Ultrafutás Archives - Futniszép.hu

Egy sör áráért mindent az Ultráról…

Pár napja bejegyzést osztottak meg az egyik futós csoportban, miszerint keresik az Ultra letöltési linkjét. Nem kellett sokat várni, s érkezett a válasz, miszerint privátban küldik, majd jöttek az „Én is szeretném!”, s a „Neked is küldöm.” commentek. Kicsivel később a letöltési link nyilvános megosztása, majd pár bejegyzést követően – miszerint moziban elérhető a film és ott van az HBO Go, ráadásul december elején jön a DVD, s legalább mi futók legyünk sportszerűek – a comment, ami megmosolyogtatott minket:

Többet ér, ha meghívom őket egy sörre, minthogy a forgalmazó csapjon nekik pár fillért.

Ekkor döbbentem rá, hogy az átlag futó nem is tudja, hogy egy-egy jószándékú megosztása mit jelet… A közvélemény másként ítéli meg a szerzői jog védelem alatt álló tartalmak terjesztését és letöltését, mint egy bolti lopást, ráadásul a Btk. sem tekinti bűncselekménynek a többszörözést vagy a letöltést, ha „jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja”. Mi még „sosem” töltöttünk le egyetlen filmet sem – szóval nem prédikálni szeretnénk – ráadásul egy futónak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem vágjuk le a kijelölt pályát, s csaljuk el a kilométereket, de talán magyarázatra szorul(hat), hogy miért ne terjesszük az Ultrát… mi futók tartsunk össze, mert az Ultra más, mint a többi film, egy kicsit minden futóé.

Hernáth Csabi a film operatőre és vágója már futott Tihanyi Félmaratonon, Simonyi Balázs rendező a Szigligeti Félmaratonon, Józsa Laci producer és gyártás vezető pedig májusban fog debütálni nálunk a tihanyi Belső-tó partján, így ismerősként kerestük meg és hívtuk el őket egy „sörözésre”, de Balázsnak forgatása volt, Csabi pedig csak menetközben csatlakozott hozzánk, de Józsa Laci készséggel válaszolt minden kérdésünkre.

A nagyközönség Simonyi Balázs arcát ismeri, de tulajdonképpen ti hárman alkotjátok az Ultra és egyben a cégetek, a dokumentum és reklámfilmekkel foglalkozó Speak Easy Project kemény magját…

Nagyon sokan dolgozunk egy-egy projektünkön, de tulajdonképpen igen. Balázs független rendező, a barátunk és rengeteget van velünk, Imre Loránd Balázs pedig a csapat berlini kreatív kommunikációs szakembere és a cég másik alapítója, aki az Ultra előtti dokumentumfilmjeink rendezője – többek közt a kivándorló magyarokról szóló „Menjek/Maradjak” sorozatunknak is, aminek „Édes otthon” című negyedik részének november 18-án lesz a bemutatója a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hogyan lesz valakiből dokumentumfilmes?

Magyarország egyik legnagyobb reklámügynökségénél nevelkedtünk, ahová Hernáth Csabi is jelentkezett gyakornoknak, de mire megérett az állandósítása létszámstop miatt mégsem vették fel, így ő lett a már korábban alapított cégünk első alkalmazottja. Mi Balázzsal a főállásunk mellett elkezdtük megvalósítani az álmainkat, saját projekteket fejlesztettünk.

Hányan dolgoztatok az Ultrán?

A legnagyobb létszámmal a 2015-ös Spartathlon alatt, amikor 45 fős stábbal utaztunk a helyszínre. Több, mint 250 órányi forgatott anyagból vágtuk össze végül a 84 perces filmet, azaz a felvételek 99,6% kivágódott.

Mikor jött az Ultra ötlete?

Így utólag a „Kvázi Bárki” pilot projektünk ötletével kezdődött minden, miszerint ha valaki sokat dolgozik valamiért, s hisz benne, akkor elérheti a céljait. 2008-at írunk, amikor Balázs – aki akkor még „csak” a barátunk volt, igazi polihisztor, a Momentán improvizációs színház alapítója, fotózott, színészkedett, rövidfilmeket forgatott, nem mellesleg Bart Simpson magyar hangja és akkoriban a Moziverzum műsorvezetője – elragadtatva nézte a falra kitűzött rajtszámaimat, s mondta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni… az első rész így adta magát, miszerint Simonyi Balázs felkészül az első maratonjára. Egy futniszépes persze rögtön elkéri a linket, amit Veletek is megoszthatunk, a videót itt találjátok: megtekintés

Kvázi Bárki után Ultra?

Amikor eljöttünk a reklámügynökségtől  és a saját hobbicégünkből főállás lett, akkor Balázs már túl volt az első Sprtathlonján, s jött az ötlet, hogy ha már leforgattuk a futókarrierje első lépéseit, akkor mutassuk meg, hogy milyen sikeres és ambiciózus futó lett. Balázsban persze már az első Spartathlonja alatt megszületett a gondolat, hogy megmutassa a világnak, amit ott tapasztalt. Az első kamerabekapcsolás a 2014-es UB utolsó 10 kilométerén történt, amikor Balázs elé mentem, hogy interjúzzunk egyet futás közben. A kilincselés, hogy támogatást szerezzünk az UB előtt pár hónappal már elkezdődött… szeptemberre az HBO adott egy kisebb fejlesztési pénzt, amiből ki tudtunk utazni Spártába, hogy megnézzük, mit tudunk ebből az ötletből ténylegesen kihozni.  8 fős stábbal anyagokat gyűjtöttünk, hogy kik azok, akiknek valami miatt érdekes történetük van. A záróünnepségen kerestük az arcokat, ha felment valaki érdekes a színpadra, akkor futottunk utána, hogy ne tévesszük szem elől; de ott volt Szabó Béla Wojtek, akinek a 2013-os kiesése olyan mélyen megérintette Balázst, hogy nem volt kérdés, szerepelője lesz a filmünknek, ha igent mond a felkérésünkre.

A koncepciónk nem az volt, hogy győzteseket mutassunk meg, hanem emberi történeteket. Egy osztrák szívsebész Markus Thalmann lett volna az egyedüli, akivel szerettünk volna forgatni a 10 évvel korábbi győzelme és az évek múlásával kergetett idők és teljesítések tükrében, de végül ez a szál, mint még sok másik szereplőjelölté is végül elmaradt. A dokumentumfilmeknél sokszor nem az alkotó választja a szereplőjét, hanem  a szereplő választja az alkotót, akit a bizalmába fogad.

2014 -es Spartathlon terepszemle után felgyorsultak az események?

A terepszemle során kiderült, hogy mik lesznek ennek a forgatásnak a nehézségei, milyen speciális technikára lesz szükségünk. A megoldandó problémák jelentős hányadát anyagi források bevonásával tudtuk csak megoldani, így a pénzgyűjtés, stábtoborzás és felkészülés időszaka következett.

2015-ben forgattátok le a film 90%-át, mi maradt 2016-ra?

Snittek, amik hiányoztak, átkötő jelenetek, s akkor vettük fel a Spartathlon teljes útvonalát, amire azóta futottunk már Miskolcon és Berlinben is, de további közösségi futásokat is tervezünk a jövőben, ha egyszer végzünk az utómunkálatokkal.

Az interjú közben megérkezett Hernáth Csabi, Bogdán Árpád kíséretében, aki a csapat új dokumentumfilmjének, a GETTO BALBOA-nak a rendezője. A Balboa a Speakeasy és az Iamnewhere koprodukciójában készül. Félszemmel belepillanthattam a vágási munkálatokba, s hogy megismerhessem a történet végét, meghívtam Bogdán Árpit is egy sörre, de tőle sem kaptam letöltési linket. Az interjú elején említett facebook bejegyzés sörös commentjének kapcsán kerestünk meg most Titeket. A bejegyzés alatt egyszer csak megjelent a Te hozzászólásod…

„Sziasztok! Én vagyok ennek a filmnek a producere. Szintén futó, csakúgy mint a stáb többi része. Kérlek, ne terjesszétek a film lopott linkjét ezen a fórumon! Tisztelettel köszönöm és ha lehet kérni az admint, törölje ezt a posztot! Üdv, karácsonykor jön a DVD! Hajrá mindenkinek.”

A letöltéseknek nagyon nehéz gátat szabni, igaz mindent megteszünk ellene, s nem amiatt, hogy kapunk-e pár fillért, vagy sem, hanem hogy indulhassunk fesztiválokon. A film kifutása a bemutatót követően megközelítőleg két év, s ebből még csak fél év telt el. Ha egy film ideje korán kerül fel torrent oldalakra, úgy bizonyos fesztiválokról egyszerűen kizárják, nem válogatják be a programba, valamint külföldi forgalmazás lehetőségétől eshet el. Az Ultrával már felkerültünk a hazai és nemzetközi filmfinanszírozók listájára – az eddigi legnagyobb elismerés, hogy az Európai Film Akadémia beválasztotta a 15 legjobb európai film közé. Másik számunkra fontos visszajelzés, hogy áprilisban az HBO második legnézettebb adása volt az összes amerikai film mellett, amire még az HBO történetében sem volt példa. Ha azt szeretnénk, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy minél többen halljanak a világban az Ultráról, akkor meg kell próbálnunk az illegális terjesztésnek gátat szabni… ezt pedig nem 500 Ft-ról, nem egy mozijegy áráról, s nem is egy sörről szól. Ha megnyernénk egy válogató fesztivált, vagy létrejönne egy amerikai bemutató, akkor a 2019-es Oscaron is indulhatna az Ultra.

Decemberben érkezik a DVD, rengeteg extra tartalommal, a Spartathlon alapítójánál tett látogatásunk felvételével, továbbá reményeink szerint tavasztól elérhető lesz már hivatalos online forgalmazás keretében is, de addig is ott vannak a közösségi vetítések a mozikban, s az HBO Go.

Tihanyba rengeteg programmal készülünk, többek közt szeretnénk egy Ultra vetítést is, mert tapasztalataink szerint rengetegen érkeznek hozzánk a verseny egész hétvégéjére, ahol Veletek is találkozhatnak majd futóink. Spartathlon után jelent még számotokra futóverseny kihívást?

Persze, bár azt mindig mondjuk, hogy a stáb minden tagja teljesítette a maga Spartathlonját a forgatás alatt, így számunkra úgy hisszük, hogy nincs leküzdhetetlen akadály.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Ronaldo négy napi jövedelmének előteremtésén túl, ami fedezte a költségeinket, talán a kialvatlanság, bár még azzal is megbirkóztunk. A görög sofőrök váltották egymást egyedül, a stáb viszont végigforgatta a versenyt. A legnagyobb kihívást az élet megoldotta, mert ha Szabó Béla Wojtek nem adja fel a versenyt, akkor nem tudom, hogy miként fejeztük volna be a filmet, mert az autónk motorja szó szerint felrobbant, de a dokumentumfilmezés istene megkönyörült rajtunk, s akkor ott a forgatásnak is vége lett.

Volt olyan jelenet, ami elveszett?

Duplikáltunk azonnal minden felvételt még a helyszínen. Igyekeztünk felkészülni a speciális technikai igényekre – a vízálló mikrofonon át tényleg mindenre gondolni – de egy skype beszélgetés mégis elveszett, amin Balázs beszélt a kisfiával a versenyt megelőzően, s azt mondta az apukájának, hogy: „Kóbor kutyák harapják le a lábadat, és Terminátorként húzd be magad!”

Hogyan tovább az Ultrával?

Többen felvetették már az Ultra 2 filmet, de ezen egyelőre még mi is csak mosolygunk. Most szeretnénk a lehető legtöbb fesztiválon bemutatni a filmünket, várjuk a DVD hazai megjelenését és szervezzük az online elérést. 4 év után is még napi egy-két óránkat az Ultra utómunkálatai teszik ki.

Mi motivál még Titeket? – Csabi ekkor felnevetett a háttérben munka közben, s ő válaszol:

Olykor megfordul a fejemben, hogy elmegyek szobafestőnek, de a következő jelenetet vágva eszembe jut az a rengeteg élmény, amit csak a dokumentumfilm készítés adhat az embernek.

Milyen filmeken dolgoztok a maradék időben?

Meggyes Krisztina „Hiányzó 10 óra” c. filmjén, ami egy szórakozóhelyen Krisztina poharába belekevert drog miatt kiesett 10 óráról szól. Bogdán Árpád „Getto Balboa”-ján, ami egy VIII. kerületi történetet mutat be. Hernáth Csabi jegyzi a „Veterán” munkacímen futó dokumentumfilmet, ami két II. világháborús magyar vadászpilóta élményeit örökíti meg. Balázs jelenleg a „Színjátékország”-on dolgozik, amit Földessy Margitról és színjátszóköréről forgat, de tervezünk további kisjátékfilmeket, s Balázsnak van egy nagyjátékfilmes terve, amit egy nagyobb céggel fejleszt.

Ennyi munka mellett marad időtök a családra?

Bori, a feleségem , s Csabi barátnője, Timi is maximálisan támogat minket a munkánkban… s ők is futnak! Nagyon sokat dolgozunk, de a családalapítás forgatókönyvét már elkezdtük írni.

Mi helyzet a Ti futásaitokkal? Jut idő edzésekre?

Olyan nincs, hogy arra ne maradjon időnk. 10-15 kilométereket futunk edzés szintjén, versenyen félmaratonokat, maratonokat, de maratonnál hosszabb távokat csak Balázs szokott. Én egyszer futottam 110 km-et, elég is volt… az ultrázás szerintem már nem futóverseny, sokkal inkább egy személyes zarándoklat.

Köszönjük az interjút, decemberben várjuk az Ultra DVD-t, Tihanyban pedig Titeket egy 21K-ra!

SPARTATHLON 24/6 – avagy a 24 magyar induló futniszép szemüvegen át

Az idei Spartathlon 24 magyar indulójának neveit olvasva 6 résztvevőnél különösen megdobbant a szívünk, mert őket személyesen is köszönthettük már a Tihanyi vagy Szigligeti Félmaratonunkon az „Azt meséld el…” sorozatunk keretében. Ismerjétek meg őket futniszépes szemüvegen át…

Lubics Szilvia – 92

Lubics Szilvi a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…”-en a II. Mapei Szigligeti Félmaratonon

Az abszolút favorit négy pasival a háttérben, mert bár úgy tűnik egyedül rója a kilométereket, ő sosincs egyedül! Lehetetlen 24 órából 48-at varázsolni, ő mégis nap, mint nap megteszi. Férj, három gyerek, kutyák és fogorvosi praxis mellett is szinte lehetetlen a nyomába érni. Készíthettünk pár hete egy interjút a fiaikkal a Badwater verseny kapcsán, amikor többet tudhattunk meg róla (róluk), mint korábban bármikor. Szakavatott szemek még a sorok közt is olvastak, mert a napokban Simonyi Balázs – az Ultra rendezője, az idei Spartathlonon 368, a Szigligeti Félmaratonon 6265 rajtszámmal induló futónk – idézett ebből az interjúból.

Versenyszervezőként a legnagyobb megtiszteltetés volt számunkra, hogy vidéken elsőként, s egyetlen nem BSI versenyként Szilvi nálunk dedikálta „Másfél nap az élet” c. könyvét, mely a Spartathlonról szól. Ha még nem olvastátok, akkor olvassátok, érdemes!

Vágó Boglárka – 93

Németh Györgyi, a Futásról Nőknek vezetője, kiemelt médiapartnerünk fotózkodik Kádár Kittivel, Vágó Bogival és Elek Dórival a Mapei Szigligeti Félmaratonon

Elek Dórit ismertük, mint a Futásról Nőknek egyik állandó íróját, és az idei belfasti 24h vb női magyar csapatának tagját. A 24h vb férfi csapat vállalta az 1:45 iramfutók szerepét Szigligeten, így adta magát az ötlet, hogy a 2:00 iramfutóknak hívjuk el anői csapatot. Elek Dórit ugye ismertük, Györgyit is, a Futásról Nőknek főszerkesztőjét, de miként fogjuk felismerni a két másik csapattagot annyi futó közt a versenyen? Makai Viki futott a segítségemre: a pöttyös kendős lesz a Bogi, az a kabalája! Minden divatirányzatot felülbírálva a rikító rózsaszín Sauconys iramfutó pólóhoz valóban a piros pöttyös kendőben tolta Szigligeten is! Micsoda büszkeség azonban nekünk, hogy Szigliget után a Spartathlonon is ott van a piros pöttyös kendő: „Pötyi”… egy kicsit így olyan, mintha mi is ott lehetnénk! 😊

Maráz Zsuzsanna – 235

Makai Viki, Csécsei Zoli és Maráz Zsuzsi a III. Knauf Tihanyi Félmaraton sajtótájékoztatóján

2017 májusában a Tihanyi Félmaraton másnapján kora hajnalban az Apátságnál egy reggeli kocogásából megálló nő mondta mosolyogva a magáét a Balatonnak: „Körbefutottalak, legyőztelek!” Az UB után voltunk, amit Zsuzsi harmadszor nyert meg. Ott akkor egy életre megszerettem!

Emberfeletti és emberi egyszerre, megismerni és csak megszeretni lehet! Tavaly harmadik lett a Spartathlonon, idén ő győzni ment vissza…, ő nem mondta egyszer sem, de le merem írni, hogy szerintünk azért utazott Athénba, hogy győztesként leborulva Leonidász lábaihoz jól kiossza őt is, mint a Balatont! 😉 Befutókor meghatódott és sírt, nem kiabált, de biztos vagyok benne, hogy fog még beszélgetni Leonidásszal.

Zsuzsi mindent megtett, hogy a lehető legfelkészültebben érkezhessen Athénba. Magyarok közt elsőként ért Spártába, nők között abszolút másodikként tavalyi eredményén 2:01:28 javítva, 25:42:33 idővel. Patrycja Bereznowska 24:47:07 új női pályacsúccsal egy kicsit gyorsabb volt, de nekünk akkor is Zsuzsi lett az idei Spartathlon magyar bajnoka!

Szigligetre nem jött el, mert aznapra volt egy 3 órás dombozása, másnapra pedig az utolsó 4 órás hosszú edzése a spártai randija előtt, de megígérte, hogy májusban a TF-en találkozunk!

Lajkó Csaba – 238

Lajkó Csabi a 24 órás női válogatottal, Vágó Bogival, Kádár Kittivel , Elek Dórival és párjával, az ugyancsak Lajkó Mónival a legkedveletbb iramot, 2:00-át vitték a Mapei Szigligeten

Szigligeti Félmaratonunk 2:00 iramfutói a belfasti 24h vb magyar női csapat mellett a 3. alkalommal velünk futó Lajkó Csabi és Lajkó Móni voltak. A rózsaszín iramfutó pólót ha nem is vállalta be Csabi, igazán jól mutatott a négy hölgy között.

2013 és 2014 Év Ultrafutóját nem csak remek eredményeiről, hanem jótékonysági és közösségformáló megmozdulásairól is ismerhet a futótársadalom, de hogy miért Pecsenye Csabi beceneve, azt májusban megkérdezhetitek tőle Tihanyban! 😉

Rudolf Tamás – 351

Rudolf Tomi a II. Mapei Szigligeti Félmaraton 1:45-ös iramfutójaként Krisztával, az egyik főszervezővel

Július első hétvégéjén volt az idei 24 órás világbajnokság, Belfastban. Ezen a világbajnokságon a hazai férfi csapat minden idők legjobb magyar nemzetközi eredményét érte el, a 4-ik helyen végzett a csapatok versenyében. Csécsei Zoliról kissé elfogultan, de megalapozottan hittük, hogy nem lesz nála gyorsabb senki hazai színekben. Zoli 253,256 km egyéni csúcsot futott, de őt megelőzve Rudolf Tamás 255,375 km korosztályos 1. helyezettként, egyéni csúccsal abszolút 8. helyen végzett, úgy hogy közel 22 órán keresztül VB első helyen volt, de a 20. órától kezdődő combfájdalma miatt az utolsó két órában már futni sem igen tudott. A verseny után így nyilatkozott:

„Azt gondoltam még a VB előtt, hogy van egy szűk világelit (kb. 10-20 fő), akik jóval előttem járnak. Én majd utánuk jövök sok más futóval együtt. Ez nem igaz. Ők sem jobb futók semmivel sem, mint én! Felnézni fel lehet rájuk, de a versenyen meg le lehet hagyni őket…”

Tomi nyilatkozatát olvasva mertünk mi is nagyot álmodni Tihany után, s Szigligeten bebizonyítani, hogy bár olykor hibázunk, s sosem leszünk – mert nem akarunk 😉 – a legnagyobb futórendezvény szervezők lenni, attól még lehetünk mi a legjobbak!

Tihanyban reméljük lesz lehetőségünk megtudni Lajkó Csabi Pecsenyeségének és Rudolf Tomi Csikaságának az okát!

Simonyi Balázs – 368

Keczán Pál főszervező, Markovich Béla, a Mapei Magyarország ügyvezető igazgatója, Szőnyi Ferenc, ultratriathlon világbajnok és Simonyi Balázs ultrafutó, az Ultra c. film rendezője a Mapei Szigligeti Félmaraton sajtótájékoztatóján

Mintha ezer éve ismernénk őt, pedig a Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóján találkoztunk először személyesen. Sajátos stílusa magával ragadja az embert, akárcsak a filmje, az Ultra,  amit most kezdték el játszani a hazai mozik. Ha még nem láttátok, akkor Lubics Szilvi könyve mellett ez a másik alapmű, amit minden futónak – és nem futó családtagnak, barátnak – meg kell ismerni. A film bepillantást enged az ultrafutás világába és megismerhetitek egy kicsit a rendezőt is. „Hajrá Simonyi Balázs!”

És beérkezett a második magyar, Rudolf Tomi is!!!!!!!!!!!!

Lubics Szilvia – 92 💜 ; Vágó Boglárka – 93 💜 ; Huzsvay Edit – 186 ; Kreidl Csaba – 189 ; Toms Krisztián – 207 ; Maráz Zsuzsanna – 235 💜 ; Lajkó Csaba – 238 💜 ; Sznopek József – 239 ; Veres Szilárd – 244 ; Lőw András – 247 ; Rácz Róbert – 264  ; Máthé Zoltán – 287 ; Csákány Krisztina – 294  ; Török-Ilyés László – 299 ; Kolluti Margit – 300 ; Káldi Péter – 306 ; Roskovics Miklós – 308 ; Kisháziné Zombory Erika – 313 ; Blaskó Mihály – 315 ; Evetovics-Balla Hajnalka – 330 ; Veress Béla – 334 ; Rudolf Tamás – 351 💜 ; Simonyi Balázs – 368 💜 ; Lukács Albert –  386

Hajrá minden magyar spártai hősnek, akik még úton vannak!

Maráz Zsuzsi ebben a pillanatban ért be nők között a 2. helyen Spártába!!!

Maráz Zsuzsi, az UB háromszoros bajnoka, Esztergom Príma-díjas ultrafutója ebben a másodpercben ért be 25:42:33-as idővel elsőként a 24 fős magyar csapatból, nők között pedig a 2. helyen (összetettben is a 10-ik!!!), s ezzel egyet javíthatott a tavalyi évhez, amikor 27:45:42-es idővel harmadik helyen végzett. Hatalmas teljesítmény, de mi kellhet ehhez? Adottság, elhivatottság, hősiesség, alkat, felkészültség, vagy mi? Ezeket a gondolatokat jártuk ma éjjel és hajnalban körül, miközben folyamatosan frissítettük a Spartathlon Magyar Csapatának rajongói oldalát – külön dícséret annak, aki kezeli, mert folyamtosan kerültek fel az infók, videók, adatok, képek – és a verseny hivatalos GPS live követését.

A Spartathlont nagyon sokan a világ legnehezebb versenyének vélik és semmi okunk rá, hogy elmélázzunk, vajon ez, vagy a Badwater, vagy talán a Himalayan Ultra Race, vagy éppen melyik számít jelenleg annak. Egy azonban tény: aki részt vett a versenyeken, a közbeszéd “Spártai Hősökké” avatja őket, amit ki jobban, ki kevésbé fogad el. Lajkó Csabi például nem tartja magát hősnek, pedig most futja épp le 6. alkalommal a versenyt (egyszer feladni kényszerült), ellenben ott van például Jánisz Kúrosz – a legenda, aki a 4 versenyéből 4-et olyan idővel teljesített, hogy azóta is mind a 4 pályacsúcs -, aki egyik befutása pillanatában egyértelműen így fogalmazott, “az igazi hősök Görögországból érkeznek”. Az tulajdonképpen, hogy ki mit gondol magáról, majdhogynem mindegy is, hiszen a dolgokat, tetteket általában nem mi, saját magunk ítéltetjük meg: az igazán nagy dolgokat sok esetben a történelem és a köz legitimálja. 

Lubics Szilvi és Maráz Zsuzsi az első napon sokáig együtt haladtak

És itt van egy verseny, ami olyan történelmi és mitológiai gyökerekkel bír, hogy minden lépés valamiről mesél. Olyan, mint amikor Velencében, vagy az el caminon járunk, de itt valóban az út a cél maga. És a teljesítmény, ami egy ilyen verseny mögött lapul, megkísérti az örökkévalóságot. Talán Simonyi Balázs filmjében, az Ultra-ban is mesél pszichedelikus élményekről, amikor a fáradtság és a test végső energiának lehetetlen kizsákmányolása víziókhoz vezet, különösen az utolsó szakaszon, amikor átkelnek éjszaka a Parthenio-hegyen. És el is hiszem. Mesterséges körülmények között vizsgálták a fáradtság és kimerültség jeleit az emberi szervezeten, napokig nem hagytak aludni néhány önként jelentkezőt: lámpákkal, hanghatásokkal tartották őket ébren és azt próbálták feltérképezni, hogy mi az emberi tűréshatár utolsó vonala. Mindezt egy laboratóriumban, ülve. Mekkora a kettő között a különbség!

Magam úgy gondolom, hogy a Spartathlon hősies küzdelem egy pillanatnyi örökségért. A világ bölcsőjének, a filozófia és a reál tudományok földjének, az ókori mitológia tengerek mosta szigeteinek meghódítása, amiért nem dícséret, sztárrá avatás a méltó elismerés, hanem az ámulat. Az a fajta ámulat, amiről egyszer unokáik egy pohár bor mellett mesélni fognak: az én nagyanyám, nagyapám megcsinálta. És így válik valaki nem csak önmaga legyőzése által hőssé, hanem mások számára példaként követendő, ámult személlyé.

Maráz Zsuzsi ebben a pillanatban ért be, 25:42:33-al, nők között a második helyen végzett (Patrycja Bereznowska 24:47:07 lett ma 6:48:18-kor az első). Dícséretünk így most elsőként neki szól, de ugyanannyira szól azoknak a versenyezőknek, akik arra kényszerültek, hogy feladják a távot. Talán emiatt is van, hogy a Spartathlon saját győzteseit külön nem tünteti ki – péndíjazás pl. abszolút nincsen… és ez milyen bölcs, ha jobban belegondolunk.

Fa Nándor, az óceánok ultra futója, a vizek Szőnyi Ferije mondta egyszer: “Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot…” Gratulálunk Zsuzsi és köszönjük, hogy eljöttél hozzánk idén mesélni az “Azt meséld el…”-re, reméljük, hogy a 2018-as Knauf Tihanyi Félmaratonon is találkozunk…

Később Szilvinek gyomorproblémái adódtak, Zsuzsi előrement

A teljes 24 fős magyar csapat névsora (akik mellett ott egy szívecske, már meghallgathattuk az “Azt meséld el…”-en vagy Tihanyban vagy Szigligeten:

Lubics Szilvia – 92 💜 ; Vágó Boglárka – 93 💜 ; Huzsvay Edit – 186 ; Kreidl Csaba – 189 ; Toms Krisztián – 207 ; Maráz Zsuzsanna – 235 💜 ; Lajkó Csaba – 238 💜 ; Sznopek József – 239 ; Veres Szilárd – 244 ; Lőw András – 247 ; Rácz Róbert – 264 ; Máthé Zoltán – 287 ; Csákány Krisztina – 294 ; Török-Ilyés László – 299 ; Kolluti Margit – 300 ; Káldi Péter – 306 ; Roskovics Miklós – 308 ; Kisháziné Zombory Erika – 313 ; Blaskó Mihály – 315 ; Evetovics-Balla Hajnalka – 330 ; Veress Béla – 334 ; Rudolf Tamás – 351 💜 ; Simonyi Balázs – 368 💜 ; Lukács Albert – 386

Keczán Pál

Mi az a Spartathlon? Nem elég annyit tudni, hogy ma reggel indult…

Elkezdtünk összeállítani egy csokrot a most épp zajló Spartathlonról, de bárhova is nyúltunk, a wikipedia rendelkezett a legtöbb információval így az anyagot is onnan loptuk. Érdemes elolvasni az esemény történetét, történeti hátterét, amiből egy egészen egyedüli verseny körképe bontakozik ki. Nemrégiben Simonyi Balázs megosztotta John Fodennel készült anyagát, amit az Ultra előtt készített vele, keressetek rá a Tihanyi Félmaraton facebook oldalán, két részes, mindkettő fent van! Az alábbi oldalon követhetitek a versenyzőket live-ban, jelenleg (17:12) a magyarok közül Rudolf Tomi az 5!!! helyen áll és nagyon tolja neki!

Rudolf Tamás 100 körül

A Spartathlon egy 246 kilométeres ultramaratoni futóverseny Görögországban, Athén és Spárta között. Az 1983 óta évente rendezett verseny szeptember utolsó péntekén rajtol, és a futók az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak.

A Spartathlon egy Pheidippidész nevű athéni futár Hérodotosz által dokumentált futását reprodukálja, és történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon, és negyedszázados története során számos magyar sikert hozott.

Hérodotosz elbeszélése szerint i. e. 490-ben, a marathóni csata előtt Miltiadész athéni sztratégosz egy küldöncöt menesztett Spártába, hogy segítséget kérjen Leonidász királytól a perzsák ellen. Hérodotosz így emlékszik Pheidippidész futásáról:

„Mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába egy Pheidippidész nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása…”

Történészek szerint Pheidippidész spártai futása szolgál a modern maratoni futás mitológiájának alapjául. Hérodotosz, aki néhány évtizeddel a marathóni csata után írta meg a görög-perzsa háború történetét, nem említ olyan hírvivőt, aki a csata után Athénbe futott volna a győzelem hírével. A modern legenda, mely szerint Pheidippidész úgy kimerült a 35-40 kilométer körüli futástól, hogy odaérve csak annyit bírt mondani, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze, több száz évvel későbbi adalék, mely vélhetőleg a Pheidippidész-legenda átalakulásából képződött. A marathóni futás első ismert írásos említése Plutarkhosztól származik, aki bő fél évezreddel a marathóni csata után, Athén dicsőségéről című művében írta le a történetet, de ő még egy Therszipposz vagy Euklész nevű hírvivőről beszélt.

„A hadvezérek tehát ezt a Pheidippidészt, aki azt állította, hogy találkozott Pannal, elküldték Spártába, s az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Felkeresvén az elöljárókat, ezt mondta: »Lakedaimóni férfiak! Az athéniak azt kérik tőletek, hogy siessetek a segítségünkre, és ne nézzétek tétlenül, hogy a legősibb hellén várost a barbárok leigázzák.”

Az első újkori futás

Hérodotosz szavai John Fodent, a brit légierő tisztjét gondolkodóba ejtették. Foden, aki maga is amatőr ultramaratonista, 1982-ben négy társával elindult kipróbálni, hogy vajon lehetséges-e ezt a 246 kilométeres távot másfél nap alatt futva megtenni.

Fodenék kísérlete többször is majdnem kudarcba fulladt. A latin betűs táblák teljes hiánya és a rossz minőségű térkép miatt a csapat lépten-nyomon eltévedt. Felszerelésük hiányos volt, és kísérőjük eltévedései és kerülései miatt a futók többször is kiszáradtak és eléheztek. Volt olyan szakasz, ahol öt órán keresztül víz nélkül kényszerültek futni. A futóknak a kutyákkal is gyakran meggyűlt a bajuk, ezért a szokásos felszerelésen túl köveket is cipeltek, a támadó kutyák visszarettentéséhez.

Az ötfős csapatból csak John Scholten ért 36 órán belül Spártába, és ezzel megszületett a Spartathlon. A következő évben a csapat megszervezte az első hivatalos versenyt, amit azóta évről évre megtartanak.

Útvonal és verseny

Lubics Szilvi és Maráz Zsuzsi egymás mellett 17 perccel ezelőtt (17:00-kor)

A futók Athén belvárosából a tengerpart felé futnak, és Eléfszina, Megara és Kineta érintése után, 78,5 kilométernél érik el a Korinthoszi-csatornát. A csatorna után a Peloponnészosz-félszigetenaz ókori Korinthosz, Nemea és Lürkeia után, 159 kilométernél érik el a közel 1200 méter magas Parthenio-hegyet, ahol Pheidippidész a monda szerint találkozott Pan istennel. A hegyet követően Nesztani és Tegea érintése után érik el Spártát a futók. A cél Spárta pálmafákkal övezett főterén, Leonidász király szobránál van és a verseny a Leonidász lábának megérintésével ér véget. A verseny részletes térképe,Fodenék útvonala, mely az ókori utak és városok vonalát követte, zömében szekérutakon haladt, és az útnak kevesebb mint fele volt leaszfaltozva. Az évek során a görög úthálózat folyamatosan fejlődött, és már csupán 10 kilométer halad szekérutakon, ösvényeken.

A verseny során a futóknak 75 ellenőrző ponton kell áthaladniuk, és minden pontot egy előre meghatározott szintidőn belül kell elhagyniuk. Aki szintidőn túl érkezik, bármelyik ponton kizárhatják, azonban a verseny első felében a versenybírók rugalmasan kezelik a szintidőt, és csupán az este leszállta után kezdik szigorúbban venni a késéseket.

A verseny érme

Az érem hátoldala

A futók zöme a Parthenio-hegyet és az azt megelőző több mint 10 kilométeres emelkedőt tartja a Spartathlon vízválasztójának. Az emelkedőt a futók többsége már éjszaka kezdi meg, és a csúcsra 20-22 óra futás után érkezik meg. A csúcs előtti utolsó három kilométert kivilágítatlan hegyi ösvényen, egy szakadék peremén kell megtenni. Több beszámoló említ a csúcsot megelőző és követő 10-15 kilométerről hallucinációs élményeket és a versenyt feladók többsége még a hegy (ahogy a bennfentesek nevezik: „A Hegy”) előtt száll ki.

A szigorú szintidők, a kemény emelkedők és a gyakran szélsőségesen meleg időjárási körülmények miatt ultramaratonista körökben úgy tartják, hogy a Spartathlon az egyik legkeményebb, ha nem maga „a” legkeményebb futóverseny a világon.

A verseny tisztaságát védve a szervezők nem osztanak pénzdíjakat, és az összes célbaérkező azonos díjazásban részesül, azaz nyer egy olajág-koszorút, melyet spártai elöljárók helyeznek a fejére, és egy érmet. Továbbá minden célba érkezőt spártai lányok kínálnak az Evrotasz folyó vizével.

A szervezők a versenyt nemcsak sporteseménynek, hanem kulturális rendezvénynek is tekintik, és ezt jól tükrözi, hogy 2006 óta évről évre a verseny kizárólagos szponzora a Stravos Niarchos Alapítvány, mely szinte kizárólag kultúrát, művészetet, oktatást és orvosi kutatást támogat.

Nevezési feltételek

Az a futó nevezhet, aki az alábbi négy feltétel legalább egyikét teljesítette a verseny évében vagy az azt megelőző két évben:

  1. Teljesített egy 100 kilométeres versenyt 10:30-nál jobb idővel.
  2. Korábbi Spartathlonon szintidőn belül eljutott Nesztaniig (172 km).
  3. Korábban sikeresen teljesített egy Spartathlont.
  4. Teljesített bármilyen 200 kilométeres, vagy annál hosszabb versenyt időeredménytől függetlenül.

Rekordok

A görög születésű ausztrál futó, Jánisz Kúrosz, az első Spartathlon győztese 20:25-ös idővel tartja a pályacsúcsot. Kúrosz négy Spartathlonon indult, mind a négyet megnyerte, és a verseny történetének négy leggyorsabb idejét futotta. 2005-ben versenyen kívül sikeresen teljesítette az oda-vissza Spartathlont, azaz az Athén–Spárta–Athén távot, és ezzel teljes egészében reprodukálta Pheidippidész futár útját. Hubert Karl (Németország) 18 teljesítéssel vezeti a teljesítők ranglistáját. Lőw András 2000 és 2015 között zsinórban 16-szor egymás után ért célba. Dusan Mravlje első (1983) és legutóbbi (2008) teljesítése között 25 év telt el.

Mary Larsson (Hanudel) első és legutóbbi, 2006-os teljesítése között 22 év telt el. Kimie Noto (Funada) 1995 és 2007 között minden évben célba ért (ez 13 teljesítés zsinórban). Ezalatt kétszer első, ötször második, kétszer harmadik, háromszor negyedik és egyszer hatodik lett a nők között.

A brit Elizabeth Hawker 2012-ben minden idők legjobb abszolút helyezésével, 3. helyezettként nyert a nők között, egyúttal 27:02:17-tel új női pályacsúcsot is felállított, több mint fél órával megjavítva a régit.

Magyar sikerek

A verseny évről évre népes magyar csapatot vonz, és a sikerek sem maradnak el. Bogár János 1991-ben megnyerte a Spartathlont és 1990-ben harmadik helyen ért célba. Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is nyert a nők között, 2015-ben nagy küzdelemben a 3. helyet szerezte meg, csakúgy, mint 2012-ben. Lubics 2014-es győzelmével 26:53:40-re javította a női pályacsúcsot és az abszolút versenyben 9. helyen ért célba. 2015-ben Nagy Katalin amerikai színekben nyert 25:07:12-es újabb pályacsúccsal, abszolút negyedikként. Érdekesség, hogy Lubics Szilvia és Nagy Katalin ugyanannak az edzőnek, Lőrincz Olivérnek a tanítványa. Kis-Király Ernő 1986-ban ezüstérmes volt, Hári Gyula 1991-ben harmadik lett míg Nagy Katalin 2014-ben második helyen ért célba. A magyar futók közül legtöbbször, 18 alkalommal, Lőw András ért célba. A magyar nők közül először Bontovics Tímea futotta le a Spartathlont 2004-ben. 2014-ben nem kevesebb, mint tizenkilenc magyar teljesítette a versenyt míg 2006-ban Simon László húsz év után tért vissza. 2011-ben Bögi Sándor a 100. magyar teljesítést érte el (beleértve a határon túli magyarokat is).

forrás: wikipedia

Szőnyi Ferenc, az ultratriatlon magyar legendája

2014 márciusában Lubics Szilvia a női mezőnyben első lett 40:14 idejével a 286 km hosszú UltraMilano-Sanremo versenyen, ahol Szőnyi Ferenc abszolút második helyen végzett a verseny kitalálója mögött 33 óra 16 perces időeredménnyel. 53 indulóból csupán 13-an teljesítették a versenyt. Szilvin kívül az összes induló nő feladta a versenyt. Kulcsár András a verseny harmadik magyar indulója 41:13-mal a 12. helyen zárt.

170-es átlagpulzus mellett próbáltam futva behozni az utolsó 500 méteren 2 perces késésemet, miután sikerült végre leparkolni az autómat. Kezdésre épp betoppantam a sajtótájékoztatóra… és csak a fényképezőgépet hagytam a kocsiban, de a megjelentek közt kiszúrtam egy ismerős fotóst, így a fényképezőgép problémát megoldottnak tekintve ültem le annak az embernek a sajtótájékoztatójára, aki szerintem lehet, hogy nem is emberből van… Olvassátok szeretettel az első itthon készült interjút Szőnyi Ferivel azt követően, hogy megnyerte a Swiss Ultra 10-szeres ultraironmant!

Dr. Lubics Szilvia nevét lassan azok is ismerik, akik futócipőt még csak a sportboltok polcain láttak – a teljesen laikusok kedvéért, ő az a mindig mosolygós nő, aki a férje, Gyuri kíséretében – három jóképű fiával és fogorvosi praxisával a háttérben – az elmúlt évek során sorra nyerte, teljesítette a maratoni (42,195m) távon túli legnehezebb ultrafutóversenyek közül a Spartathlont (246 km), az UltraBalatont (212 km), az UltraMilano-Sanremot (286 km), legutóbb a világ legembertpróbálóbb ultrájának mondott Badwatert (217 km). – Élményeiről szeptember 16-i Mapei Szigligeti félmaratonunkon meghallgathatjátok Szilvi előadását… ez volt itt a reklám helye. 😉

Szóval Dr. Lubics Szilvia emberfeletti dolgokra képes és, ha már róla beszélünk, van még valaki az országban, aki egész biztosan hasonló magasságokra képes: Szőnyi Feri. Aki egyszer hallja a triatlonista történetét, az nem felejti. Szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygépként) ismerik, mert a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna.

Közel 40 évesen kezdett el sportolni, amikor hamar rádöbbent, hogy hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpár távokon kiemelkedően jól tud teljesíteni. Az ironman triatlon táv 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és végezetül 42km futás… Feri 2x, 10x, 20x hosszabb távokat teljesít!

2008 előtt még úszni is alig tudott, de első dupla ironman versenyén várakozásokon felül 4. helyezettként végzett, majd a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10x-es ironman versenyen.

A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a 20x-os ironmant teljesítette 481 óra, 54 perc és 10 másodperc alatt – 76 km úszás, 3600 km kerékpározás, 844 km futás, csak hogy ne kelljen előkapni a számológépet – s lett világbajnok.

2013-ban 30 napon át 30x teljesítette az ironmant és lett vb-ezüstérmes, majd túl 112 ironman távú versenyen, kétszer is letekerte a Race Across Americat, ami a világ legkeményebb kerékpárversenye, valamint számos egyéb ultrafutás mellett háromszor teljesítette a Spartathlont. És sosem adott még fel versenyt!

Idén június 19-én indult a Great Himalayan Ultra Running – The Hell Race 480 kilométeres versenyen, amit egyedüliként fejezett be a meghatározott 120 órás szintidőn belül 113 óra 13 perc, 29 másodperc alatt. A versenyt követően így nyilatkozott:

“Hát keresem a szavakat. Nagyszerű dolgot vittem véghez. Mondjuk pont így képzeltem, bár ez nagyképűen hangzik. Ha nem vágysz arra, hogy teljesítsd a teljesíthetetlent, azt akkor soha el nem éred. Két év után futva visszatérni Leh-be* és a sztupához érve átszakítani a leghosszabb verseny célszalagját – majd magasba emelni a magyar lobogót, ennél számomra nincs szebb és büszkébb dolog!” *: 2015-ben harmadik lett a 333 kilométeres nepáli a La Ultra futóversenyen.

Alig tért vissza a Himalájából, máris újabb versenyen állt rajthoz: a svájci Buchs városába azzal a nem titkolt szándékkal érkezett, hogy megdöntve a világrekordot, ismét a dobogó legmagasabb fokára állhasson a 10x ironman távú versenyen. Hazai viszonylatban, mintha valaki beúszna a Balaton közepéig, majd az országhatáraink mentén, annak ~81%-át körbe tekerné, a maradék ~19% távot pedig egy kicsivel még megtoldva lefutná.

A táv teljesítéséhez 213 órára volt szüksége Ferinek. A viharos idő és a pálya adottságai miatt a világrekord megdöntése elmaradt (192 óra), de nyakába tegnap délután is aranyérem került. Igen, tegnap délután, mert bár Feri augusztus 25-én elsőként szakította át a célszalagot, a verseny csak tegnap, augusztus 31-én, hajnali 3h-kor ért véget hivatalosan, mert addig volt lehetősége minden indulónak befejezni a versenyt szintidőn belül. Feriék az éremosztó ceremóniára tegnap reggel visszautaznak Svájcba, hogy a korábban pont 53. születésnapján célba érkező „Racemachine” újra a dobogó legfelső fokára állhasson. A sajtótájékoztatót követően, indulás előtt azonban még válaszolt pár kérdésünkre:

Essünk túl a nehezén rögtön az elején. Világrekordot szerettél volna dönteni Buchsban, de most nem sikerült…

 Szőnyi: mert a kerékpár pálya vonalvezetése alkalmatlan volt rekord döntésre. Azon a szakaszon haladunk a legnagyobb sebeséggel a leghosszabb távon, de itt két olyan kanyar is volt a pályán, ahol satufékezni kellett, ráadásul a kerékpáros boksz, a frissítő kialakítása is nagyon lassú volt; folyamatos zsúfoltság volt a pályán, kisebb balesetek még előfordultak. Soha nem volt még csengő a kerékpáromon, de most egyedüliként felszereltem… ha csengőt hallottak a többiek, már tudták, hogy jön a Szőnyi Feri. A világban vannak nagyon jó pályák; például a Murska Sobota dupla Ironman verseny kerékpár pályáján mentem 10:40-es időt, ami még egy távnak se lenne rossz. A mexikói Monterrey pályáján szinte megállás nélkül lehet haladni; ott ha 30km/h átlagsebesség alá mentem, akkor az volt a taktika, hogy meg kell állnom frissíteni. Buchsban a leggyorsabb köröm is csak 29km/h környékén volt, a teljes távon mindössze 27,8 km/h átlagsebességet tudtam hozni, ami nagyon alacsony. Közel 10%-kal maradtam el a tervezettől, ami 1800 km-nél már egy Ironman távnyi különbséget jelent… ezen a pályán el kellett engednem a világrekordot.

Ez azt jelenti, hogy már keresel egy másik pályát, ahol visszahódíthatod a világrekordot?

 Szőnyi: Mexikót nagyon figyelem, de az idei évre már nem tervezek hosszabb versenyt… aztán ki tudja, hogy mit hoz a jövő!

Számodra melyik a legnehezebb szám?

 Szőnyi: egyértelműen az úszás, bár mostanra egészen megkedveltem. 43 évesen egy este alatt tanultam meg úszni, s érezni lehetett sokáig, hogy az úszó iskola kimaradt az életemből. A magyarországi úszó VB-t figyelve azonban ellestem most egy mozdulatot, amit edzésen csak egy hetem volt begyakorolni. Közel 10%-kal gyorsabb lettem, viszont adódott ebből némi probléma is.

Hol kezdett el fájni?

Szőnyi: a két kézfejemben begyulladtak az ínszalagok. 😊

Kiszálltál a vízből, s fogni kellett volna a kormányt…      .

 Szőnyi: …de csak nehezen tudtam, így krémeztük, és szorító kötéssel kötöttük be a kezemet. Mégis azt mondom, hogy megérte, mert megfizethetetlen 38 km után mosolyogva szállni ki a vízből.

Mire gondol az ember 760 hossz alatt egy 50 méteres medencében?

Szőnyi: mindenre. Múltra, jövőre, zenére, ütemre… s számolom a hosszokat, mert 1200 méterenként, 24 hosszonként engedélyezek magamnak egy kis pihenőt. 😊 Építőipari vállalkozó voltam, de 4 éve kiszálltam, azonban azóta is vannak még elvarratlan szálak, amiktől gondterhelt az ember. Építettem, s üzemeltettem egy pizzériát, de most bérbe adtam azt is. Verseny közben megszűnnek a világi dolgok, felszabadul az ember a nyomasztó problémák súlya alól. Januárban azon gondolkodtam, hogy visszavonulok, de aztán új célt tűztem ki magam elé… mégpedig, hogy én leszek a világ legjobbja. Különlegesen jó érzés, amikor az ember elhatároz valamit, s véghez viszi.

Volt olyan pillanat a verseny során, amire nem voltál felkészülve?

 Szőnyi: Engem is meglepett, de olyan mértékben bevizesedett a lábfejem, hogy kinőttem a cipőmet. Ilyen korábban nem fordult elő velem. Most meg kellett oldani, hogy kényelmesen tudjak futni, így kivágtam a cipőm elejét.

 Nem volt kényelmetlen kivágott cipőben futni?

 Szőnyi: én mindig azt mondom, hogy: „futópályán nem gyaloglunk”. Ha szükséges, megállok hidratálni, aludni, de amikor futni kell, akkor egy cipő nem lehet akadály!

Melyik versenyed a legemlékezetesebb?

Szőnyi: ez, az utolsó, amikor a világ legjobbja lettem a születésnapomon.

A születésnapi befutó miatt?

Szőnyi: véletlen volt, hogy pont a születésnapomra esett a befutó, de nagyon nagy hab volt a tortán.

Ultraversenyzőktől hallottam, hogy a legjobb beérni a célba. Te is ezt vallod?

 Szőnyi: nem. Nekem a hétköznapok a legjobbak. A versenyek csak villanások, az összes többi, az maga az élet. Az érzés, amikor legutóbb elmentünk Horvátországba, s mire felébredt a család, addigra én már futottam a tengerparton egy kulacsnyit.

Kulacsnyit? Hány kilométer a Te esetedben egy kulacsnyi? 😊

Szőnyi: olyan 15 km. Rendkívül fontos a hidratálás és a megfelelő emésztés, amire nagyon sokan nem figyelnek. A dehidratáció a legalapvetőbb probléma sokaknál.

A sajtótájékoztatón vetítettetek pár fényképet a versenyről. Jól láttam, hogy másokkal ellentétben zselék és egyéb csodaszerek helyett csirkecombot ettél verseny közben?

Szőnyi: igen, jól láttad. Amikor varrodám volt, akkor megtanultam szebben szegni, mint a varrónő. Amikor pizzériát építettem, elmentem Olaszországig, hogy megtanulhassak igazán jó pizzát sütni. Amikor versenyzésre adtam a fejem, megfigyeltem és tanultam mások hibájából, hogy a legjobb lehessek. A csökkenő teljesítmény mögött mindig emésztési problémát véltem felfedezni, így én az emésztőrendszer egyensúlyában látom a teljesítőképesség határait. Valamit jól csinálok, mert még nem kerültem olyan állapotba, hogy az emésztésemmel bármelyik irányba problémám legyen; se fent, se lent, ami ellenben nagyon sok ultrasportolónál jelent problémát. Nincsen edzőm, segítőim vannak, barátaim, és támogatóim. Tartom a kapcsolatot edzőkkel, belelátok edzéstervekbe, de olyan úton járok, amit magam gyúrok. Nem igaz mindenkire minden… Én ismerem a szervezetemet, tudom, hogy mire van szüksége, mire képes. Minél hosszabb egy verseny, annál kevésbé számít a fizikai, és kap nagyobb hangsúlyt a mentális felkészültség. A versenyzői intelligencia. Evés, ivás, frissítés, a ruházat, a tempó, ezek összesége, tudom, hogy mikor iszom csak vizet, mikor L-carnitint, mikor eszem rizst, tésztát, hiszen a szervezetnek szüksége van rendes ételre, nem csak szintetikus dolgokra. Következetesnek kell lenni a tápanyagpótlásban, hozzáteszem, hogy egy ultraverseny alatt gyakran válik szükségessé a rugalmas újratervezés, de fejben végig ott kell lenni. 😊

Most egy kis pihenés következik számodra is?

 Szőnyi: dehogy. A versenyt követően is futottam már a pályán. Én egy jókedvű futó vagyok. Nem tollal, hanem ceruzával írom az edzésprogramomat, sőt, az igazat megvallva nincs is edzésprogramom, egyszerűen csak jól érzem magam, ha futhatok, ha edzhetek.

A csuklódra pillantva azért a pulzuskontrollra Te is figyelsz, igaz?

Szőnyi: a rutin elbizakodottá teszi az embert, ami egyrészt jó, másrészt káros, ezért nagyon jó edzőtárs az okos óra, de versenyen sosem mérek pulzust.

Milyen pulzustartományokban futsz?

Szőnyi: attól függ. 10K – 170, 21K – 164, 42K – 156, 12h-nál 5órán keresztül 154, utána 138.

Milyen tempó tartozik egy-egy ilyen futásodhoz?

 Szőnyi: 10 kilométernél megy a 4perc körüli tempó, de most nem ilyen távra edzek. 1,5-2 órás alap edzéseimnél 138 körüli pulzussal 5:20 körüli tempót tartok. Kerékpáros edzéseknél általában 10-15 ütéssel lejjebb dolgozom. Hegyi edzéseknél pedig kicsit feljebb állítja be az ember a pulzust. Itt említeném meg Monspart Sarolta mondását, miszerint felfelé mindenki tud futni, de lefelé már sokkal kevesebben.

Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak
Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak

Jövő hét szerdán tartjuk a Mapei Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóját; addigra hazaértek a svájci díjátadóról. Nem lenne kedved velünk tartani, s ott megmutatni az érmedet, miután már a kezedben lesz?

Szőnyi: köszönöm szépen a meghívást, ott leszek és azt már most megígérem, hogy 2018. május 26-án – hacsak nem éppen Mexikóban kell lennem egy világrekord miatt – akkor a Tihanyi Félmaratonon ott leszek, csak ne küldj több időpont emlékeztetőt (nevet)!😊

Megegyeztünk, de az interjú végére kérhetek még Tőled egy jótanácsot olvasóinak?

 Szőnyi: A sportpályafutásom példaértékű, de nem követendő példa. Óvatosan kell bánni a kilométerekkel, a számokkal, s nem piszkos módon visszaélni a képeségeinkkel – mint ahogyan azt én teszem 😊  – hanem élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!

Köszönöm az interjút, jövő szerdán a sajtótájékoztatónkon találkozunk!

Tóth Krisztina, a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton csapattagjának írása Feri első hazai sajtótájékoztatójáról

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! 😊  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! 😊

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Fotó: Swiss Ultra

Ebben a pillanatban nyerte meg Szőnyi Feri a tízszeres Ironman-t!!! És ma van a szülinapja:)

Szőnyi Ferenc hazánk egyik legismertebb ultra távokat teljesítő sportolója, aki éppen 10 éve, 43 évesen kezdett el futni, azelőtt semmi. A Komáromban élő építési vállalkozó storyja egészen különleges, hiszen lényegében a válság éveiben kezdett el komolyabban sporttal foglalkozni, mikor a megrendelések fogyatkoztak. Legutóbb akkor hallottunk róla – az első itthoni élménybeszámolójáról le is közöltünk egy cikket a teljes hanganyaggal -, amikor a Hell Ultra Race-t teljesítette a világ talán legkeményebb versenyén, amit a Himalájában rendeztek. Ennek a versenynek külön érdekessége volt, hogy eddig egyedül ő tudta teljesíteni – így egyből meg is nyerte.

Mikor ott voltunk és hallgattuk, feljegyeztünk Tőle néhány aranyköpést, melyek közül az egyik valahogy így hangzik: “ha valahol valaki kitalál valami nagyon durva távú versenyt, sokszor volt, hogy felhívtak: gyere már el Ferikém, nézd már meg légyszi, ez most valami nagyon kemény lenne…” És ő megy és megnyeri, letolja, letekeri, leússza, lefutja… Merthogy nemcsak futásban teljesít brutális távokat, de bringában és úszásban is; annak ellenére, hogy mikor elkezdett úszni, azt mondták neki, hogy úgy úszik, mint egy uszály, ami vontat, ráadásul csak mellben tudott, ami ugye nem a triatlonosok nyerő száma. Aztán egyik este lement az uszodába és éjjel megtanulta hogyan kell ütemre úszni gyorsban, mielőtt lenyomta az első dupla ironman-jét itthon egy világkupán.

Se szeri se száma azoknak a versenyeknek, amiket megnyert és teljesített – alább találtok a legfontosabbakról egy listát -, sikerét egyértelműen genetikájának köszönheti, hiszen ezeket a távokat és méreteket, amiken ő indul, csak ultra gyors regenerálódással és emberfeletti állóképességgel lehet teljesíteni. Szóval futni, úszni lehet, de amit ő képvisel, azt tényleg csak kevesek tudják utána csinálni. Így alakult, hogy nemrég ért vissza a Himalájából, egy ilyen táv fél-egy éves szünetet jelent a legtöbb résztvevőnek, Ő viszont két hónapra rá(!) (június 24-én teljesítette a versenyt) már elindult Svájcban a Swiss Ultra tízszeres ironman versenyen, amit ráadásul ebben a pillanatban nyert meg, az 53. születésnapján! Gratulálunk hozzá, épp ésszel felfoghatatlan teljesítmény, nem véletlenül szoktuk használni a #szonyiferiforpresident hashtag-et sem…:)

Nemrég olvastunk egy vele készült nagyinterjút a Forbes-ben, ahonnan a kedvenc sorunkat ki is emeltük, mikor a bakancslistájáról kérdezték:

“Azt a poént szoktam elsütni, hogy törekedjünk most már a minőségre. Most 53 éves vagyok, szeretném még sokáig érezni mozgás közben a flow élményt, de a versenyzésre gondolva még mindig meg vagyok győződve arról, hogy én a világ legjobbja leszek, mondjuk triatlonban, az extrém távokon. Mindenesetre augusztus 16-án már el is indulok Svájcban egy tízszeres triatlonon és meg is akarom nyerni.”

Mondta és megtette. 215 óra 17 perc 45 másodperc alatt. No comment, minden tiszteletünk Ferié! Sajnos a Mapei Szigligeti Félmaratonunkra nem tudtuk Őt elhívni, mert nem lesz itthon – épp Erdélyben fut majd egy ultra távot -, de ha megadná a Jóisten, nagyon meghallgatnánk Őt 2018. május 26-án a Tihanyi Félmaratonon!!! Isten éltessen sokáig, Race Machine!

Feri Top 5 eredménye:

  1. 2010. Mexikó: dupla dekaironman (76k úszás, 3600k bringa, 844k futás), 241 óra, 1. hely
  2. 2013. Olaszország: 30 nap, 30 ironman (30 napon át minden nap 3,8k úszás, 180k bringa és 42,2k futás, összesen 114k úszás, 5400k bringa és 1260k futás), 358 óra, 2. hely.
  3. 2009. Mexikó: 10 nap, 10 ironman. 115 óra, 1. hely világrekorddal.
  4. 2010. és 2012. USA: Race across America (4850k bringa), 11 nap, 3 óra és 11 nap 10 óra. 9. hely és 14. hely.
  5. 2017. India: Hell Ultra High (480k futás a Himalájában), 113 óra, 1 hely, eddig csak Ő teljesítette.

Lubics Szilvi ebben a pillanatban lett 4. a BADWATEREN!

Hosszú órákig nem adott jelet Szilvi GPS jeladója, aztán egyszercsak megvan: sikerült a negyedik helyen 36:09:12-es idővel beérni!!! A versenyt és az eredményeket folyamatosan lehetett követni az elmúlt másfél napban, gratulálunk, rengetegen ülhettünk ezekben az órákban a gép előtt!

Lubics Szilvi Magyarország egyik legismertebb hosszútáv futója: 2003-ban kezdett futni, 2006 óta azonban rákapott az ultra távokra és azóta is ezeket a távokat kedveli. Számtalan győzelem és kitüntetés, elismerés fűződik a nevéhez, ezek közül talán a háromszoros Spartathlon győzelem, kétszeres Ultra Milano-San Remo és az egyszeres L’Ultra Marin emelkednek ki. Kétségkívül az egyik legnagyobb alakja a hazai futósportnak, rengetegen az Ő motivációját használva kezdtek el futni és bizonyára így lesz ez a későbbiekben is.

Gyakorlatilag minden ultra versenyt megjárt már, a legnagyobb versenyekből egyedül a Badwater hiányzott, hogy teljes legyen lista. A verseny helyi idő szerint július 11-én, kedden reggel 8-kor rajtolt el a kaliforniai Basin-ből. A “Föld legmelegebb pontjának” is nevezett Death Valley medencében zajló versenyen 135 mérföldet, átszámítva 217 km-t kell teljesíteni 48 óra szintidővel kiépített frissítés nélkül, egyedül a belső csapattagokra, így férjére, Lubics Györgyre, az Ultra rendezőjére, Simonyi Balázsra, Sarkadi Zoltánra és Vajda Zoltánra számítva. Legkeményebb kihívása a 40-50 celsius fok körüli nappali hőmérséklet, a 70-100 celsius fok közötti aszfalt és az ingerszegény, gyakorlatilag végleláthatatlan útvonal. Szilvi ezzel a versennyel is további lépést tett a Futók Hall of Fame-je felé!

Legkedvesebb futótársa, Marcipán, a magyar vizsla, sajnos most nem tudta elkísérni…:/ Annál nagyobb öröm volt viszont vendégül látni őket a III. Knauf Tihanyi Félmaratonon – külön érdekesség, hogy a május 27-i verseny épp egybeesett Szilvi szülinapjával, így egy motivációs előadást követően köszönthettük Őt. Büszkék vagyunk rá, hogy ott voltatok!:) ❤

#hajrászilvi #lubicsszilvi

“Életemben másodszor leszek iramfutó Szigligeten!” – beszélgetés Csécsei Zolival

Nagy öröm számunkra, hogy Zoli a belfasti 24 órás vb után Szigligetre is eljön hozzánk! Nagyon várjuk már az élménybeszámolóját, addig is olvassatok egy rövid interjút, melyet nem rég készítettünk vele. 😉

Tf: Tihanyban voltál életedben először iramfutó. Jól érezted magad?

Csécsei Zoli: Jól éreztem magam; csupa motivált, barátságos emberrel találkoztam!

Tf: Amúgy mi váratott eddig, jó pár versenyt letoltál már…?

Csécsei Zoli: Mivel szeretek versenyezni eddig meg sem fordult a fejemben hogy lesz majd olyan hogy ne a maximumra törekedjek. Mi váratott? Ti voltatok az elsők, akik felkértek iramfutónak, örömmel vállaltam!

Tf: Ahogy Kokótól hallottuk, nem sokan voltak a nyomotokban 1:40-nél… Őt viszont bekísértétek élete első félmaratoni győzelméhez, azt tudtad?

Csécsei Zoli: Nem tudtuk hogy megnyeri, de örülök, hogy velünk együtt sikerült neki! (10 kilin nyert úgy emlékszem)

Tf: Tihany az Tihany… minden tekintetben kihívást jelent. Neked mi a véleményed a helyszínről?

Csécsei Zoli: A belső tó partja szép és tágas helyszín, jól sikerült kihasználni a táj adottságait!

Tf: És a pályáról?

Csécsei Zoli: Mivel legtöbbször síkon edzek, kihívás volt a szintes részeket megfutni, nem csak nekem, a többieknek is de a változatos részek feledtették a nehéz pillanatokat!

Tf: Sok mindent nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, így pl. a közlekedési korlátok miatt nem sikerült töltenünk a frissítőpontokat és a végső rajtcsomag átadást is át kell gondoljuk… Te hogy láttad belülről?

Csécsei Zoli: Nem volt vészes, csak a víz hiányzott picit, sorban állás közben tudtunk beszélgetni.

Tf: Minden interjúban megkérdezzük, így Tőled is: hogy tetszettek a befutoerem.hu-s Tf érmek és a mezek?

Csécsei Zoli: Valóban a legszebbek a futóversenyeken fellelhető érmek és pólók között!

Tf: A Tf és az őszi kistestvér, Szigligeti Félmaraton koncepciója, hogy egy szép helyszínt ötvözzünk egy kis sporttal, gasztroval, szakmaisággal, nyugalommal, bulival és könnyed szórakozással, roséfröccsökkel meg aperol spritzekkel. Mi a véleményed erről az elképzelésről?

Csécsei Zoli: Ha már olyan hangulata lesz mint a tihanyinak az nagyon jó, a felsorolást elnézve viszont azt gondolom jobb lesz!

Tf: Maráz Zsuzsival Ti is tartottatok egy kis pódium beszélgetést. Szoktál ettől függetlenül is előadásokat tartani?

Csécsei Zoli: Ritkán igen, főként frissítéssel, táplálkozással kapcsolatban.

Tf: Te most éppen a 24 órás vb-re készülsz, mikor és mit lehet erről tudni?

Csécsei Zoli: Július 1-én Belfastban magyar idő szerint délután 1-kor rajtolunk, egy 1657m-es pályán kell a lehető legtöbb kört lefutni 24 óra alatt. A világbajnoki sorrend

a futott km alapján alakul ki majd. Remélem viselkedésemmel, szorgalmammal, helytállásommal öregbíthetem hazánk hírnevét!

Tf: Szigligeten mesélsz majd róla?:)

Csécsei Zoli: Remélem igen!

Tf: Ha minden jól megy, Szigligeten másodszor leszel iramfutó, melyik távot szúrod?

Csécsei Zoli: Mondjátok meg ti!! 🙂

Tf: Köszönünk mindent Zoli és sok sikert a vb-hez!

Csécsei Zoli: Én is köszönöm! Hajrá Magyarok!!!

Szőnyi Ferenc: „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

RACEMACHINE – „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

Szőnyi Ferenc nevét mindenki megjegyezi, aki egyszer is hallotta a sporttal felnőtt éveiben megismerkedő, azóta sikert sikerre halmozó triatlonista történetét. A komáromi építési vállalkozó a 40-es éveihez közeledvén tette meg első lépéseit a sport területén, de hamar rájött, hogy főleg hosszútávfutásban és hosszabb kerékpár távokon tud kiemelkedően teljesíteni. 2008-as első dupla ironman versenye előtt egy hónappal még úszni is alig tudott, szinte teljesen ismeretlen volt a hazai mezőnyben. Ám nem csak itt szerepelt várakozásokon felül (4. helyezett Bonyhádon), hanem a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10-szeres ironman versenyen, ahol összesen 38 km-t úszott, 1800 km-t kerékpározott és 420 km-t futott. A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a hússzoros Iron Manen lett világbajnok, 2013-ban pedig harminc napon át harmincszor teljesítette az Iron Mant és lett vb-ezüstérmes.

Mexikóban szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygép) ismerik, ragadványnevét versenyzői stílusáról kapta: a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna. Jó erőbeosztása miatt nagy hátrányból is meg tudja fordítani a versenyeket.

Szőnyi Ferenc ironman, összetett ultratriatlon világbajnok újra felfoghatatlan teljesítményre készül. A komáromi ultrafutó június 6-án a Himalájába indult, hogy 480 km-t fusson le a világ minden bizonnyal legnehezebb futóversenyén, a Hell Ultra Runningon. A 40 C fok hőmérsékletingadozás, az oxigénhiányos levegő, illetve a versenytáv már önmagában sem hétköznapi, de így együtt minden bizonnyal a létező legembertpróbálóbb versennyé teszi a megmérettetést. A verseny teljesítésére – érthető módon – a világon nem sok ember vállalkozik, a június 20-án startoló Hell Ultra Runningra is mindössze négy vasember jelentkezett ez idáig.

Szőnyi Ferenc egyszer már járt a Himalájában egy hasonló megmérettetésen, amikor 2015. nyarán hat versenyző közül harmadikként ért célba a La Ultra – The High elnevezésű versenyen, ahol 333 km volt a teljesítendő táv. Szőnyi mérlege a versenyen egy bokaficam, öt köröm elvesztése, számos vízhólyag és több lélektani mélypont, de célba ért – szinte önkívületi állapotban. Mindez jól példázza az erőpróba extrémitását. A táv idén majdnem 150 km-rel nőtt – a körülmények sem lettek barátságosabbak. Szőnyi mentális felkészültsége azonban párját ritkítja: nem sokan lennének képesek visszatérni a hosszú távú versenyek „poklába”. Ő mégis ugyanolyan lelkes, ha nem lelkesebb, mint élete első versenyén. Mottója nem véletlenül: „Megtehetem, meg tudom tenni, és meg is teszem!”

Június 30-án érkezik vissza, akkor készítünk vele egy következő interjút a futniszep.hu-ra! Sok siker kívánunk!:)))