ő mégis nap, mint nap megteszi. Férj, három gyerek, kutyák és fogorvosi praxis mellett is szinte lehetetlen a nyomába érni. Készíthettünk pár hete egy interjút a fiaikkal a Badwater verseny kapcsán, amikor többet tudhattunk meg róla (róluk), mint korábban bármikor. Szakavatott szemek még a sorok közt is olvastak, mert a napokban Simonyi Balázs – az Ultra rendezője, az idei Spartathlonon 368, a Szigligeti Félmaratonon 6265 rajtszámmal induló futónk – idézett ebből az interjúból.

Versenyszervezőként a legnagyobb megtiszteltetés volt számunkra, hogy vidéken elsőként, s egyetlen nem BSI versenyként Szilvi nálunk dedikálta „Másfél nap az élet” c. könyvét, mely a Spartathlonról szól. Ha még nem olvastátok, akkor olvassátok, érdemes!

Vágó Boglárka – 93

Németh Györgyi, a Futásról Nőknek vezetője, kiemelt médiapartnerünk fotózkodik Kádár Kittivel, Vágó Bogival és Elek Dórival a Mapei Szigligeti Félmaratonon

Elek Dórit ismertük, mint a Futásról Nőknek egyik állandó íróját, és az idei belfasti 24h vb női magyar csapatának tagját. A 24h vb férfi csapat vállalta az 1:45 iramfutók szerepét Szigligeten, így adta magát az ötlet, hogy a 2:00 iramfutóknak hívjuk el anői csapatot. Elek Dórit ugye ismertük, Györgyit is, a Futásról Nőknek főszerkesztőjét, de miként fogjuk felismerni a két másik csapattagot annyi futó közt a versenyen? Makai Viki futott a segítségemre: a pöttyös kendős lesz a Bogi, az a kabalája! Minden divatirányzatot felülbírálva a rikító rózsaszín Sauconys iramfutó pólóhoz valóban a piros pöttyös kendőben tolta Szigligeten is! Micsoda büszkeség azonban nekünk, hogy Szigliget után a Spartathlonon is ott van a piros pöttyös kendő: „Pötyi”… egy kicsit így olyan, mintha mi is ott lehetnénk! 😊

Maráz Zsuzsanna – 235

Makai Viki, Csécsei Zoli és Maráz Zsuzsi a III. Knauf Tihanyi Félmaraton sajtótájékoztatóján

2017 májusában a Tihanyi Félmaraton másnapján kora hajnalban az Apátságnál egy reggeli kocogásából megálló nő mondta mosolyogva a magáét a Balatonnak: „Körbefutottalak, legyőztelek!” Az UB után voltunk, amit Zsuzsi harmadszor nyert meg. Ott akkor egy életre megszerettem!

Emberfeletti és emberi egyszerre, megismerni és csak megszeretni lehet! Tavaly harmadik lett a Spartathlonon, idén ő győzni ment vissza…, ő nem mondta egyszer sem, de le merem írni, hogy szerintünk azért utazott Athénba, hogy győztesként leborulva Leonidász lábaihoz jól kiossza őt is, mint a Balatont! 😉 Befutókor meghatódott és sírt, nem kiabált, de biztos vagyok benne, hogy fog még beszélgetni Leonidásszal.

Zsuzsi mindent megtett, hogy a lehető legfelkészültebben érkezhessen Athénba. Magyarok közt elsőként ért Spártába, nők között abszolút másodikként tavalyi eredményén 2:01:28 javítva, 25:42:33 idővel. Patrycja Bereznowska 24:47:07 új női pályacsúccsal egy kicsit gyorsabb volt, de nekünk akkor is Zsuzsi lett az idei Spartathlon magyar bajnoka!

Szigligetre nem jött el, mert aznapra volt egy 3 órás dombozása, másnapra pedig az utolsó 4 órás hosszú edzése a spártai randija előtt, de megígérte, hogy májusban a TF-en találkozunk!

Lajkó Csaba – 238

Lajkó Csabi a 24 órás női válogatottal, Vágó Bogival, Kádár Kittivel , Elek Dórival és párjával, az ugyancsak Lajkó Mónival a legkedveletbb iramot, 2:00-át vitték a Mapei Szigligeten

Szigligeti Félmaratonunk 2:00 iramfutói a belfasti 24h vb magyar női csapat mellett a 3. alkalommal velünk futó Lajkó Csabi és Lajkó Móni voltak. A rózsaszín iramfutó pólót ha nem is vállalta be Csabi, igazán jól mutatott a négy hölgy között.

2013 és 2014 Év Ultrafutóját nem csak remek eredményeiről, hanem jótékonysági és közösségformáló megmozdulásairól is ismerhet a futótársadalom, de hogy miért Pecsenye Csabi beceneve, azt májusban megkérdezhetitek tőle Tihanyban! 😉

Rudolf Tamás – 351

Rudolf Tomi a II. Mapei Szigligeti Félmaraton 1:45-ös iramfutójaként Krisztával, az egyik főszervezővel

Július első hétvégéjén volt az idei 24 órás világbajnokság, Belfastban. Ezen a világbajnokságon a hazai férfi csapat minden idők legjobb magyar nemzetközi eredményét érte el, a 4-ik helyen végzett a csapatok versenyében. Csécsei Zoliról kissé elfogultan, de megalapozottan hittük, hogy nem lesz nála gyorsabb senki hazai színekben. Zoli 253,256 km egyéni csúcsot futott, de őt megelőzve Rudolf Tamás 255,375 km korosztályos 1. helyezettként, egyéni csúccsal abszolút 8. helyen végzett, úgy hogy közel 22 órán keresztül VB első helyen volt, de a 20. órától kezdődő combfájdalma miatt az utolsó két órában már futni sem igen tudott. A verseny után így nyilatkozott:

„Azt gondoltam még a VB előtt, hogy van egy szűk világelit (kb. 10-20 fő), akik jóval előttem járnak. Én majd utánuk jövök sok más futóval együtt. Ez nem igaz. Ők sem jobb futók semmivel sem, mint én! Felnézni fel lehet rájuk, de a versenyen meg le lehet hagyni őket…”

Tomi nyilatkozatát olvasva mertünk mi is nagyot álmodni Tihany után, s Szigligeten bebizonyítani, hogy bár olykor hibázunk, s sosem leszünk – mert nem akarunk 😉 – a legnagyobb futórendezvény szervezők lenni, attól még lehetünk mi a legjobbak!

Tihanyban reméljük lesz lehetőségünk megtudni Lajkó Csabi Pecsenyeségének és Rudolf Tomi Csikaságának az okát!

Simonyi Balázs – 368

Keczán Pál főszervező, Markovich Béla, a Mapei Magyarország ügyvezető igazgatója, Szőnyi Ferenc, ultratriathlon világbajnok és Simonyi Balázs ultrafutó, az Ultra c. film rendezője a Mapei Szigligeti Félmaraton sajtótájékoztatóján

Mintha ezer éve ismernénk őt, pedig a Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóján találkoztunk először személyesen. Sajátos stílusa magával ragadja az embert, akárcsak a filmje, az Ultra,  amit most kezdték el játszani a hazai mozik. Ha még nem láttátok, akkor Lubics Szilvi könyve mellett ez a másik alapmű, amit minden futónak – és nem futó családtagnak, barátnak – meg kell ismerni. A film bepillantást enged az ultrafutás világába és megismerhetitek egy kicsit a rendezőt is. „Hajrá Simonyi Balázs!”

És beérkezett a második magyar, Rudolf Tomi is!!!!!!!!!!!!

Lubics Szilvia – 92 💜 ; Vágó Boglárka – 93 💜 ; Huzsvay Edit – 186 ; Kreidl Csaba – 189 ; Toms Krisztián – 207 ; Maráz Zsuzsanna – 235 💜 ; Lajkó Csaba – 238 💜 ; Sznopek József – 239 ; Veres Szilárd – 244 ; Lőw András – 247 ; Rácz Róbert – 264  ; Máthé Zoltán – 287 ; Csákány Krisztina – 294  ; Török-Ilyés László – 299 ; Kolluti Margit – 300 ; Káldi Péter – 306 ; Roskovics Miklós – 308 ; Kisháziné Zombory Erika – 313 ; Blaskó Mihály – 315 ; Evetovics-Balla Hajnalka – 330 ; Veress Béla – 334 ; Rudolf Tamás – 351 💜 ; Simonyi Balázs – 368 💜 ; Lukács Albert –  386

Hajrá minden magyar spártai hősnek, akik még úton vannak!

Maráz Zsuzsi ebben a pillanatban ért be nők között a 2. helyen Spártába!!!

Maráz Zsuzsi, az UB háromszoros bajnoka, Esztergom Príma-díjas ultrafutója ebben a másodpercben ért be 25:42:33-as idővel elsőként a 24 fős magyar csapatból, nők között pedig a 2. helyen (összetettben is a 10-ik!!!), s ezzel egyet javíthatott a tavalyi évhez, amikor 27:45:42-es idővel harmadik helyen végzett. Hatalmas teljesítmény, de mi kellhet ehhez? Adottság, elhivatottság, hősiesség, alkat, felkészültség, vagy mi? Ezeket a gondolatokat jártuk ma éjjel és hajnalban körül, miközben folyamatosan frissítettük a Spartathlon Magyar Csapatának rajongói oldalát – külön dícséret annak, aki kezeli, mert folyamtosan kerültek fel az infók, videók, adatok, képek – és a verseny hivatalos GPS live követését.

A Spartathlont nagyon sokan a világ legnehezebb versenyének vélik és semmi okunk rá, hogy elmélázzunk, vajon ez, vagy a Badwater, vagy talán a Himalayan Ultra Race, vagy éppen melyik számít jelenleg annak. Egy azonban tény: aki részt vett a versenyeken, a közbeszéd “Spártai Hősökké” avatja őket, amit ki jobban, ki kevésbé fogad el. Lajkó Csabi például nem tartja magát hősnek, pedig most futja épp le 6. alkalommal a versenyt (egyszer feladni kényszerült), ellenben ott van például Jánisz Kúrosz – a legenda, aki a 4 versenyéből 4-et olyan idővel teljesített, hogy azóta is mind a 4 pályacsúcs -, aki egyik befutása pillanatában egyértelműen így fogalmazott, “az igazi hősök Görögországból érkeznek”. Az tulajdonképpen, hogy ki mit gondol magáról, majdhogynem mindegy is, hiszen a dolgokat, tetteket általában nem mi, saját magunk ítéltetjük meg: az igazán nagy dolgokat sok esetben a történelem és a köz legitimálja. 

Lubics Szilvi és Maráz Zsuzsi az első napon sokáig együtt haladtak

És itt van egy verseny, ami olyan történelmi és mitológiai gyökerekkel bír, hogy minden lépés valamiről mesél. Olyan, mint amikor Velencében, vagy az el caminon járunk, de itt valóban az út a cél maga. És a teljesítmény, ami egy ilyen verseny mögött lapul, megkísérti az örökkévalóságot. Talán Simonyi Balázs filmjében, az Ultra-ban is mesél pszichedelikus élményekről, amikor a fáradtság és a test végső energiának lehetetlen kizsákmányolása víziókhoz vezet, különösen az utolsó szakaszon, amikor átkelnek éjszaka a Parthenio-hegyen. És el is hiszem. Mesterséges körülmények között vizsgálták a fáradtság és kimerültség jeleit az emberi szervezeten, napokig nem hagytak aludni néhány önként jelentkezőt: lámpákkal, hanghatásokkal tartották őket ébren és azt próbálták feltérképezni, hogy mi az emberi tűréshatár utolsó vonala. Mindezt egy laboratóriumban, ülve. Mekkora a kettő között a különbség!

Magam úgy gondolom, hogy a Spartathlon hősies küzdelem egy pillanatnyi örökségért. A világ bölcsőjének, a filozófia és a reál tudományok földjének, az ókori mitológia tengerek mosta szigeteinek meghódítása, amiért nem dícséret, sztárrá avatás a méltó elismerés, hanem az ámulat. Az a fajta ámulat, amiről egyszer unokáik egy pohár bor mellett mesélni fognak: az én nagyanyám, nagyapám megcsinálta. És így válik valaki nem csak önmaga legyőzése által hőssé, hanem mások számára példaként követendő, ámult személlyé.

Maráz Zsuzsi ebben a pillanatban ért be, 25:42:33-al, nők között a második helyen végzett (Patrycja Bereznowska 24:47:07 lett ma 6:48:18-kor az első). Dícséretünk így most elsőként neki szól, de ugyanannyira szól azoknak a versenyezőknek, akik arra kényszerültek, hogy feladják a távot. Talán emiatt is van, hogy a Spartathlon saját győzteseit külön nem tünteti ki – péndíjazás pl. abszolút nincsen… és ez milyen bölcs, ha jobban belegondolunk.

Fa Nándor, az óceánok ultra futója, a vizek Szőnyi Ferije mondta egyszer: “Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot…” Gratulálunk Zsuzsi és köszönjük, hogy eljöttél hozzánk idén mesélni az “Azt meséld el…”-re, reméljük, hogy a 2018-as Knauf Tihanyi Félmaratonon is találkozunk…

Később Szilvinek gyomorproblémái adódtak, Zsuzsi előrement

A teljes 24 fős magyar csapat névsora (akik mellett ott egy szívecske, már meghallgathattuk az “Azt meséld el…”-en vagy Tihanyban vagy Szigligeten:

Lubics Szilvia – 92 💜 ; Vágó Boglárka – 93 💜 ; Huzsvay Edit – 186 ; Kreidl Csaba – 189 ; Toms Krisztián – 207 ; Maráz Zsuzsanna – 235 💜 ; Lajkó Csaba – 238 💜 ; Sznopek József – 239 ; Veres Szilárd – 244 ; Lőw András – 247 ; Rácz Róbert – 264 ; Máthé Zoltán – 287 ; Csákány Krisztina – 294 ; Török-Ilyés László – 299 ; Kolluti Margit – 300 ; Káldi Péter – 306 ; Roskovics Miklós – 308 ; Kisháziné Zombory Erika – 313 ; Blaskó Mihály – 315 ; Evetovics-Balla Hajnalka – 330 ; Veress Béla – 334 ; Rudolf Tamás – 351 💜 ; Simonyi Balázs – 368 💜 ; Lukács Albert – 386

Keczán Pál

Mi az a Spartathlon? Nem elég annyit tudni, hogy ma reggel indult…

Elkezdtünk összeállítani egy csokrot a most épp zajló Spartathlonról, de bárhova is nyúltunk, a wikipedia rendelkezett a legtöbb információval így az anyagot is onnan loptuk. Érdemes elolvasni az esemény történetét, történeti hátterét, amiből egy egészen egyedüli verseny körképe bontakozik ki. Nemrégiben Simonyi Balázs megosztotta John Fodennel készült anyagát, amit az Ultra előtt készített vele, keressetek rá a Tihanyi Félmaraton facebook oldalán, két részes, mindkettő fent van! Az alábbi oldalon követhetitek a versenyzőket live-ban, jelenleg (17:12) a magyarok közül Rudolf Tomi az 5!!! helyen áll és nagyon tolja neki!

Rudolf Tamás 100 körül

A Spartathlon egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.

A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, és történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon, és negyedszázados története során számos magyar sikert hozott.

Hérodotosz elbeszélése szerint i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz egy küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leonidász királytól a perzsák ellen. Hérodotosz így emlékszik Pheidippidész futásáról:

„Mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába egy Pheidippidész nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása…”

Történészek szerint Pheidippidész spártai futása szolgál a modern maratoni futás mitológiájának alapjául. Hérodotosz, aki néhány évtizeddel a marathóni csata után írta meg a görög-perzsa háború történetét, nem említ olyan hírvivőt, aki a csata után Athénbe futott volna a győzelem hírével. A modern legenda, mely szerint Pheidippidész úgy kimerült a 35-40 kilométer körüli futástól, hogy odaérve csak annyit bírt mondani, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze, több száz évvel későbbi adalék, mely vélhetőleg a Pheidippidész-legenda átalakulásából képződött. A marathóni futás első ismert írásos említése Plutarkhosztól származik, aki bő fél évezreddel a marathóni csata után, Athén dicsőségéről című művében írta le a történetet, de ő még egy Therszipposz vagy Euklész nevű hírvivőről beszélt.

„A hadvezérek tehát ezt a Pheidippidészt, aki azt állította, hogy találkozott Pannal, elküldték Spártába, s az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Felkeresvén az elöljárókat, ezt mondta: »Lakedaimóni férfiak! Az athéniak azt kérik tőletek, hogy siessetek a segítségünkre, és ne nézzétek tétlenül, hogy a legősibb hellén várost a barbárok leigázzák.”

Az első újkori futás

Hérodotosz szavai John Fodent, a brit légierő tisztjét gondolkodóba ejtették. Foden, aki maga is amatőr ultramaratonista, 1982-ben négy társával elindult kipróbálni, hogy vajon lehetséges-e ezt a 246 kilométeres távot másfél nap alatt futva megtenni.

Fodenék kísérlete többször is majdnem kudarcba fulladt. A latin betűs táblák teljes hiánya és a rossz minőségű térkép miatt a csapat lépten-nyomon eltévedt. Felszerelésük hiányos volt, és kísérőjük eltévedései és kerülései miatt a futók többször is kiszáradtak és eléheztek. Volt olyan szakasz, ahol öt órán keresztül víz nélkül kényszerültek futni. A futóknak a kutyákkal is gyakran meggyűlt a bajuk, ezért a szokásos felszerelésen túl köveket is cipeltek, a támadó kutyák visszarettentéséhez.

Az ötfős csapatból csak John Scholten ért 36 órán belül Spártába, és ezzel megszületett a Spartathlon. A következő évben a csapat megszervezte az első hivatalos versenyt, amit azóta évről évre megtartanak.

Útvonal és verseny

Lubics Szilvi és Maráz Zsuzsi egymás mellett 17 perccel ezelőtt (17:00-kor)

A futók Athén belvárosából a tengerpart felé futnak, és Eléfszina, Megara és Kineta érintése után, 78,5 kilométernél érik el a Korinthoszi-csatornát. A csatorna után a Peloponnészosz-félszigetenaz ókori Korinthosz, Nemea és Lürkeia után, 159 kilométernél érik el a közel 1200 méter magas Parthenio-hegyet, ahol Pheidippidész a monda szerint találkozott Pan istennel. A hegyet követően Nesztani és Tegea érintése után érik el Spártát a futók. A cél Spárta pálmafákkal övezett főterén, Leonidász király szobránál van és a verseny a Leonidász lábának megérintésével ér véget. A verseny részletes térképe,Fodenék útvonala, mely az ókori utak és városok vonalát követte, zömében szekérutakon haladt, és az útnak kevesebb mint fele volt leaszfaltozva. Az évek során a görög úthálózat folyamatosan fejlődött, és már csupán 10 kilométer halad szekérutakon, ösvényeken.

A verseny során a futóknak 75 ellenőrző ponton kell áthaladniuk, és minden pontot egy előre meghatározott szintidőn belül kell elhagyniuk. Aki szintidőn túl érkezik, bármelyik ponton kizárhatják, azonban a verseny első felében a versenybírók rugalmasan kezelik a szintidőt, és csupán az este leszállta után kezdik szigorúbban venni a késéseket.

A verseny érme

Az érem hátoldala

A futók zöme a Parthenio-hegyet és az azt megelőző több mint 10 kilométeres emelkedőt tartja a Spartathlon vízválasztójának. Az emelkedőt a futók többsége már éjszaka kezdi meg, és a csúcsra 20-22 óra futás után érkezik meg. A csúcs előtti utolsó három kilométert kivilágítatlan hegyi ösvényen, egy szakadék peremén kell megtenni. Több beszámoló említ a csúcsot megelőző és követő 10-15 kilométerről hallucinációs élményeket és a versenyt feladók többsége még a hegy (ahogy a bennfentesek nevezik: „A Hegy”) előtt száll ki.

A szigorú szintidők, a kemény emelkedők és a gyakran szélsőségesen meleg időjárási körülmények miatt ultramaratonista körökben úgy tartják, hogy a Spartathlon az egyik legkeményebb, ha nem maga „a” legkeményebb futóverseny a világon.

A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célbaérkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajág-koszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével.

A szervezők a versenyt nemcsak sporteseménynek, hanem kulturális rendezvénynek is tekintik, és ezt jól tükrözi, hogy 2006 óta évről évre a verseny kizárólagos szponzora a Stravos Niarchos Alapítvány, mely szinte kizárólag kultúrát, művészetet, oktatást és orvosi kutatást támogat.

Nevezési feltételek

Az a futó nevezhet, aki az alábbi négy feltétel legalább egyikét teljesítette a verseny évében vagy az azt megelőző két évben:

  1. Teljesített egy 100 kilométeres versenyt 10:30-nál jobb idővel.
  2. Korábbi Spartathlonon szintidőn belül eljutott Nesztaniig (172 km).
  3. Korábban sikeresen teljesített egy Spartathlont.
  4. Teljesített bármilyen 200 kilométeres, vagy annál hosszabb versenyt időeredménytől függetlenül.

Rekordok

A görög születésű ausztrál futó, Jánisz Kúrosz, az első Spartathlon győztese 20:25-ös idővel tartja a pályacsúcsot. Kúrosz négy Spartathlonon indult, mind a négyet megnyerte, és a verseny történetének négy leggyorsabb idejét futotta. 2005-ben versenyen kívül sikeresen teljesítette az oda-vissza Spartathlont, azaz az Athén–Spárta–Athén távot, és ezzel teljes egészében reprodukálta Pheidippidész futár útját. Hubert Karl (Németország) 18 teljesítéssel vezeti a teljesítők ranglistáját. Lőw András 2000 és 2015 között zsinórban 16-szor egymás után ért célba. Dusan Mravlje első (1983) és legutóbbi (2008) teljesítése között 25 év telt el.

Mary Larsson (Hanudel) első és legutóbbi, 2006-os teljesítése között 22 év telt el. Kimie Noto (Funada) 1995 és 2007 között minden évben célba ért (ez 13 teljesítés zsinórban). Ezalatt kétszer első, ötször második, kétszer harmadik, háromszor negyedik és egyszer hatodik lett a nők között.

A brit Elizabeth Hawker 2012-ben minden idők legjobb abszolút helyezésével, 3. helyezettként nyert a nők között, egyúttal 27:02:17-tel új női pályacsúcsot is felállított, több mint fél órával megjavítva a régit.

Magyar sikerek

A verseny évről évre népes magyar csapatot vonz, és a sikerek sem maradnak el. Bogár János 1991-ben megnyerte a Spartathlont és 1990-ben harmadik helyen ért célba. Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is nyert a nők között, 2015-ben nagy küzdelemben a 3. helyet szerezte meg, csakúgy, mint 2012-ben. Lubics 2014-es győzelmével 26:53:40-re javította a női pályacsúcsot és az abszolút versenyben 9. helyen ért célba. 2015-ben Nagy Katalin amerikai színekben nyert 25:07:12-es újabb pályacsúccsal, abszolút negyedikként. Érdekesség, hogy Lubics Szilvia és Nagy Katalin ugyanannak az edzőnek, Lőrincz Olivérnek a tanítványa. Kis-Király Ernő 1986-ban ezüstérmes volt, Hári Gyula 1991-ben harmadik lett míg Nagy Katalin 2014-ben második helyen ért célba. A magyar futók közül legtöbbször, 18 alkalommal, Lőw András ért célba. A magyar nők közül először Bontovics Tímea futotta le a Spartathlont 2004-ben. 2014-ben nem kevesebb, mint tizenkilenc magyar teljesítette a versenyt míg 2006-ban Simon László húsz év után tért vissza. 2011-ben Bögi Sándor a 100. magyar teljesítést érte el (beleértve a határon túli magyarokat is).

forrás: wikipedia

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! 😊  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! 😊

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Lubics Szilvi ebben a pillanatban lett 4. a BADWATEREN!

Hosszú órákig nem adott jelet Szilvi GPS jeladója, aztán egyszercsak megvan: sikerült a negyedik helyen 36:09:12-es idővel beérni!!! A versenyt és az eredményeket folyamatosan lehetett követni az elmúlt másfél napban, gratulálunk, rengetegen ülhettünk ezekben az órákban a gép előtt!

Lubics Szilvi Magyarország egyik legismertebb hosszútáv futója: 2003-ban kezdett futni, 2006 óta azonban rákapott az ultra távokra és azóta is ezeket a távokat kedveli. Számtalan győzelem és kitüntetés, elismerés fűződik a nevéhez, ezek közül talán a háromszoros Spartathlon győzelem, kétszeres Ultra Milano-San Remo és az egyszeres L’Ultra Marin emelkednek ki. Kétségkívül az egyik legnagyobb alakja a hazai futósportnak, rengetegen az Ő motivációját használva kezdtek el futni és bizonyára így lesz ez a későbbiekben is.

Gyakorlatilag minden ultra versenyt megjárt már, a legnagyobb versenyekből egyedül a Badwater hiányzott, hogy teljes legyen lista. A verseny helyi idő szerint július 11-én, kedden reggel 8-kor rajtolt el a kaliforniai Basin-ből. A “Föld legmelegebb pontjának” is nevezett Death Valley medencében zajló versenyen 135 mérföldet, átszámítva 217 km-t kell teljesíteni 48 óra szintidővel kiépített frissítés nélkül, egyedül a belső csapattagokra, így férjére, Lubics Györgyre, az Ultra rendezőjére, Simonyi Balázsra, Sarkadi Zoltánra és Vajda Zoltánra számítva. Legkeményebb kihívása a 40-50 celsius fok körüli nappali hőmérséklet, a 70-100 celsius fok közötti aszfalt és az ingerszegény, gyakorlatilag végleláthatatlan útvonal. Szilvi ezzel a versennyel is további lépést tett a Futók Hall of Fame-je felé!

Legkedvesebb futótársa, Marcipán, a magyar vizsla, sajnos most nem tudta elkísérni…:/ Annál nagyobb öröm volt viszont vendégül látni őket a III. Knauf Tihanyi Félmaratonon – külön érdekesség, hogy a május 27-i verseny épp egybeesett Szilvi szülinapjával, így egy motivációs előadást követően köszönthettük Őt. Büszkék vagyunk rá, hogy ott voltatok!:) ❤

#hajrászilvi #lubicsszilvi

Szőnyi Ferenc: „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

RACEMACHINE – „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

Szőnyi Ferenc nevét mindenki megjegyezi, aki egyszer is hallotta a sporttal felnőtt éveiben megismerkedő, azóta sikert sikerre halmozó triatlonista történetét. A komáromi építési vállalkozó a 40-es éveihez közeledvén tette meg első lépéseit a sport területén, de hamar rájött, hogy főleg hosszútávfutásban és hosszabb kerékpár távokon tud kiemelkedően teljesíteni. 2008-as első dupla ironman versenye előtt egy hónappal még úszni is alig tudott, szinte teljesen ismeretlen volt a hazai mezőnyben. Ám nem csak itt szerepelt várakozásokon felül (4. helyezett Bonyhádon), hanem a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10-szeres ironman versenyen, ahol összesen 38 km-t úszott, 1800 km-t kerékpározott és 420 km-t futott. A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a hússzoros Iron Manen lett világbajnok, 2013-ban pedig harminc napon át harmincszor teljesítette az Iron Mant és lett vb-ezüstérmes.

Mexikóban szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygép) ismerik, ragadványnevét versenyzői stílusáról kapta: a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna. Jó erőbeosztása miatt nagy hátrányból is meg tudja fordítani a versenyeket.

Szőnyi Ferenc ironman, összetett ultratriatlon világbajnok újra felfoghatatlan teljesítményre készül. A komáromi ultrafutó június 6-án a Himalájába indult, hogy 480 km-t fusson le a világ minden bizonnyal legnehezebb futóversenyén, a Hell Ultra Runningon. A 40 C fok hőmérsékletingadozás, az oxigénhiányos levegő, illetve a versenytáv már önmagában sem hétköznapi, de így együtt minden bizonnyal a létező legembertpróbálóbb versennyé teszi a megmérettetést. A verseny teljesítésére – érthető módon – a világon nem sok ember vállalkozik, a június 20-án startoló Hell Ultra Runningra is mindössze négy vasember jelentkezett ez idáig.

Szőnyi Ferenc egyszer már járt a Himalájában egy hasonló megmérettetésen, amikor 2015. nyarán hat versenyző közül harmadikként ért célba a La Ultra – The High elnevezésű versenyen, ahol 333 km volt a teljesítendő táv. Szőnyi mérlege a versenyen egy bokaficam, öt köröm elvesztése, számos vízhólyag és több lélektani mélypont, de célba ért – szinte önkívületi állapotban. Mindez jól példázza az erőpróba extrémitását. A táv idén majdnem 150 km-rel nőtt – a körülmények sem lettek barátságosabbak. Szőnyi mentális felkészültsége azonban párját ritkítja: nem sokan lennének képesek visszatérni a hosszú távú versenyek „poklába”. Ő mégis ugyanolyan lelkes, ha nem lelkesebb, mint élete első versenyén. Mottója nem véletlenül: „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

Június 30-án érkezik vissza, akkor készítünk vele egy következő interjút a futniszep.hu-ra! Sok siker kívánunk!:)))

“Életemben először leszek iramfutó. Tihanyban!” Interjú a Guinness-rekorder Csécsei Zolival

 Megmondjuk őszintén, hogy ebben az egészben mára az egyik legnagyobb öröm látni és átélni, hogy a kis verseny, amit kicsivel több, mint másfél éve megálmodtunk, mára hazánk legnevesebb futóit, nemzetközi szinten jegyzett résztvevőit is vendégül láthatja. Annak ellenére, hogy tényleg a lelkesedés hajtja a csapatot és semmilyen futós múlttal nem rendelkeztünk és mai napig ámátőrök vagyunk, a most következő interjúból kiderül, hogy azért lenne még esély ultrafutónak is lenni, sőt! És nem is akármilyennek, hiszen közhely ide vagy oda, de tényleg minden csak az elszántságon és lelkesedésen múlik.

A tavalyi évben, mikor a futniszep.hu portált is indítottuk, a legsikeresebb cikkeink azok voltak, amikben az iramfutóinkat mutattuk be röviden és kicsit a színfalak mögé tekintve. Azóta lejött már pár sikeres anyag, de ezek az írások minden bizonnyal sokakat fognak érdekelni, hiszen akik Szigliget után Tihanyban is diktálják az iramot, sok szempontból is példaként szolgálhatnak. Idén is lesznek néhányan a tavalyi szigligeti iramfutókból, de jönnek újak, sőt, beteszünk egy új iramot, egy olyat, ami úgy láttuk sehol máshol nincs: egy 2:40-est azoknak, akiknek a leginkább szükségük van a biztatásra. Így 1:40, 2:00, 2:20 és 2:40-en lesznek majd etapok.

Ami pedig szintén nagy újdonság az idei Tf-ben, hogy érdemes lesz maradni chillezni a versenyközpontban késő estig, hiszen a Knauf Tihanyi Félmaraton színpadon motivációs előadásokat hallhattok igen komoly nevektől, miközben könnyű, sportos kaják és laza fröccsök mellett folyamatosan váltják egymást a dj-k és a fellépők. Így, ha a Jóisten is úgy akarja – kérlek szépen, hogy akard úgy!:))) – harmadik alkalommal nem ázunk ronggyá és estére biztosan kialakul egy kis bulika, ha már a falu egy hétvégére megtelik Tf-essel (január óta fullon van a félsziget a Tf miatt). És ezen kívül is rengeteg meglepetést tartogatunk idénre – az ember alig bírja ki, hogy ne lője le -, de erről akkor is majd csak később! Szóval fogadjátok szeretettel az idei első iram-interjút az 1:40-es egyik futójával, Csécsei Zoltán, Guinness-rekorder ultrafutóval, aki életében először Tihanyban fut iramot és a versenyt követően egy személyes és tanulságos előadást is tart  a színpadon.

 

Tf team: 25 évesen kezdtél el futni, egészen addig nem vonzott ez a sport?

Csécsei Zoli: Egyáltalán nem, nekem a futás egyet jelentett a büntetéssel. Testnevelés órákon diákként utáltam a futást, főleg a cooper tesztet. Egyébként semmilyen sport nem vonzott. A sport nehéz, fáj, izzadsz, elfáradsz, szóval kellemetlen, komfortzónán kívül eső hülyeség. Csak nézni szerettem és főként a vízi sportokat (úszni sem tudtam).

Tf team: Ezt nem is tudtam, de akkor azóta jól belehúztál! Ezt a nagy mennyiségű edzést hogyan tudod összeegyeztetni a munkával és a magánéleteddel?

Csécsei Zoli: Nem könnyű, de az évek során azért kialakul a rutin. Mostanában 5-5:15 körül kelek, reggel van egy 40 perc és egy óra közötti edzésem ami vagy törzserősítés-nyújtás, vagy bringázás Tárnokról a munkahelyemre (Farkasrét). Az utóbbi kicsit fárasztóbb mert elég szintes a terep. 7-től du. 5-ig dolgozom – építőiparban felújítási munkákban veszek részt. Munka után fél6-6 körül kezdem az edzést és 8-ra végzek általában, ekkor ér haza a feleségem, eltöltünk közösen egy kis időt aztán lepihenünk. Reggelente nem találkozunk, csak csendben kiosonok a szobából. Hétvégén 2 edzésem van egy 50-60km-es hosszú futásom meg egy rövid futás. A hosszút vasárnap hajnalban szoktam letudni, hogy a feleségemmel közös időből ne vegyen el az edzés.

Tf team: Rólad akkor hallhattak nagyon sokan, amikor decemberben megjavítottad a 12 órás pados futás Guinness-rekordját, de azért Te már addigra 6 IronMan-en is túlvoltál. Mire vagy a legbüszkébb?

Csécsei Zoli: A 6 IronMan-enen kívül azért felsorakozik 70 egyéb ultraverseny a terepfutástól a 24 óra bringáig, közte hét 200km feletti futóverseny (4×24 óra, ultrabalaton, 2x desedaUltra) a legbüszkébb a 2015-ös desedaUltrára vagyok, ami pont a nyár legmelegebb napjára esett augusztusban és a 252 km-t egyedül én tudtam lefutni, a célban pedig letérdeltem és megkértem a feleségem kezét! Egyébként 10x futottam már 12 órát és egy sem volt 120 km-nél kevesebb. Nagyon kevés feladott versenyem van, összesen négy, ami az ultrások közt kiemelkedően jó arány.

Tf team: Gyakorlatilag az összes nagy versenyen indulsz vagy indultál már az elmúlt években. A nagyobb vagy a kisebb versenyeket szereted inkább?

Csécsei Zoli: Minden versenyt szeretek, de azért a hosszabb versenyekre koncentrálok, mert a rövidtávhoz nem ideális a testfelépítésem, meg későn is kezdtem el. Eleinte nagyon sok félmaratonra jártam, ismerem ennek a távnak a sajátosságait, nehézségeit.  A lassú hosszú futást viszont jól tűri a szervezetem és jobban érvényesíteni tudom a kitartásomat, monotóniatűrésemet.

Tf team: És az iramfutás? Szeretsz másokat bíztatni?

Csécsei Zoli: Életemben először leszek iramfutó, viszont számtalanszor kísértem ismerőseimet, célba érkezés után sokszor visszafutok segíteni valakinek vagy ultraversenyen, ha célba érek visszamegyek a pálya szélére szurkolni.

Tf team: Mikor felvettük Veled a kapcsolatot, egyből rávágtad, hogy ott leszel velünk Tihanyban, aminek mi nagyon örültünk! Futottál már ott? Mi a véleményed a pályáról?

Csécsei Zoli: Vászolyban és Balatonudvariban sokat dolgoztunk, esténként pedig mindig Tihany felé futkároztam, bejártam a zeg-zugos utcákat is de azért okozhat meglepetést a pálya! Kihívás lesz bőven!

Tf team: Idén lesz egy kis Tihanyi Félmaraton színpadunk a Belső-tó partján, amin az esti buli előtt néhány sikeres futót kérünk fel, hogy tartson egy kis motivációs előadást, vagy csak beszéljen röviden magáról. Természetesen Veled is beszéltünk erről, milyen témában hallhatnak majd a versenyzők?

Csécsei Zoli: Elmesélem, hogyan jutottam el a szilánkosra tört bokától idáig, hogy lettem országos bajnok, világcsúcstartó, hogyan adtam fel majd szedtem össze magam újra és újra, hogy lettem életem első Európa bajnokságán 12., milyen volt a lánykérés 28 óra futás után, beszélek kicsit a terveimről is. Nem tudom mennyire lesz kötetlen vagy kötött az előadás, vagy mi az igény, de frissítésről, versenyterv készítésről és versenyév tervezésről, versenypszichológiáról, sportpszichológiáról tudnék még beszélni valamint akár egy kis edzéselmélet is mehet… Mi legyen ezek közül?

Tf team: Nem lehetne kicsit mindegyik?:D Köszönjük szépen az interjút, várunk szeretettel Tihanyban!

Figyelem: a nevezéseket a nagyszámú jelentkező miatt az eredeti május 6-i határidő helyett rövidesen lezárjuk, megértéseteket köszönjük!

Így lettem kétszer az Év ultrafutója. Szigliget iramfutói II. – Interjú Lajkó Csaba “Pecsenyével”

Így lettem kétszer az Év ultrafutója. Szigliget iramfutói II.

Interjú az ultrafutó Lajkó Csabával

Lajkó Csaba igazi nagyágyú. A története valahol 2004-ben egy orvosi lelettel kezdődött, mikor a dohányzás, magas koleszterin és vérnyomás miatt az orvosa gyógyszereket ír fel neki és kezelésekre járatja. Márminthogy járatta volna. Pecsenye akkor gondolt egy nagyot és azt mondta: adjanak neki háromnegyed évet és majd ő rendbeteszi magát. Letettete a cigarettát és az addigi élettel szakítva először otthon, a 4 fal között kezdett el tornázni. Háromnegyed év alatt veszített annyit a súlyából, hogy jöhettek a kisebb távok, majd egyre csak jöttek a kilométerek. 2009 és 2010 évben a 12, majd 2014-ben a 24 órás futás országos bajnoka volt, és utóbbi pályacsúcsa világ szinten a 10. legjobb eredménynek számított.

10 év története: minden, ami a futásban, hosszútávokban, a sportban, életmódváltoztatásban és jótékonykodásban benne rejlik, annak ő egy hiteles és valódi alakja. Ez idáig már kétszer lett az Év Ultrafutója, többszörös magyar bajnok és még sorolhatnánk. Nagy örömmel mutatjuk be Nektek “Pecsenyét”, ha lenne olyan, aki esetleg nem ismerné… Nekünk, szervezőknek, akárcsak Nektek, versenyzőknek is fontos, hogy olyan emberek is jelen legyenek az Szf teamben, akiktől tanulhatunk, emiatt is őszinte tisztelettel és barátsággal látjuk őket, hiszen a 2 órás iramot tanítványával, Lajkó Mónikával nyomják (vele készült interjúnkat a későbbiekben olvashatjátok).

Szf team: Nagy megtiszteltetés, hogy ott leszel és segíted azokat, akik egy szintidőn belül szeretnének beérni. Kivel leszel és melyik időn belül futtok? Gyakran futsz “iramot”?

Lajkó Csaba: Lajkó Mónika lesz a párom, aki egyben a tanítványom is. Együtt szeretnénk azokat a futókat bíztatni, akik 2 órás időn belül szeretnék futni a félmaratont. Iramfutóként Budapest nagy maratoni versenyein és számos vidékin is részt vettem már. A feladatunk a megfáradt futók segítése, támogatása, ami tud nagyon hálás feladat lenni, de egyben nagyon fájó is. Hiszen ha egy futó lemarad és felveszi a busz, akkor olyan mintha egy tűt szúrtak volna a szívembe. De 40 km után elengedni őket, hogy innen már ünnepeljen, ünnepeljék… Ez viszont csodálatos érzés. Nagyon jó dolog segíteni, megéri olyan hosszú időt tölteni a versenyen.

Szf team: Azért az elég hard, amit Te nyomsz: 4 szeres Spártai Hős (Spartathlon 246 km Athén és Spárta között), többszörös ultrafutó bajnok, kétszer az Év Ultrafutója voltál, stb., stb. Hogyan kezd el valakinek egyszercsak már nem elégnek lenni a 21 vagy a 42 k?

Lajkó Csaba: Minden megtett km elég, a 21, 42 is tiszteletet parancsol. Részemről úgy indult, hogy 2008-ban elhatároztam, hogy körbefutom a Balatont és az ultratávokból elég is. Aztán ott ragadtam, kerestem tovább a kihívásokat, feszegettem a korlátokat.

Szf team: Mióta csinálod?

Lajkó Csaba: A futást 2005-ben kezdtem, 2006-ban futottam az első félmaratont, majd ugyanabban az évben a maratont. 2009 óta pedig jöttek a táv bővítések. Így összességében hét éve futottam először ultratávot. Csodálatos sport, amit mai napig imádok. Nagyon sok szépet kaptam tőle, rengeteg helyen futhattam, sok remek embert ismerhettem meg. Okozott csalódást és fájdalmat is, ezekből sokat tanultam és igyekeztem túllépni rajtuk. Sok versenyen indultam, talán nem vagyok nagyképű ha azt írom, hogy benne voltam a Top10-ben Magyarországon – az eredményeimre büszke lehetek. Viszont most úgy érzem, egy kicsit pihennem kell. Kevesebbet futok, kevesebb versenyen indulok. Több időt szeretnék szentelni az életnek, több figyelmet szeretnék fordítani a szeretteimre. Vannak az életnek olyan dolgai, amire kevesebb idő jutott, ezt most pótolni szeretném.

Szf team: Úgy említetted, hogy fogyni szerettél volna és nagyon sokan emiatt vágnak neki a kocogásnak. Mennyi idő alatt sikerült megszabadulni a feleslegtől?

Lajkó Csaba: A fogyást nem futással kezdtem, szigorú étrendváltoztatással, és Schobert Norbi egyik útmutatója alapján ugribugriztam a 100 kilómmal a negyedik emeleten – a szomszédok legnagyobb örömére 🙂 Ez kb 3/4 évig tartott, majd jött egy kis testépítés, és végül a futás.

Szf team: Mondhatjuk akkor, hogy elhízás ellen az egyik legjobb szer a futás?

Lajkó Csaba: A futás, a mozgás, a sport a legjobb szer a fogyásra. No meg ahogy említettem: az étrend!

sparta
Lajkó Csaba a Spartahlonon.

Szf team: Sőt, a futással nemcsak fogyni, hanem jótékonykodni is lehet! Hogyan is?

Lajkó Csaba: Valóban! Eddig 10 alkalommal szerveztem jótékonysági futásokat. Az elsőt 2010-ben az árvízkárosultakért, a másodikat az iszapkárosultakért. Azóta szerencsére elkerülték országunkat a természeti katasztrófák, így a fogyatékkal élő gyermekekért futunk az országban évről évre. A down szindrómás gyerekek különösen a szívem csücskei. Ezek a futások többnyire egyhetesek, van egy állandó csapat, 7-8 fővel, az út során pedig nagyon sok becsatlakozó futó, kerékpáros van. Így hát minden évben egy lelkes kis csapat útra kel, hogy fussunk és segíthessünk. Ilyenkor az érintett településeken valóban nagyon sokan becsatlakoznak, sokan segítenek. 2016-ban egy hétre megint nekiindultunk. A szlogen ismert: “Futunk, hogy segíthessünk, mert a láb mindig kéznél van”.

Szf team: Mire vagy a legbüszkébb?

Lajkó Csaba: Minden versenyemre nagyon büszke vagyok. Ha teljesítek egy versenyt, akkor abban a pillanatban azt érzem, hogy erre vagyok. A legbüszkébb mégis a jótékonysági futásokra vagyok, hiszen segíthetek – sok ember csatlakozik hozzánk az út során.

Szf team: Téged rengetegen keresnek meg tanácsokkal, szíveden viseled a kezdő futók sorsát és otthonodban, Székesfehérváron (ahol Csaba a Vörösmarty Mihály Könyvtár rendszergazdája civilben) futóklubbot alapítottál, sőt, tavaly egy interjúban még a futók tízparancsolatát is összeállítottad. Hogy is hangzik?

Lajkó Csaba: Valóban így van!:) Nem volt könnyű, de megpróbáltam összeszedni a legfontosabb dolgokat. Nem feltétlenül fontossági sorrendben, bár igyekszem előre venni a legfontosabbakat:

  1. Minden versenyre alázattal készülj!
  2. Tiszteld a távot, amire vállalkozol!
  3. Tiszteld a versenytársaidat, a szurkolókat, a szervezőket!
  4. Csak felkészülten állj a rajthoz!
  5. Reálisan mérd fel a képességeidet, úgy válassz versenyt. Így nem okozol magadnak nagy csalódást, ha netán nem sikerülne!
  6. A frissítés nagyon fontos, az edzéseken azt is gyakorold!
  7. A céljaid eléréséhez szükség van a lelkiismeretes felkészüléshez, az edzéseket ne hanyagold, ne keress kifogásokat, ha nincs kedved kimenni!
  8. Nem elég fizikálisan felkészülni, fontos, hogy fejben is erősítsd magad!
  9. Ne félj a kudarctól. Benne van a sportban, tanulj belőle és lépj tovább!
  10. Fuss örömmel, felszabadultan, élvezd a futást. Persze nem mindig van így, de a befektetett munka megtérül!

Szf team: Mindenkitől megkérdeztük, hát Te sem maradsz ki! Szigliget jó pálya?

Lajkó Csaba: A pályát nem ismerem, de a Balaton északi partját remekül, és nagyon izgalmasnak igérkezik! 🙂

profil4
Lajkó Csaba, a Szigligeti Félmaraton 2:00 órás iramfutója

Szf team:   Az első variáció nem aratott osztatlan sikert, viszont nekünk tényleg fontos a versenyzők visszajelzése, így változtattunk rajta: milyen lett az új érmünk és a mezünk?

Lajkó Csaba: Miután megnéztem az új variációt, tátva maradt a szám. Igen látványosra sikeredett mindkettő, gratula a tervezőnek!

Szf team: Nagyon köszi Csaba, #otttalizunk!:)