kenya Archives - Futniszép.hu

Borulhatnak a kenyai atléták?

Michael Rotich révén hatalmas bajba kerülhet Kenya az olimpián. Az ARD-nek és a Sunday Times-nak köszönhetően kiszivárgott egy felvétel, melyen a kenyai atléta válogatott edzője felajánlja egy ismeretlennek a brit atléta válogatottnak, hogy némi ellenszolgáltatás fejében megsúgja nekik, mikor számíthatnak doppingvizsgálatra. 9 ezer dollárt ajánlanak neki, de ő tízet kér.

A felvételből, mely Kenyában készült, az is kiderül, hogy Rotich pontosan tudta, hogy saját atlétáikat mikor fogják meglátogatni a doppingellenőrök. A hírek szerint a pénteki megnyitón még büszkén vonuló sportvezetőt azonnali hatállyal visszarendelték Kenyába, a hazai doppingellenes szervezet pedig átfogó vizsgálatot indít az ügyben. Valószínűleg a Nemzetközi Doppingellenes Hivatal árgus szemmel követi majd minden mozdulatukat.

Az utóbbi években számos kenyai futó akadt fenn doppingteszteken. A 2015-ös pekingi atlétikai VB-n hét aranyat nyertek, de a mostaniak fényében több érmük is veszélybe kerülhet.

Az atlétikai nagyhatalomnak számító országot hosszú ideje komoly kritika éri átláthatatlan és elégtelen doppingellenes tevékenységéért, és a WADA többször is felszólította, hogy alkossa meg azt a törvényt, amellyel a helyzetet rendezni tudja. Az ügynökség háromszor adott haladékot a kenyaiaknak, a helyi parlament pedig végül április közepén elfogadta az új szabályozást. A kenyai atléták közül a londoni olimpia óta legalább 40-en buktak meg, többek között Rita Jeptoo, a Boston és Chicago Marathon győztese is.

Bajnokok eledele

Egy kutatásban tíz, edzőtáborban résztvevő kenyai elitfutó edzési és étkezési szokásait követték nyomon. A vizsgált csoportban több olimpiai érmes és világbajnoki aranyérmes is volt. Átlagéletkoruk 21 év, átlagmagasságuk 1, 75 méter. Testsúlyuk átlagban 58,6 kilogramm, testzsírszázalékuk 6-10% között mozgott.

A tanulmány decemberben készült, amikorra az atléták elérték legjobb formájukat a kenyai mezeifutó-versenyekre. Naponta ötször étkeztek, a következő menetrend szerint:

Reggeli: 8:00 Tízórai: 10:00 Ebéd: 13:00 Uzsonna: 16:00 Vacsora: 19:00

A futók étrendjére nem volt jellemző a túlzott változatosság, tápanyagaik nagy része növényi eredetű táplálékból származott. Legfőbb élelmiszerük a kenyér, főtt rizs, burgonya, zabkása, káposzta, bab és nemzeti eledelük, az ugali (főtt kukoricakásából készült golyócskák). Húst (főleg marhahúst) hetente négy alkalommal, kevés mennyiségben (kb. 10 dkg) ettek. Innivalóként főleg teát fogyasztottak sok tejjel és cukorral. A futók ezenkívül semmilyen táplálék-kiegészítőt, ásványi anyagot vagy vitamint nem szedtek.

A vizsgálat ideje alatt az atléták naponta kétszer edzettek: az első edzés reggel hat órakor kezdődött, a 10-16 kilométeres táv egy részében teljes sebességgel és erőbedobással futottak, egyébként az iram változó volt. A délutáni edzés során 6-10 kilométert teljesítettek kényelmes tempóban. Heti edzésmennyiségük elérte a 140 kilométert. Ami érdekes, hogy a futók naponta 1 óra, 1 óra 10 percnél többet nem töltöttek futással, a minőségi edzés (gyors tempójú iramfutás) ezen belül átlagosan csupán 23 percre jött ki.

Étkezésük során a napi kalóriabevitel 86%-a növényi forrásból származott, ezen belül az ugali részaránya 23% volt. A legmeglepőbb nem is ez, hanem, hogy a második legnagyobb szénhidrátforrásuk (20%) az egyszerű cukor. Az atléták számára a cukor könnyen és gyorsan hozzáférhető glikogénforrás.

Kalóriabevitel szempontjából négy nagy táplálékcsoport különült el: Ugali 23%, cukor 20%, rizs 14%, és tej 13%. Az összes többi ételcsoport (kenyér, bab, stb.) részesedése a teljes kalóriabevitelből egyenként nem volt több 6%-nál.

Még érdekesebb a napi kalóriamennyiség tápanyagok szerinti megoszlása:

szénhidrát: 76%, fehérje:10-11%, zsír:13%. Ilyen magas szénhidrát-bevitel nem jellemző a világ más tájain sehol sem (kivéve a szintén kiváló hosszútávfutó tarahumara indiánok körében, akik a mexikói Sierra Madre hegyei között élnek).

A kenyaiak másik titka, hogy edzés után egy órán belül mindig esznek. Ebben a rövid időszakban maximalizálódik ugyanis a glikogénszintézis, ezért megfelelő szénhidrátmennyiség szükséges a gyors pótláshoz. Ha ez megtörténik, az izmok hamar regenerálódnak, így elkerülhető a fáradtság.

Összességében elmondható, hogy a kenyai futók sikerüket – az edzésen kívül – a magas szénhidrát-bevitelnek, a megfelelő fehérjefogyasztásnak és az étkezések tökéletes időzítésének köszönhetik. A kenyaiak nemcsak jól futnak, de megfelelően is étkeznek, úgyhogy mi csak tanulhatunk tőlük.

A teljes tanulmány eredeti címe: Eating practices of the best endurance athletes in the world

Forrás:
http://kep.cdn.index.hu/1/0/977/9773/97734/9773405_07a44de60c24c803c2b177efaadeddb9_wm.jpg
http://www.futanet.hu/cikk/a-vilag-legjobb-hosszutavfutoinak-etkezesi-szokasai