Interjú Archives - Futniszép.hu

Egy sör áráért mindent az Ultráról…

Pár napja bejegyzést osztottak meg az egyik futós csoportban, miszerint keresik az Ultra letöltési linkjét. Nem kellett sokat várni, s érkezett a válasz, miszerint privátban küldik, majd jöttek az „Én is szeretném!”, s a „Neked is küldöm.” commentek. Kicsivel később a letöltési link nyilvános megosztása, majd pár bejegyzést követően – miszerint moziban elérhető a film és ott van az HBO Go, ráadásul december elején jön a DVD, s legalább mi futók legyünk sportszerűek – a comment, ami megmosolyogtatott minket:

Többet ér, ha meghívom őket egy sörre, minthogy a forgalmazó csapjon nekik pár fillért.

Ekkor döbbentem rá, hogy az átlag futó nem is tudja, hogy egy-egy jószándékú megosztása mit jelet… A közvélemény másként ítéli meg a szerzői jog védelem alatt álló tartalmak terjesztését és letöltését, mint egy bolti lopást, ráadásul a Btk. sem tekinti bűncselekménynek a többszörözést vagy a letöltést, ha „jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja”. Mi még „sosem” töltöttünk le egyetlen filmet sem – szóval nem prédikálni szeretnénk – ráadásul egy futónak nem kell elmagyarázni, hogy miért nem vágjuk le a kijelölt pályát, s csaljuk el a kilométereket, de talán magyarázatra szorul(hat), hogy miért ne terjesszük az Ultrát… mi futók tartsunk össze, mert az Ultra más, mint a többi film, egy kicsit minden futóé.

Hernáth Csabi a film operatőre és vágója már futott Tihanyi Félmaratonon, Simonyi Balázs rendező a Szigligeti Félmaratonon, Józsa Laci producer és gyártás vezető pedig májusban fog debütálni nálunk a tihanyi Belső-tó partján, így ismerősként kerestük meg és hívtuk el őket egy „sörözésre”, de Balázsnak forgatása volt, Csabi pedig csak menetközben csatlakozott hozzánk, de Józsa Laci készséggel válaszolt minden kérdésünkre.

A nagyközönség Simonyi Balázs arcát ismeri, de tulajdonképpen ti hárman alkotjátok az Ultra és egyben a cégetek, a dokumentum és reklámfilmekkel foglalkozó Speak Easy Project kemény magját…

Nagyon sokan dolgozunk egy-egy projektünkön, de tulajdonképpen igen. Balázs független rendező, a barátunk és rengeteget van velünk, Imre Loránd Balázs pedig a csapat berlini kreatív kommunikációs szakembere és a cég másik alapítója, aki az Ultra előtti dokumentumfilmjeink rendezője – többek közt a kivándorló magyarokról szóló „Menjek/Maradjak” sorozatunknak is, aminek „Édes otthon” című negyedik részének november 18-án lesz a bemutatója a Verzió Dokumentumfilm Fesztiválon.

Hogyan lesz valakiből dokumentumfilmes?

Magyarország egyik legnagyobb reklámügynökségénél nevelkedtünk, ahová Hernáth Csabi is jelentkezett gyakornoknak, de mire megérett az állandósítása létszámstop miatt mégsem vették fel, így ő lett a már korábban alapított cégünk első alkalmazottja. Mi Balázzsal a főállásunk mellett elkezdtük megvalósítani az álmainkat, saját projekteket fejlesztettünk.

Hányan dolgoztatok az Ultrán?

A legnagyobb létszámmal a 2015-ös Spartathlon alatt, amikor 45 fős stábbal utaztunk a helyszínre. Több, mint 250 órányi forgatott anyagból vágtuk össze végül a 84 perces filmet, azaz a felvételek 99,6% kivágódott.

Mikor jött az Ultra ötlete?

Így utólag a „Kvázi Bárki” pilot projektünk ötletével kezdődött minden, miszerint ha valaki sokat dolgozik valamiért, s hisz benne, akkor elérheti a céljait. 2008-at írunk, amikor Balázs – aki akkor még „csak” a barátunk volt, igazi polihisztor, a Momentán improvizációs színház alapítója, fotózott, színészkedett, rövidfilmeket forgatott, nem mellesleg Bart Simpson magyar hangja és akkoriban a Moziverzum műsorvezetője – elragadtatva nézte a falra kitűzött rajtszámaimat, s mondta, hogy ezt ő is meg tudja csinálni… az első rész így adta magát, miszerint Simonyi Balázs felkészül az első maratonjára. Egy futniszépes persze rögtön elkéri a linket, amit Veletek is megoszthatunk, a videót itt találjátok: megtekintés

Kvázi Bárki után Ultra?

Amikor eljöttünk a reklámügynökségtől  és a saját hobbicégünkből főállás lett, akkor Balázs már túl volt az első Sprtathlonján, s jött az ötlet, hogy ha már leforgattuk a futókarrierje első lépéseit, akkor mutassuk meg, hogy milyen sikeres és ambiciózus futó lett. Balázsban persze már az első Spartathlonja alatt megszületett a gondolat, hogy megmutassa a világnak, amit ott tapasztalt. Az első kamerabekapcsolás a 2014-es UB utolsó 10 kilométerén történt, amikor Balázs elé mentem, hogy interjúzzunk egyet futás közben. A kilincselés, hogy támogatást szerezzünk az UB előtt pár hónappal már elkezdődött… szeptemberre az HBO adott egy kisebb fejlesztési pénzt, amiből ki tudtunk utazni Spártába, hogy megnézzük, mit tudunk ebből az ötletből ténylegesen kihozni.  8 fős stábbal anyagokat gyűjtöttünk, hogy kik azok, akiknek valami miatt érdekes történetük van. A záróünnepségen kerestük az arcokat, ha felment valaki érdekes a színpadra, akkor futottunk utána, hogy ne tévesszük szem elől; de ott volt Szabó Béla Wojtek, akinek a 2013-os kiesése olyan mélyen megérintette Balázst, hogy nem volt kérdés, szerepelője lesz a filmünknek, ha igent mond a felkérésünkre.

A koncepciónk nem az volt, hogy győzteseket mutassunk meg, hanem emberi történeteket. Egy osztrák szívsebész Markus Thalmann lett volna az egyedüli, akivel szerettünk volna forgatni a 10 évvel korábbi győzelme és az évek múlásával kergetett idők és teljesítések tükrében, de végül ez a szál, mint még sok másik szereplőjelölté is végül elmaradt. A dokumentumfilmeknél sokszor nem az alkotó választja a szereplőjét, hanem  a szereplő választja az alkotót, akit a bizalmába fogad.

2014 -es Spartathlon terepszemle után felgyorsultak az események?

A terepszemle során kiderült, hogy mik lesznek ennek a forgatásnak a nehézségei, milyen speciális technikára lesz szükségünk. A megoldandó problémák jelentős hányadát anyagi források bevonásával tudtuk csak megoldani, így a pénzgyűjtés, stábtoborzás és felkészülés időszaka következett.

2015-ben forgattátok le a film 90%-át, mi maradt 2016-ra?

Snittek, amik hiányoztak, átkötő jelenetek, s akkor vettük fel a Spartathlon teljes útvonalát, amire azóta futottunk már Miskolcon és Berlinben is, de további közösségi futásokat is tervezünk a jövőben, ha egyszer végzünk az utómunkálatokkal.

Az interjú közben megérkezett Hernáth Csabi, Bogdán Árpád kíséretében, aki a csapat új dokumentumfilmjének, a GETTO BALBOA-nak a rendezője. A Balboa a Speakeasy és az Iamnewhere koprodukciójában készül. Félszemmel belepillanthattam a vágási munkálatokba, s hogy megismerhessem a történet végét, meghívtam Bogdán Árpit is egy sörre, de tőle sem kaptam letöltési linket. Az interjú elején említett facebook bejegyzés sörös commentjének kapcsán kerestünk meg most Titeket. A bejegyzés alatt egyszer csak megjelent a Te hozzászólásod…

„Sziasztok! Én vagyok ennek a filmnek a producere. Szintén futó, csakúgy mint a stáb többi része. Kérlek, ne terjesszétek a film lopott linkjét ezen a fórumon! Tisztelettel köszönöm és ha lehet kérni az admint, törölje ezt a posztot! Üdv, karácsonykor jön a DVD! Hajrá mindenkinek.”

A letöltéseknek nagyon nehéz gátat szabni, igaz mindent megteszünk ellene, s nem amiatt, hogy kapunk-e pár fillért, vagy sem, hanem hogy indulhassunk fesztiválokon. A film kifutása a bemutatót követően megközelítőleg két év, s ebből még csak fél év telt el. Ha egy film ideje korán kerül fel torrent oldalakra, úgy bizonyos fesztiválokról egyszerűen kizárják, nem válogatják be a programba, valamint külföldi forgalmazás lehetőségétől eshet el. Az Ultrával már felkerültünk a hazai és nemzetközi filmfinanszírozók listájára – az eddigi legnagyobb elismerés, hogy az Európai Film Akadémia beválasztotta a 15 legjobb európai film közé. Másik számunkra fontos visszajelzés, hogy áprilisban az HBO második legnézettebb adása volt az összes amerikai film mellett, amire még az HBO történetében sem volt példa. Ha azt szeretnénk, hogy minél több helyre eljuthassunk, hogy minél többen halljanak a világban az Ultráról, akkor meg kell próbálnunk az illegális terjesztésnek gátat szabni… ezt pedig nem 500 Ft-ról, nem egy mozijegy áráról, s nem is egy sörről szól. Ha megnyernénk egy válogató fesztivált, vagy létrejönne egy amerikai bemutató, akkor a 2019-es Oscaron is indulhatna az Ultra.

Decemberben érkezik a DVD, rengeteg extra tartalommal, a Spartathlon alapítójánál tett látogatásunk felvételével, továbbá reményeink szerint tavasztól elérhető lesz már hivatalos online forgalmazás keretében is, de addig is ott vannak a közösségi vetítések a mozikban, s az HBO Go.

Tihanyba rengeteg programmal készülünk, többek közt szeretnénk egy Ultra vetítést is, mert tapasztalataink szerint rengetegen érkeznek hozzánk a verseny egész hétvégéjére, ahol Veletek is találkozhatnak majd futóink. Spartathlon után jelent még számotokra futóverseny kihívást?

Persze, bár azt mindig mondjuk, hogy a stáb minden tagja teljesítette a maga Spartathlonját a forgatás alatt, így számunkra úgy hisszük, hogy nincs leküzdhetetlen akadály.

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

Ronaldo négy napi jövedelmének előteremtésén túl, ami fedezte a költségeinket, talán a kialvatlanság, bár még azzal is megbirkóztunk. A görög sofőrök váltották egymást egyedül, a stáb viszont végigforgatta a versenyt. A legnagyobb kihívást az élet megoldotta, mert ha Szabó Béla Wojtek nem adja fel a versenyt, akkor nem tudom, hogy miként fejeztük volna be a filmet, mert az autónk motorja szó szerint felrobbant, de a dokumentumfilmezés istene megkönyörült rajtunk, s akkor ott a forgatásnak is vége lett.

Volt olyan jelenet, ami elveszett?

Duplikáltunk azonnal minden felvételt még a helyszínen. Igyekeztünk felkészülni a speciális technikai igényekre – a vízálló mikrofonon át tényleg mindenre gondolni – de egy skype beszélgetés mégis elveszett, amin Balázs beszélt a kisfiával a versenyt megelőzően, s azt mondta az apukájának, hogy: „Kóbor kutyák harapják le a lábadat, és Terminátorként húzd be magad!”

Hogyan tovább az Ultrával?

Többen felvetették már az Ultra 2 filmet, de ezen egyelőre még mi is csak mosolygunk. Most szeretnénk a lehető legtöbb fesztiválon bemutatni a filmünket, várjuk a DVD hazai megjelenését és szervezzük az online elérést. 4 év után is még napi egy-két óránkat az Ultra utómunkálatai teszik ki.

Mi motivál még Titeket? – Csabi ekkor felnevetett a háttérben munka közben, s ő válaszol:

Olykor megfordul a fejemben, hogy elmegyek szobafestőnek, de a következő jelenetet vágva eszembe jut az a rengeteg élmény, amit csak a dokumentumfilm készítés adhat az embernek.

Milyen filmeken dolgoztok a maradék időben?

Meggyes Krisztina „Hiányzó 10 óra” c. filmjén, ami egy szórakozóhelyen Krisztina poharába belekevert drog miatt kiesett 10 óráról szól. Bogdán Árpád „Getto Balboa”-ján, ami egy VIII. kerületi történetet mutat be. Hernáth Csabi jegyzi a „Veterán” munkacímen futó dokumentumfilmet, ami két II. világháborús magyar vadászpilóta élményeit örökíti meg. Balázs jelenleg a „Színjátékország”-on dolgozik, amit Földessy Margitról és színjátszóköréről forgat, de tervezünk további kisjátékfilmeket, s Balázsnak van egy nagyjátékfilmes terve, amit egy nagyobb céggel fejleszt.

Ennyi munka mellett marad időtök a családra?

Bori, a feleségem , s Csabi barátnője, Timi is maximálisan támogat minket a munkánkban… s ők is futnak! Nagyon sokat dolgozunk, de a családalapítás forgatókönyvét már elkezdtük írni.

Mi helyzet a Ti futásaitokkal? Jut idő edzésekre?

Olyan nincs, hogy arra ne maradjon időnk. 10-15 kilométereket futunk edzés szintjén, versenyen félmaratonokat, maratonokat, de maratonnál hosszabb távokat csak Balázs szokott. Én egyszer futottam 110 km-et, elég is volt… az ultrázás szerintem már nem futóverseny, sokkal inkább egy személyes zarándoklat.

Köszönjük az interjút, decemberben várjuk az Ultra DVD-t, Tihanyban pedig Titeket egy 21K-ra!

Zákány Geri mesélt a legszebb fotójáról

Őszintén szólva, nem sokat gondolkodunk, mikor együtt dolgozunk valakivel. Minket egy partnerség esetén egyetlen dolog érdekel: tudunk-e vele azonosulni, rá merjük-e bízni a “gyereket”, a munkánkat, amiről majd megítéltek minket is, vagy sem. És ez elsősorban intuitív dolog, akár egy szülőnél. Biztos ismeritek az érzést és ehhez nem kell PR szak… Ha legalább annyira szereti azt csinálni, amit csinál, mint mi, akkor ok. És Geri nagyon ok volt!

 Szeretjük a pillanatokat, amihez hasonlót nemrég Zákány Geri fotósunk örökített meg egy futóról és édesanyjáról. Leültünk beszélgetni kicsit Gerivel, hogy meséljen az említett képről, no meg magáról, hogy miként is lett ő a futók kedvenc fotósa…

Geri, meséld el nekünk a saját sztoridat, hogyan lett belőled fotós?:)

2003-2004 körül kezdődött az egész, amikor az ország első party fotós oldalának elkezdtem elektronikus zenei rendezvények fotóit készíteni. Szinte fogalmam sem volt, hogy mit csinálok: tisztában voltam a blende, záridő és iso fogalmával, de nagyjából ennyi. Vitt előre a szívem, a szemem és a lelkesedésem. Végig csináltam jó pár Sziget, Volt és BS fesztivált. Imádtam, lehetett bulizni, haverkodni és nem utolsó sorban pénzt keresni. Idővel a rendezvényeken egy főre jutó fotósok száma már-már zavaróan magas lett, s hát én is kezdtem kinőni a tinédzser korszakból, ezért folyamatosan képeztem magam, hogy egyre jobb fotós lehessek.

Nem tipikus sportfotókat készítesz – nálunk például rengeteg csodás pillanatképet örökítettél meg, a Szigligeti képek egytől egyig különlegesek. Mégis nagyon sokszor futópályán alkotsz. Hogyan szerettél bele a sporteseményekbe?

A témák egyre jobban eltolódtak a családi, esküvői fotók és bizonyos nagyvállalatoknak végzett különböző képei felé, majd úgy 5 éve jött az életembe a sportfotózás, ami egy véletlennek köszönhető, mint sok minden az életemben… de akár hívhatjuk a sors kezének is. 🙂 Édesapám jelenleg is maraton futó, de a sport már kisgyermek korom óta végig kíséri az életemet. Kezdtem jégkoronggal a Fradiban, folytattam közel 10 év futballal, végül maradt a kondi és a hosszútáv futás. De ne kanyarodjak el nagyon a kérdéstől, szóval Apáék családi / baráti csapattal talán az első alkalomtól kezdve folyamatosan teljesítették az UB-t, majd 5 évvel ezelőtt engem is bevettek, amikor már elég komoly szinten fotóztam. Gondoltam, elviszem a felszerelésemet és megörökítem a csapatunkat, de olyan sok időm volt a váltások között, hogy nagyon ráértem mindenki mást is fotózni, elkapni pillanatokat, s elég jó lett a sorozat fogadtatása. Következő évben már rákészültem, hogy egy kerek sorozatot készíthessek a tészta partytól kezdve a hajnali induláson, déli dögmelegben szenvedésen át, a naplementés és éjszakai képekig, miközben persze futottam egy maratont is 3 részletben. 😀 A lényeg, hogy ez a sorozat már tényleg annyira ütős lett és kimagaslott az akkori sport / futó / képek közül…

Így utólag egy esküvői fotózás volt még meghatározó a sportfotósi karrieremben, miután az örömapa – aki nem mellesleg a BSI egyik vezetője – megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lefotózni egy rendezvényüket, a 24 órás bringa kupát. Volt kedvem, a többi pedig már történelem egy kis csavarral, mert bár elkészítettem a verseny fotóit – elég ütős lett, jó beállításokkal, élettel teli képekkel, s tényleg szerették az emberek – a hölgy kontakt, aki akkoriban szervezte a BSI fotósokat elment szülni, én pedig 1 évre eltűntem a süllyesztőben. 1 év után újra jött ez a rendezvény, előkerültek a képek, leporolták, kinyomozták ki fotózta, és onnantól kezdve töretlen az együttműködés közöttünk. Azóta pedig több sportrendezvény is megkeres, hogy örökítsem meg a versenyeiket, szakmailag koordináljam a fotósokat.

 

UB, BSI, no de hogy jött az életedbe a Futniszép csapata? 😉

A storyt úgy hallottam, hogy Tihany után bár remek fotóitok készültek, Lubics Marcipán futásáról (Szilvi gyönyörű magyar vizslája) – és még sok fontos pillanatról – nem készült fénykép, s ezen (is) változtatni szerettetek volna. Marcipánnál maradva, míg ő egy fotósnak „csak” egy vizsla a sok közül, s nem az a kutya, aki még Lubics Szilvinél is többet tud futni, azaz míg egy fotós nem tud futófejjel gondolkodni és érezni, addig csak véletlen elkapott pillanatokat lehet megörökíteni. Mitől különlegesek a képeim? Gyerekkorom óta sportolok, futok, így át tudom érezni a futók örömét, szenvedését, lelki állapotát. Mindig beszélek hozzájuk, bíztatom Őket aminek szerintem örül a többség, bár néha megkapom, hogy mit pofázol, inkább futnál. 🙂 De nem vagyok sértődős és ezek tényleg nagyon ritkák, inkább sok mosolyt, kedves pillantást, integetést kapok vissza, ami feltölt már ott a helyszínen is, valamint amikor dolgozom fel a képeket. Érdekes, de Szigligeten ez utóbbit hatványozottan éreztem, s most ezt nem csak azért mondom, mert épp veletek beszélgetek.

Nemrég a Budapest Maratonon sikerült egy olyan szavak nélkül beszélő képet készítened, amely miatt több újság is megkeresett Téged. Mi ennek a története?

A maraton alatt kb. 4 órát töltök a pályán robogóval. Az első 7-8 km őrülete után – itt található az összes “érdekes” BP-i helyszín – kicsit lazább, nyugisabb a tempó, s meg tudom figyelni a futókat, helyszíneket, eseményeket. A Közgáz utáni visszafordítónál pillantottam meg a kerekes székes hölgyet maga előtt toló fiatalembert. Pont beálltam a fényeknek megfelelően egy számomra jó pozícióba, amikor Ők fordultak, s lőttem gyorsan 3-5 képkockát róluk, majd indultam is tovább – itt még különösebben nem esett le, hogy milyen erős lett ez a kép.

 

Ezek után volt egy “életmentésem” a BME K épülete csücskénél, amikor egy első maratonját futó srácot láttam brutális robotmozgással “futni”. Egyből leugrottam a motorról, megkérdeztem, hogy görcsöl-e, szédül-e, mondta hogy igen. Azt tanácsoltam neki, hogy üljön le egy picit, ne veszélyeztesse magát, de abban a pillanatban olyan szintű görcs állt a lábába, hogy a hatalmas üvöltésére több futó is megállt, majd az egész teste görcsbe rándult, s a kezében lévő palackot szór szerint összeroppantotta. 4-en vittük le a pálya szélére, ahol mentőt hívtunk azonnal, stabil oldalfekvésbe helyeztük, majd a többiek megvárták vele a mentő kiérkezését… remélem már jobban van.

Ilyen izgalmas esemény után értem utol újra Csabát és az édesanyját a nyugati téri felüljáró előtt. Pár percig mentem velük, amikor a fiú elmesélte, édesanyja egész életében nagyon keményen dolgozott, munka után sietett haza, hogy a családot ellássa; nem járt el sehova, nem látott világot. Innen jött az ötlet, hogy az idősödő, beteg édesanyját kihozza picit a “való világba” megtapasztalja a futóversenyeket körülvevő különleges, fantasztikus légkört. De a képre visszatérve, csak itthon, a képek feldolgozása közben vettem észre, hogy pont egy puszit nyom az édesanyja fejére, miközben tolja. Talán pont ettől és a mögötte lévő sztoritól lett ilyen “ütős”, szívbe markoló az a kép. Megszámlálhatatlan like, megosztás és komment érkezett rá, nagyon kedvesen írtak az emberek Csabáról, a fotóról, élmény volt olvasni, vissza hozza az emberekbe vetett hitet egy ilyen történet. 🙂

*Itt fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy mi is nagyon sok szeretettel várjuk a kerekesszékes és babakocsival érkező sportolókat pályáinkon, mert hatalmas példát mutattok ezzel mindenki számára az esélyegyenlőségről, és a mérhetetlen akaraterőtökről.

 A Szigligeti képsorozatból melyik lett a Te kedvenced?

Több is van, de amikor a pálya egyik legszebb pontján, egy kanyarban megállt valaki, hogy egy selfiet lőjön a panorámával, egy helyi lakos bíztatta a futókat és én pont ott voltam. Bár 99%-ban biztos voltam benne, hogy lesz valaki, aki ott megáll fotózkodni. 🙂 Nekem ez volt az első versenyem Veletek, de a szervezők személye annyira megfogott és a Balcsi amúgy is nagy szerelem, hogy a jövő évi 2 verseny (+ az #ujprojekt) már most be van írva piros betűkkel a fotós naptáramba, de még a családiba is, mert jövőre viszem Ilot és a gyerekeket is! Egyelőre csak a IV. Knauf Tihanyi Félmaraton eseménye van meg, de a dátumokat már mondtátok…

 

S nem félsz, hogy Ilot bízzuk meg helyetted?

A profil fotómra célozgatsz? 😊

Most éppen arra, bár láttunk már rólad több Ilo MakeUp Art készített fotót. A kedvencünk, amikor a fiaitokkal vagy, na az olyan igazán Zákány Geris! Jókedvű, barátságos, őszinte, és családcentrikus.

Ilo olykor feleségből asszisztensé avanzsál, ha úgy adódik, de fordítva ez már nem működik, mert ha én próbálnék sminkelni helyette, no annak nem lenne jó vége!

https://www.facebook.com/ILOmakeupart/

Van még egy fénykép, amit a napokban láttunk Rólad, a fotósról, Zákány Gergely Photography-ról…

A fotó készítője, Nagy Laci mondta, hogy ő figyel, keres, s elkapja a pillanatot, Te ellenben ha kell szervezel, vezetsz, és megcsinálod, mert hihetetlen energiád van foglalkozni az emberekkel… és tegyük hozzá a versenyszervezőkkel is, emiatt vagy Te a kedvenc fotósunk!

https://www.facebook.com/GergelyZakanyPhotography/

Köszönjük Geri, és Tihanyban találkozunk! 🙂

Szőnyi Ferenc, az ultratriatlon magyar legendája

2014 márciusában Lubics Szilvia a női mezőnyben első lett 40:14 idejével a 286 km hosszú UltraMilano-Sanremo versenyen, ahol Szőnyi Ferenc abszolút második helyen végzett a verseny kitalálója mögött 33 óra 16 perces időeredménnyel. 53 indulóból csupán 13-an teljesítették a versenyt. Szilvin kívül az összes induló nő feladta a versenyt. Kulcsár András a verseny harmadik magyar indulója 41:13-mal a 12. helyen zárt.

170-es átlagpulzus mellett próbáltam futva behozni az utolsó 500 méteren 2 perces késésemet, miután sikerült végre leparkolni az autómat. Kezdésre épp betoppantam a sajtótájékoztatóra… és csak a fényképezőgépet hagytam a kocsiban, de a megjelentek közt kiszúrtam egy ismerős fotóst, így a fényképezőgép problémát megoldottnak tekintve ültem le annak az embernek a sajtótájékoztatójára, aki szerintem lehet, hogy nem is emberből van… Olvassátok szeretettel az első itthon készült interjút Szőnyi Ferivel azt követően, hogy megnyerte a Swiss Ultra 10-szeres ultraironmant!

Dr. Lubics Szilvia nevét lassan azok is ismerik, akik futócipőt még csak a sportboltok polcain láttak – a teljesen laikusok kedvéért, ő az a mindig mosolygós nő, aki a férje, Gyuri kíséretében – három jóképű fiával és fogorvosi praxisával a háttérben – az elmúlt évek során sorra nyerte, teljesítette a maratoni (42,195m) távon túli legnehezebb ultrafutóversenyek közül a Spartathlont (246 km), az UltraBalatont (212 km), az UltraMilano-Sanremot (286 km), legutóbb a világ legembertpróbálóbb ultrájának mondott Badwatert (217 km). – Élményeiről szeptember 16-i Mapei Szigligeti félmaratonunkon meghallgathatjátok Szilvi előadását… ez volt itt a reklám helye. 😉

Szóval Dr. Lubics Szilvia emberfeletti dolgokra képes és, ha már róla beszélünk, van még valaki az országban, aki egész biztosan hasonló magasságokra képes: Szőnyi Feri. Aki egyszer hallja a triatlonista történetét, az nem felejti. Szurkolói csak Racemachine-ként (Versenygépként) ismerik, mert a több száz órás versenyek végén is ugyanolyan fáradhatatlanul mozog, mintha éppen akkor kezdte volna.

Közel 40 évesen kezdett el sportolni, amikor hamar rádöbbent, hogy hosszútávfutásban, és hosszabb kerékpár távokon kiemelkedően jól tud teljesíteni. Az ironman triatlon táv 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és végezetül 42km futás… Feri 2x, 10x, 20x hosszabb távokat teljesít!

2008 előtt még úszni is alig tudott, de első dupla ironman versenyén várakozásokon felül 4. helyezettként végzett, majd a sportág megdöbbenésére még ebben az évben harmadikként ért célba a Mexikóban megrendezésre kerülő 10x-es ironman versenyen.

A következő évben a hazai sikerek után több külföldi ironman versenyen is dobogó közelbe került, majd 2010-ben már a 20x-os ironmant teljesítette 481 óra, 54 perc és 10 másodperc alatt – 76 km úszás, 3600 km kerékpározás, 844 km futás, csak hogy ne kelljen előkapni a számológépet – s lett világbajnok.

2013-ban 30 napon át 30x teljesítette az ironmant és lett vb-ezüstérmes, majd túl 112 ironman távú versenyen, kétszer is letekerte a Race Across Americat, ami a világ legkeményebb kerékpárversenye, valamint számos egyéb ultrafutás mellett háromszor teljesítette a Spartathlont. És sosem adott még fel versenyt!

Idén június 19-én indult a Great Himalayan Ultra Running – The Hell Race 480 kilométeres versenyen, amit egyedüliként fejezett be a meghatározott 120 órás szintidőn belül 113 óra 13 perc, 29 másodperc alatt. A versenyt követően így nyilatkozott:

“Hát keresem a szavakat. Nagyszerű dolgot vittem véghez. Mondjuk pont így képzeltem, bár ez nagyképűen hangzik. Ha nem vágysz arra, hogy teljesítsd a teljesíthetetlent, azt akkor soha el nem éred. Két év után futva visszatérni Leh-be* és a sztupához érve átszakítani a leghosszabb verseny célszalagját – majd magasba emelni a magyar lobogót, ennél számomra nincs szebb és büszkébb dolog!” *: 2015-ben harmadik lett a 333 kilométeres nepáli a La Ultra futóversenyen.

Alig tért vissza a Himalájából, máris újabb versenyen állt rajthoz: a svájci Buchs városába azzal a nem titkolt szándékkal érkezett, hogy megdöntve a világrekordot, ismét a dobogó legmagasabb fokára állhasson a 10x ironman távú versenyen. Hazai viszonylatban, mintha valaki beúszna a Balaton közepéig, majd az országhatáraink mentén, annak ~81%-át körbe tekerné, a maradék ~19% távot pedig egy kicsivel még megtoldva lefutná.

A táv teljesítéséhez 213 órára volt szüksége Ferinek. A viharos idő és a pálya adottságai miatt a világrekord megdöntése elmaradt (192 óra), de nyakába tegnap délután is aranyérem került. Igen, tegnap délután, mert bár Feri augusztus 25-én elsőként szakította át a célszalagot, a verseny csak tegnap, augusztus 31-én, hajnali 3h-kor ért véget hivatalosan, mert addig volt lehetősége minden indulónak befejezni a versenyt szintidőn belül. Feriék az éremosztó ceremóniára tegnap reggel visszautaznak Svájcba, hogy a korábban pont 53. születésnapján célba érkező „Racemachine” újra a dobogó legfelső fokára állhasson. A sajtótájékoztatót követően, indulás előtt azonban még válaszolt pár kérdésünkre:

Essünk túl a nehezén rögtön az elején. Világrekordot szerettél volna dönteni Buchsban, de most nem sikerült…

 Szőnyi: mert a kerékpár pálya vonalvezetése alkalmatlan volt rekord döntésre. Azon a szakaszon haladunk a legnagyobb sebeséggel a leghosszabb távon, de itt két olyan kanyar is volt a pályán, ahol satufékezni kellett, ráadásul a kerékpáros boksz, a frissítő kialakítása is nagyon lassú volt; folyamatos zsúfoltság volt a pályán, kisebb balesetek még előfordultak. Soha nem volt még csengő a kerékpáromon, de most egyedüliként felszereltem… ha csengőt hallottak a többiek, már tudták, hogy jön a Szőnyi Feri. A világban vannak nagyon jó pályák; például a Murska Sobota dupla Ironman verseny kerékpár pályáján mentem 10:40-es időt, ami még egy távnak se lenne rossz. A mexikói Monterrey pályáján szinte megállás nélkül lehet haladni; ott ha 30km/h átlagsebesség alá mentem, akkor az volt a taktika, hogy meg kell állnom frissíteni. Buchsban a leggyorsabb köröm is csak 29km/h környékén volt, a teljes távon mindössze 27,8 km/h átlagsebességet tudtam hozni, ami nagyon alacsony. Közel 10%-kal maradtam el a tervezettől, ami 1800 km-nél már egy Ironman távnyi különbséget jelent… ezen a pályán el kellett engednem a világrekordot.

Ez azt jelenti, hogy már keresel egy másik pályát, ahol visszahódíthatod a világrekordot?

 Szőnyi: Mexikót nagyon figyelem, de az idei évre már nem tervezek hosszabb versenyt… aztán ki tudja, hogy mit hoz a jövő!

Számodra melyik a legnehezebb szám?

 Szőnyi: egyértelműen az úszás, bár mostanra egészen megkedveltem. 43 évesen egy este alatt tanultam meg úszni, s érezni lehetett sokáig, hogy az úszó iskola kimaradt az életemből. A magyarországi úszó VB-t figyelve azonban ellestem most egy mozdulatot, amit edzésen csak egy hetem volt begyakorolni. Közel 10%-kal gyorsabb lettem, viszont adódott ebből némi probléma is.

Hol kezdett el fájni?

Szőnyi: a két kézfejemben begyulladtak az ínszalagok. 😊

Kiszálltál a vízből, s fogni kellett volna a kormányt…      .

 Szőnyi: …de csak nehezen tudtam, így krémeztük, és szorító kötéssel kötöttük be a kezemet. Mégis azt mondom, hogy megérte, mert megfizethetetlen 38 km után mosolyogva szállni ki a vízből.

Mire gondol az ember 760 hossz alatt egy 50 méteres medencében?

Szőnyi: mindenre. Múltra, jövőre, zenére, ütemre… s számolom a hosszokat, mert 1200 méterenként, 24 hosszonként engedélyezek magamnak egy kis pihenőt. 😊 Építőipari vállalkozó voltam, de 4 éve kiszálltam, azonban azóta is vannak még elvarratlan szálak, amiktől gondterhelt az ember. Építettem, s üzemeltettem egy pizzériát, de most bérbe adtam azt is. Verseny közben megszűnnek a világi dolgok, felszabadul az ember a nyomasztó problémák súlya alól. Januárban azon gondolkodtam, hogy visszavonulok, de aztán új célt tűztem ki magam elé… mégpedig, hogy én leszek a világ legjobbja. Különlegesen jó érzés, amikor az ember elhatároz valamit, s véghez viszi.

Volt olyan pillanat a verseny során, amire nem voltál felkészülve?

 Szőnyi: Engem is meglepett, de olyan mértékben bevizesedett a lábfejem, hogy kinőttem a cipőmet. Ilyen korábban nem fordult elő velem. Most meg kellett oldani, hogy kényelmesen tudjak futni, így kivágtam a cipőm elejét.

 Nem volt kényelmetlen kivágott cipőben futni?

 Szőnyi: én mindig azt mondom, hogy: „futópályán nem gyaloglunk”. Ha szükséges, megállok hidratálni, aludni, de amikor futni kell, akkor egy cipő nem lehet akadály!

Melyik versenyed a legemlékezetesebb?

Szőnyi: ez, az utolsó, amikor a világ legjobbja lettem a születésnapomon.

A születésnapi befutó miatt?

Szőnyi: véletlen volt, hogy pont a születésnapomra esett a befutó, de nagyon nagy hab volt a tortán.

Ultraversenyzőktől hallottam, hogy a legjobb beérni a célba. Te is ezt vallod?

 Szőnyi: nem. Nekem a hétköznapok a legjobbak. A versenyek csak villanások, az összes többi, az maga az élet. Az érzés, amikor legutóbb elmentünk Horvátországba, s mire felébredt a család, addigra én már futottam a tengerparton egy kulacsnyit.

Kulacsnyit? Hány kilométer a Te esetedben egy kulacsnyi? 😊

Szőnyi: olyan 15 km. Rendkívül fontos a hidratálás és a megfelelő emésztés, amire nagyon sokan nem figyelnek. A dehidratáció a legalapvetőbb probléma sokaknál.

A sajtótájékoztatón vetítettetek pár fényképet a versenyről. Jól láttam, hogy másokkal ellentétben zselék és egyéb csodaszerek helyett csirkecombot ettél verseny közben?

Szőnyi: igen, jól láttad. Amikor varrodám volt, akkor megtanultam szebben szegni, mint a varrónő. Amikor pizzériát építettem, elmentem Olaszországig, hogy megtanulhassak igazán jó pizzát sütni. Amikor versenyzésre adtam a fejem, megfigyeltem és tanultam mások hibájából, hogy a legjobb lehessek. A csökkenő teljesítmény mögött mindig emésztési problémát véltem felfedezni, így én az emésztőrendszer egyensúlyában látom a teljesítőképesség határait. Valamit jól csinálok, mert még nem kerültem olyan állapotba, hogy az emésztésemmel bármelyik irányba problémám legyen; se fent, se lent, ami ellenben nagyon sok ultrasportolónál jelent problémát. Nincsen edzőm, segítőim vannak, barátaim, és támogatóim. Tartom a kapcsolatot edzőkkel, belelátok edzéstervekbe, de olyan úton járok, amit magam gyúrok. Nem igaz mindenkire minden… Én ismerem a szervezetemet, tudom, hogy mire van szüksége, mire képes. Minél hosszabb egy verseny, annál kevésbé számít a fizikai, és kap nagyobb hangsúlyt a mentális felkészültség. A versenyzői intelligencia. Evés, ivás, frissítés, a ruházat, a tempó, ezek összesége, tudom, hogy mikor iszom csak vizet, mikor L-carnitint, mikor eszem rizst, tésztát, hiszen a szervezetnek szüksége van rendes ételre, nem csak szintetikus dolgokra. Következetesnek kell lenni a tápanyagpótlásban, hozzáteszem, hogy egy ultraverseny alatt gyakran válik szükségessé a rugalmas újratervezés, de fejben végig ott kell lenni. 😊

Most egy kis pihenés következik számodra is?

 Szőnyi: dehogy. A versenyt követően is futottam már a pályán. Én egy jókedvű futó vagyok. Nem tollal, hanem ceruzával írom az edzésprogramomat, sőt, az igazat megvallva nincs is edzésprogramom, egyszerűen csak jól érzem magam, ha futhatok, ha edzhetek.

A csuklódra pillantva azért a pulzuskontrollra Te is figyelsz, igaz?

Szőnyi: a rutin elbizakodottá teszi az embert, ami egyrészt jó, másrészt káros, ezért nagyon jó edzőtárs az okos óra, de versenyen sosem mérek pulzust.

Milyen pulzustartományokban futsz?

Szőnyi: attól függ. 10K – 170, 21K – 164, 42K – 156, 12h-nál 5órán keresztül 154, utána 138.

Milyen tempó tartozik egy-egy ilyen futásodhoz?

 Szőnyi: 10 kilométernél megy a 4perc körüli tempó, de most nem ilyen távra edzek. 1,5-2 órás alap edzéseimnél 138 körüli pulzussal 5:20 körüli tempót tartok. Kerékpáros edzéseknél általában 10-15 ütéssel lejjebb dolgozom. Hegyi edzéseknél pedig kicsit feljebb állítja be az ember a pulzust. Itt említeném meg Monspart Sarolta mondását, miszerint felfelé mindenki tud futni, de lefelé már sokkal kevesebben.

Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak
Köszönet a képért a Peter Zsolnai Photography-nak

Jövő hét szerdán tartjuk a Mapei Szigligeti Félmaratonunk sajtótájékoztatóját; addigra hazaértek a svájci díjátadóról. Nem lenne kedved velünk tartani, s ott megmutatni az érmedet, miután már a kezedben lesz?

Szőnyi: köszönöm szépen a meghívást, ott leszek és azt már most megígérem, hogy 2018. május 26-án – hacsak nem éppen Mexikóban kell lennem egy világrekord miatt – akkor a Tihanyi Félmaratonon ott leszek, csak ne küldj több időpont emlékeztetőt (nevet)!😊

Megegyeztünk, de az interjú végére kérhetek még Tőled egy jótanácsot olvasóinak?

 Szőnyi: A sportpályafutásom példaértékű, de nem követendő példa. Óvatosan kell bánni a kilométerekkel, a számokkal, s nem piszkos módon visszaélni a képeségeinkkel – mint ahogyan azt én teszem 😊  – hanem élvezzétek a pillanatokat, élvezzétek a futásaitokat!

Köszönöm az interjút, jövő szerdán a sajtótájékoztatónkon találkozunk!

Tóth Krisztina, a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton csapattagjának írása Feri első hazai sajtótájékoztatójáról

“Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”… Lubics Szilvia mögött pedig négy férfi!

Lubics György mellett sokan most a Sarkadi Zoli, Simonyi Balázs, Vajda Zoli Badwater kísérőcsapatra gondolhattok, de Gyuri mellett van három másik sokkal fontosabb férfi Szilvi életében, s mi őket szerettük volna kérdezni a világ egyik legjobb ultrafutónőjéről.

Marcipánt, a Lubics család kutyáját, a magyar vizslát – aki még Szilvinél is gyorsabban és többet tud futni – elhívtuk a Tihanyi Félmaratonunkra. Szilvi és férje, Gyuri már meg sem lepődtek, amikor most sem őket akartuk kérdezni megjelenő új könyvükről, hanem „csak” az engedélyüket kértük egy interjú elkészítéséhez.

Olivért, a legnagyobb fiút most vették fel az egyetemre, így költözés projekt, rendezkedés, mindennapos egyéb teendők, családi programok, munka, edzések mellett nehezen tudtunk olyan időpontot egyeztetni, amikor a Lubics család minden tagja egy helyen tartózkodott.

A 217km-es Badwater távjánál a Budapest – Nagykanizsa távolság csak kicsivel hosszabb, de nemhogy futva és közel 50 fokban, de még klímával is hosszúnak tűnt péntek délután az M7-en araszolva.

Marcipán és Maszat rögtön jelezte az idegen érkezését, így csengetni sem kellett, s Szilvi már ott is állt a kapuban a tőle megszokott mosollyal az arcán. Gyurit sajnos beteghez hívták – háziorvosi praxisa van a közeli Hahóton -, így vele csak futólag találkoztunk. Szilvi pedig igyekezett háttérbe vonulni, hisz most nem ő volt az interjú alanya.

Kamaszlányokat nevelve felkészületlenül értek a kezdeti egyszavas válaszok, de aztán belelendültek a fiúk… Olivér 18, Boti októberben lesz 16, Kolos pedig 12 éves. Három teljesen más személyiség… Kolosnak még a szeme sem áll jól, Olivér, a legidősebb, aki a „falkavezér” is egyben – rögtön be is ült középre, Boti pedig csak addig tűnt csendesebbnek, míg nem került a dobfelszerelése közelébe.

Boti születése után rövid idővel (2003) kezdett el Szilvi futni, Kolossal pedig pocakosan is félmaratont futott, így kiskori emlékük nem igen van arról a fiúknak, hogy milyen volt, amikor „anya nem futott”. Nem igazán értették azt sem, amikor megkérdeztem, hogy emlékeznek-e olyan hosszabb időszakra, amikor Szilvi nem futott.

Olivér: olyan nincs, hogy Anya nem fut, hiszen ott az edzésterve, amiben bár vannak regenerációs napok – ez az ő esetében 60 perc laza kocogás, vagy pihenés – azonban ő inkább akkor is futni szokott.

Mit szóltok, amikor futni indul? Nem szeretnétek, ha inkább itthon maradna?

Olivér: anya szeret futni, s boldoggá teszi. Nekünk is megvan a saját hobbink, s Apával ők is támogatnak minket. Anya ráadásul szinte mindig akkor fut, amikor mi alszunk. A lehető legkevesebb időt veszi el a családtól az edzéssel. Egy-egy verseny miatt – évente kétszer, háromszor – nincs itthon pár napig, de azt a pár napot leszámítva nem érzünk abból semmit, hogy a mi anyukánk egy híres ultrafutó.

Tesi órán a suliban, amikor Lubics névvel kell iskolakört futnotok? Sose éreztétek előnyét-hátrányát a neveteknek?

Boti: anya csak a pályán „a Lubics Szilvi”, a rendelőben doktornő, a suliban pedig az anyukánk, ez ilyen egyszerű.

Egyszerű… de azért nem sokan képesek arra, amire ő!

Olivér: apa például képes lenne mindenre. Ő is mindent le tudna futni.

Lubics György, Simonyi Balázs, Vajda Zoltán, Sarkadi Zoltán – Szilvi Badwater Team-je

Helyeselt a másik két fiú is, én pedig próbáltam nem elérzékenyülni, hisz mégiscsak papírra kellett vetnem az interjúnkat.

A körpályás versenyeket leszámítva Apa majdnem minden versenyén kíséri Anyát. Ti is voltatok már vele hosszabb versenyen?

Kolos: csak Olivér. Az idei Spartathlon lesz az első, hogy mi is megyünk.

Ekkor megszólalt a háttérből Szilvi: kell egy olyan fokú érettség, amikor már azt látják a versenyből, amiről az tényleg szól. Egy ultratáv során az ember hihetetlen magasságokat és mélységeket él meg, a legjobb pedig tényleg az, amikor beér a célba, s vége a versenynek. A Spartathlonnak szigorú szabályai vannak, nem mehetnek oda a kísérők a futóhoz bármikor, s ezt egy kisgyereknek nehéz lehetne feldolgozni.

Szilvit nem akartam kérdezni, hisz ez a fiúk interjúja, de…

Nem tartasz tőle, hogy idén ott lesznek Veled? Szerinted könnyebb vagy nehezebb lesz így futnod?

Szilvi: tavaly, amikor Olivér elkísért, nem volt rám hatással.

Olivér: köszi Anya! 😊  – jegyezte meg nevetve.

Szilvi: nem úgy értettem, nem hátráltattál… volt még egy kísérő az autóban.  Hogy idén milyen lesz, azt nem tudom, de a verseny alatt nem anyukaként fogok futni… nem futhatok anyukaként, mert akkor lehet, megállnék.

Gyuri sokat segít Neked a versenyek alatt?

Szilvi: igen, bár a körpályákon futó versenyek esetében nálunk nem működött, ha ő frissített, mert túl gyakran láttam, s akkor hajlamos voltam feleségként viselkedni, s elhagyni magam egy idő után a férjem mellett. Más versenyeken viszont, ahol bizonyos távoknál tudunk csak találkozni, ott nagyon sokat segít, hogy várhatom a találkozásainkat. Külön biztonságot ad, hogy nem csak férjként, de orvosként is vigyáz rám.

Olivér, téged kérdezlek, mert neked már van tapasztalatod: milyen Anyát egy ultraversenyen látni, amikor épp egy mélyponton fut túl?

Olivér: tavaly volt egy pillanat, amikor megijedtem, de aztán azt mondtam, hogy Apa mégiscsak orvos, ő jobban tudja, s már többször látta Anyát ultraverseny alatt… amíg ő nem aggódik, addig én miért aggódjak?

Mit éreztetek, amikor csak interneten keresztül figyelhettétek a Badwater vége előtt nem sokkal, amikor Anya chipje nem mozdult hosszú ideig a képernyőn? – mint utólag kiderült technikai probléma miatt.

Olivér: nem aggódtunk. A chipekben nem lehet bízni, de Anyában és Apában viszont igen.

Vissza fog még menni szerintetek Anya Death Valleybe?

Olivér: most már tudja, hogy mit csinálna másképpen…

Anyukátok nem az a “kimegyek kocogni 5km-t” futó anyuka, de mégis mit szóltatok, amikor először jelentette be nektek, hogy “kocognék 217km-t a Halál Völgyében”?

Olivér: semmit, már megszoktuk. Meg sem lepődtünk, de tényleg.

S szerintetek mit szólna, ha Ti állnátok elő hasonló ötlettel?

Olivér: elfogadná. De erre biztos nem kerül sor.

Boti: Kolos májusban nálatok lefutotta a 10 kilométert, Olcsinak és nekem se jelent gondot futni egy hosszabbat, de eszünkbe se jutna. A Spartathlont is inkább a családi nyaralás miatt, az athéni városnézés, a tenger, a fürdés, a gyros és a szirtaki miatt várjuk.

Olivér: a gyrost kivéve – fűzte hozzá – mert Anya és én vegetáriánusok vagyunk.

Boti, ti maradtok a gyros mellett?

Boti: sosem fogjuk megérteni, amikor Anya megjön egy 40 kilométeres futás után, és azt mondja, hogy: „úgy megennék egy salátát!” 😀

Ha salátázni nem is, de futni azért szoktatok néha közösen? Anyával és Marcipánnal lehet egyáltalán tartani a lépést?

Boti: dehogy, még Apával is csak nagyon ritkán futnak együtt. Az edzésterv az edzésterv, nem kocogás.

Kolos: nekünk nem program a közös családi futás, inkább megyünk strandra, vagy nézünk meg egy sorozatot közösen, mintsem, hogy futni menjünk! 😊

Nem futtok rendszeresen, de ki viszi Marcipánt és Maszatot futni, míg a szüleitek esetleg egy több napos versenyen vannak?

Kolos: sétálni mi is elmegyünk, ha kell, de inkább Anyáék egyik barátja viszi Marcipánt futni, mert az ő távjaihoz mi nem vagyunk hozzászokva.

Szilviék a Nagykanizsai Gyermekotthonnal közös futáson.

Mesélnétek a Badwateren lefutott kilométerek kapcsán indított adománygyűjtő akciótokról, amivel a Nagykanizsai Gyermekotthon sportpálya létesítési törekvéseit segítettétek?

Olivér: az ötlet Anyáéktól származott, én pedig megcsináltam hozzá a weboldalt, s kezeltem a bejövő üzeneteket. Nagyon örültünk, hogy a kitűzött támogatás 2,5-szeresét sikerült összegyűjtenünk, így sporteszközök vásárlására is jut pénze a gyerekotthonnak. Szeptember végén lesz a hivatalos átadás, amin szeretne az egész család ott lenni, még úgy is, hogy hamarosan megváltozik a családunk eddig megszokott élete. Az egyetemi tanulmányaim miatt azonban az élet nem fog megállni, csak az biztos, hogy Anya gyakrabban fog futni Baranyában!

Mi fog változni itthon?

Kolos: Olivér szobája a legkisebb, így azt egyikőnk sem szeretné elfoglalni, de a matracát azt át fogom vinni az én szobámba – jelentette ki.

A futó anyukák állítólag a lefutott kilométereik számának időarányos csökkenésével hajlamosak gyakrabban számon kérni rendet, házi munkát. Mi a helyzet a ti anyukátokkal ezen a téren, aki több száz kilométert is képes lefutni?

Kolos: Szerintem ennek semmi köze a kilométerekhez… ránk szól, ha rendetlenség van, ha nyitva marad a szekrényajtó, mert az anyukák már csak ilyenek.

Olvastátok már a „Másfél nap az élet” c. könyvet, ami a napokban fog megjelenni?

Olivér: Kolosra még várnak a kötelező olvasmányok, de hol van még a nyári szünet vége. Boti már nagyon várja, hogy megérkezzen az első kinyomtatott példány, én viszont már elolvastam digitálisan.

Mesélj, csak amennyit elárulhatsz!

Olivér: Van egy rész, amikor Anya kitesz a sulinál, de ennél nem árulok el többet. Én két nap alatt kiolvastam, le se bírtam tenni. Kicsit olyan, mint Simonyi Balázs filmje, az Ultra… azt látni kell, ezt pedig el kell olvasni.

Lubics Szilviáról az ultrafutás, a Spartathlon, a Badwater jut eszébe sokaknak; akik már egy kicsit jobban ismerik, azok hozzáteszik, hogy férj, három gyerek és egy fogorvosi praxis mellett példaképe sokunknak. De mit jelent Nektek, mi az a három szó, amivel Ti jellemeznétek Őt?

Olivér: ha mindenki mond egyet, az úgy jó lesz?

Igen, lehet alkudozni.

15:30-tól hallgathatjuk Őt a Badwaterről a Szigligeti Félmaraton Színpadon. Kötetlenül, amilyenek az “aztmeséldel”-ek.

Kolos: „ANYA” – vágta rá a legkisebbek gyorsaságával.

Olivér: „MOTIVÁCIÓ”.

Mire motivál Anya?

Olivér: az életre, de nem csak Anya, hanem Apával közösen. Megtanították, hogy nincs számunkra lehetetlen, ha valamit igazán szeretnénk.

Boti? Neked mi jut eszedbe Anyáról?

Boti: egyetlen szó kevés, mert szeretem, még gondolkodnék.

Szerintem ebben minden benne van.

Szeptember 16-án várunk Titeket a Mapei Szigligeti Félmaratonon, ahol Szilvi 15:30-tól a Badwaterről mesél az “Azt meséld el…” sorozatban.

A cikket a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton Team tagja, értékesítési vezetője, Tóth Kriszta készítette Nagykanizsán, a Lubics családnál:)

Fotó: Swiss Ultra

Ebben a pillanatban nyerte meg Szőnyi Feri a tízszeres Ironman-t!!! És ma van a szülinapja:)

Szőnyi Ferenc hazánk egyik legismertebb ultra távokat teljesítő sportolója, aki éppen 10 éve, 43 évesen kezdett el futni, azelőtt semmi. A Komáromban élő építési vállalkozó storyja egészen különleges, hiszen lényegében a válság éveiben kezdett el komolyabban sporttal foglalkozni, mikor a megrendelések fogyatkoztak. Legutóbb akkor hallottunk róla – az első itthoni élménybeszámolójáról le is közöltünk egy cikket a teljes hanganyaggal -, amikor a Hell Ultra Race-t teljesítette a világ talán legkeményebb versenyén, amit a Himalájában rendeztek. Ennek a versenynek külön érdekessége volt, hogy eddig egyedül ő tudta teljesíteni – így egyből meg is nyerte.

Mikor ott voltunk és hallgattuk, feljegyeztünk Tőle néhány aranyköpést, melyek közül az egyik valahogy így hangzik: “ha valahol valaki kitalál valami nagyon durva távú versenyt, sokszor volt, hogy felhívtak: gyere már el Ferikém, nézd már meg légyszi, ez most valami nagyon kemény lenne…” És ő megy és megnyeri, letolja, letekeri, leússza, lefutja… Merthogy nemcsak futásban teljesít brutális távokat, de bringában és úszásban is; annak ellenére, hogy mikor elkezdett úszni, azt mondták neki, hogy úgy úszik, mint egy uszály, ami vontat, ráadásul csak mellben tudott, ami ugye nem a triatlonosok nyerő száma. Aztán egyik este lement az uszodába és éjjel megtanulta hogyan kell ütemre úszni gyorsban, mielőtt lenyomta az első dupla ironman-jét itthon egy világkupán.

Se szeri se száma azoknak a versenyeknek, amiket megnyert és teljesített – alább találtok a legfontosabbakról egy listát -, sikerét egyértelműen genetikájának köszönheti, hiszen ezeket a távokat és méreteket, amiken ő indul, csak ultra gyors regenerálódással és emberfeletti állóképességgel lehet teljesíteni. Szóval futni, úszni lehet, de amit ő képvisel, azt tényleg csak kevesek tudják utána csinálni. Így alakult, hogy nemrég ért vissza a Himalájából, egy ilyen táv fél-egy éves szünetet jelent a legtöbb résztvevőnek, Ő viszont két hónapra rá(!) (június 24-én teljesítette a versenyt) már elindult Svájcban a Swiss Ultra tízszeres ironman versenyen, amit ráadásul ebben a pillanatban nyert meg, az 53. születésnapján! Gratulálunk hozzá, épp ésszel felfoghatatlan teljesítmény, nem véletlenül szoktuk használni a #szonyiferiforpresident hashtag-et sem…:)

Nemrég olvastunk egy vele készült nagyinterjút a Forbes-ben, ahonnan a kedvenc sorunkat ki is emeltük, mikor a bakancslistájáról kérdezték:

“Azt a poént szoktam elsütni, hogy törekedjünk most már a minőségre. Most 53 éves vagyok, szeretném még sokáig érezni mozgás közben a flow élményt, de a versenyzésre gondolva még mindig meg vagyok győződve arról, hogy én a világ legjobbja leszek, mondjuk triatlonban, az extrém távokon. Mindenesetre augusztus 16-án már el is indulok Svájcban egy tízszeres triatlonon és meg is akarom nyerni.”

Mondta és megtette. 215 óra 17 perc 45 másodperc alatt. No comment, minden tiszteletünk Ferié! Sajnos a Mapei Szigligeti Félmaratonunkra nem tudtuk Őt elhívni, mert nem lesz itthon – épp Erdélyben fut majd egy ultra távot -, de ha megadná a Jóisten, nagyon meghallgatnánk Őt 2018. május 26-án a Tihanyi Félmaratonon!!! Isten éltessen sokáig, Race Machine!

Feri Top 5 eredménye:

  1. 2010. Mexikó: dupla dekaironman (76k úszás, 3600k bringa, 844k futás), 241 óra, 1. hely
  2. 2013. Olaszország: 30 nap, 30 ironman (30 napon át minden nap 3,8k úszás, 180k bringa és 42,2k futás, összesen 114k úszás, 5400k bringa és 1260k futás), 358 óra, 2. hely.
  3. 2009. Mexikó: 10 nap, 10 ironman. 115 óra, 1. hely világrekorddal.
  4. 2010. és 2012. USA: Race across America (4850k bringa), 11 nap, 3 óra és 11 nap 10 óra. 9. hely és 14. hely.
  5. 2017. India: Hell Ultra High (480k futás a Himalájában), 113 óra, 1 hely, eddig csak Ő teljesítette.

Interjú Markovich Bélával, a MAPEI vezetőjével

Kifejezetten büszkék vagyunk rá és örülünk annak, hogy a Szigligeti Félmaraton a MAPEI nevét viselheti, hiszen nemcsak egy hatalmas futó társaságot ismerhettünk meg ezzel az együttműködéssel, de egyben olyan embereket is, akikkel úgy érezzük, hogy tényleg egy irányba evezünk az élet vizén. 🙂

A Mapei hagyományosan a kerékpársportban van jelen hosszú hosszú idő óta, itthon a Tour de Zalakaros főtámogatói vagytok. Hogy alakult úgy, hogy most egy futóversenynek a névadó támogatói lettetek?

A Mapei hagyományosan a fenntartható fejlődést támogatja. A fenntartható fejlődésnek nagyon fontos eleme maga az ember. Az ember akkor “fenntartható”, ha törődik az egészségével és egészségesen él. Az egészségnek és az egészséges életmódnak része a mozgás, a sport. A futás az egyik legnépszerűbb testmozgási forma Magyarországon. Ha azzal, hogy támogatjuk ezt a futóversenyt csak egy kicsit tettünk néhány ember egészségéért, akkor már megérte.

A milanói Mapei gyár 80 éves történelme során mindig is a fenntarthatóságról üzent, egyrészt a gyártási technológiákkal, másrészt azzal a magas minőséggel, amit hagyományosan képvisel: hiszen amit egyszer tökéletesen meg lehet csinálni, az nem termel később felesleges hulladékot. Befolyásoló tényező volt számotokra, hogy a verseny nemcsak egy természetvédelmi övezetben kerül megrendezésre, de egyben “zöld verseny” is?

Természetesen igen. A Mapei küldetésének – mely szerint a környezetbarát és tartós termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal, valamint minden tudásunkkal segítjük az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában. Mi az emberek építési álmait segítünk megvalósítani elsőre végleges módon. Mi a működésünk során óriási figyelmet fordítunk a környezet és egészségvédelemre. És itt találkoztak az elképzeléseink a szervezőkével.

Mivel készültök a helyszínen?

Természetesen a partnereinket, akik megtisztelnek minket egy kis vendéglátással várjuk külön sátorban, de úgy gondoljuk, hogy maga a rendezvény nem erről kell szóljon, hanem a futásról.

Te magad mindenevő vagy, ha sportról van szó, melyik távot vállaltad be?

Azt hiszem, hogy számomra csak egy táv volt bevállalható. Éspedig ez a félmaraton. Mint a Mapei vezetője meg kell tudnom mutatni, hogy igenis képesek vagyunk egy kicsit többre, mint azt gondoljuk, illetve mint azt néha mások gondolják.

Csaknem 30-an jöttök a Mapei berkeiből. Az egész cégben megfigyelhető az aktivitás?

Nagyon örülök ennek a szép számnak. A cégben sokmindent megteszünk annak érdekében, hogy a munkatársaink is sportoljanak, mozogjanak. Sokan futnak, és sokan bringáznak is közülük. A családi napoknak, amelyeket a cégben a munkatársaink és családtagjaik számára szervezünk mindig nagyon fontos része a sport: a foci, a röplabda, homokfoci. Minden munkatársunkat buzdítunk arra, hogy tegyen az egészségéért több mozgással is. Például a Sóskúton most épülő üzemünkben lesz egy konditerem a munkatársak számára, ahol egy kicsit fel tudnak töltődni.

A vizes vb-n is rengeteg mindent építettetek, pl. a Duna Arénát, stb. Futópályát készítethettek már?

Legjobb tudomásom szerint futópályát még nem készítettünk, legalábbis itthon nem. Viszont világszinten nagyon sok futópálya burkolatát Mapei ragasztók tartják a helyükön. Például a Peking-i olimpia, a London-i olimpia futópályáin is Mapei termékeket használtak. Ezzel együtt azt kell, hogy mondjam, hogy számomra a futáshoz nem szükségszerű egy pálya, sőt pályán szinte sohasem futok. Szerencsémre olyan helyen lakom, hogy kilépve a házból, néhány lépésre kezdődik egy erdő és itt imádok futni.

Mi a véleményed magáról a Szigligeti Félmaratonról, szívünk egyik csücskéről? Miért épp Őt választottátok?

A Balaton számomra az ország legfontosabb és legszebb része. A Balaton mellett pedig Szigliget az egyik legszebb vidék. A kilátás a Szigligeti Várból fantasztikus, ámulatba ejtő és feledhetetlen. Ilyen helyen futni álom. A futók álma. Így mi ezt az álmot támogatjuk most!

Egy cég sok mindent kommunikálhat, s Ti ebben élen is jártok: Év munkahelye, zöld környezet, mozgás, stb. stb. Mennyire fontosak ezek a hívószavak a véleményed szerint?

A mi életünkben, a cég életében nagyon fontosak és azt akarjuk elérni, hogy mindenki életében legyenek nagyon fontosak.
Minden egyes ma élő ember kötelessége tenni azért, hogy a gyermekeink és az ő gyermekeik is ugyanazokat a dolgokat megkapják a Földtől, amit mi, amit a mi szüleink. Minden ember kötelessége a fenntartható fejlődés elvét a magáévá tenni és eszerint élni mind környezeti, mind emberi szempontból. Végül minden ember kötelessége a másik emberrel tisztelettel, emberként bánni és segíteni őt egy jobb élet irányába. Nekünk ezt jelentik ezek a hívószavak. Tenni az emberekért, a jövőért, tenni az emberiség jövőjéért.

Nagyon régóta vagy a Mapei hazai vezetője és nagyon sokan nyilatkoznak elismeréssel erről. Mi az amit ez a cég tud?

A Mapei-nek van egy küldetése, egy nagy célja: Tartós és környezetbarát termékeinkkel, elsőre végleges építési megoldásainkkal és minden tudásunkkal segíteni az építőket és építtetőket a jövő épületeinek megalkotásában.
És ez nem áll meg csak ott, hogy legyártom és eladom a termékeinket. Ez a küldetés sokkal többet jelent annál. Hiszen a jövő épületeinek megalkotásához szükség van emberekre, a környezetre, az állatokra, növényekre és még nagyon sok minden dologra. A mi nagy célunk, hogy minden ember nyugodtan, aggodalom és idegeskedés nélkül élvezhesse azt az építési alkotást, amit ő megálmodott, amit ő létrehozott.
Ezért nagyon sok információt adunk a piacnak, képezzük a szakkivitelezőket, a diákokat, az építtetőket, a kereskedőket. Hogy még többet tegyünk ezért a küldetésért, létrehoztuk 2016-ban a Magyar Építőipari Szakemberek Közössége-t azzal a céllal, hogy az építési szakmák és szakemberek megbecsülését, társadalmi elismertségét helyreállítsuk, hogy szolgáltatásokkal segítsük a szakemberek működését, valamint, hogy megszerettessük a fiatalokkal és a nem annyira fiatalokkal, de pályát keresőkkel az építőipari szakmákat. E mellett törődünk azzal, hogy a cég céljainak elérésével a munkatársaink is elérjék a saját privát céljaikat, hogy ők is fejlődjenek az életükben.

Családosan csináltok valamilyen közös mozgást?

Igen, természetesen. Van egy nagy fiam, aki már nem annyira jön velünk, de ő is sportol. Van még egy kislányom és egy kisfiam, akiket nagyon szeretek és mindketten sportolnak. Ezen kívül igen gyakran családostól eljárunk bringázni, kirándulni, futni. A Szigligeti versenyeken az egész család elindul: a feleségem és én a félmaratonon, a kislányom és a kisfiam a 9 km-en.

A Jóisten adja meg, hogy ne mosson el minket az eső! Ott találkozunk Béla, köszönjük!:)

Ja és még valami: hogy tetszik az érem?

Nagyon szép az érem. De az igazi kérdés nem az, hogy nekem hogy tetszik, mert nem nekem készült, hanem az, hogy a versenyzőknek, a futóknak hogyan tetszik. Egyik futó barátom nekem azt mondta, hogy az érem gyönyörű. Vele értek egyet!

Nem hiszed el, hogy milyen különdíj lesz Szigligeten! – Meglepi a Mozgásvilág.hu-tól

A Mozgávilág.hu csapata idén nagyon fontos szerepet tölt be a Szigligeti versenyünk életében. Ők fognak segíteni Nektek abban, hogy 2:40-es időn belül fussatok, hiszen iramfutóink Simon Ádám, Mozgásvilág.hu főszerkesztő, raftingvilágbajnok, hosszútávú triatlon teljesítő és Bertók János, maratoni futó lesznek. Ezen kívül az esemény egyik kiemelt médiapartnereként most már a futniszép.hu hírportálunkon is értesülhettek a Mozgásvilág.hu különböző cikkeiről. Végül lesz még egy nagy bejelenteni valónk számotokra:  készülünk Nektek egy extra meglepetéssel is, amely azoknak lehet igazán érdekes, akik a tavalyi Szigligeti Félmaratonon is részt vettek… de hogy miről is van szó pontosan, mesélje el inkább Kakuk András, a Mozgásvilág.hu ügyvezető igazgatója:

– András, a Mozgásvilág.hu már az idén tavasszal megrendezett III. Knauf Tihanyi Félmaratonon is ott volt velünk, most pedig már kiemelt médiapartnerként lesz velünk jelen az eseményen. Mi az, ami miatt úgy döntöttetek, hogy hosszú távon szeretnétek együttműködni velünk, és szerinted mi az a rokonszenves szemléletmód, ami miatt ilyen jól tud együtt dolgozni a Ti csapatotok a mi versenyeinkkel?

– Kakuk András: Számunkra a legfontosabb, hogy inspiráljuk, motiváljuk az embereket az aktív életmódra. Együttműködéseink kapcsán is olyan partnereket keresünk, akik ugyanezt a szemléletet tartják fontosnak. Nagyon tetszett a szervező csapat eltökéltsége és az, ahogy a kommunikáció során motiváltátok az embereket.

– Mint már említettem, idén egy nagy újdonsággal is készülünk azok számára, akik tavaly is ott álltak már a rajtkapuban, s idén is ott lesznek. Mondd el kérlek, hogy milyen meglepetéssel kedveskedtek visszatérő versenyzőink számára.

– Kakuk András: Mint minden versenyen, itt is több kategóriában hirdetnek győzteseket, helyezetteket. Sajnos, a legtöbb részvevő számára a pódium nem elérhető, ezért arra gondoltunk, hogy létre kell hozni egy díjat, ami bárki számára elérhető. Ez lett a Mozgásvilág.hu Evolúció Díj. A díjat az a 3 versenyző kapja, aki a tavalyi eredményéhez képest a legtöbbet fejlődött. Nem kell, hogy első legyen, annyi szükséges, hogy mindent beleadjon és döntse meg a tavalyi időeredményét. Úgy gondoljuk, hogy így egy átlagos futó is ugyanolyan eséllyel indul a díjért, mint a leggyorsabb versenyző. 

– János, maratonistaként a félmaraton Neked mondhatni gyerekjáték. Mit jelent majd számodra ez a 21K iramfutóként?

– Bertók János: Egyfelől valóban edzőtáv számomra a 21K, de ez nem jelenti azt, hogy bármikor, bármelyik pillanatban, felkészülés nélkül neki indulnék. Megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen rangos esemény iramfutója lehetek és ennek szellemében állok oda a rajtvonalhoz is.

– Miben érzed másnak a TF vagy az SZF versenyeit más félmaratonokkal szemben? Mit érzel a II. MAPEI Szigligeti Félmaraton legnagyobb erősségének?

– Bertók János: Szigliget és általánosságban a Balaton olyan különleges atmoszférával rendelkezik, ami nem összehasonlítható mással, ezért a helyszín már alapjaiban határozza meg az esemény minőségét. A szervezők összeszedettsége és profi munkája pedig erre az alapra egy méltó és fantasztikus eseményt varázsol.

– Ádám, Te egy igazán színes egyéniség vagy, de az egyik, leginkább meghatározó szerepet a sport tölti be az életedben.  A különböző sportágak közül a futás mennyire fontos számodra?

– Simon Ádám: Bármit is sportoltam életemben (síkvízi kenu, rafting, triatlon) a futás hozzá tartozott az edzésekhez (és így az életemhez), akár kiegészítő-, akár elsődleges sportágként, sőt, még éjszakai mulatozásból is számos alkalommal választottam a hazáig futást, felfrissülés gyanánt (és mert gyorsabban hazaérek, mint gyalog). A futás az egyik legegyszerűbb testmozgás, mert nincs hozzá szükség semmire (még cipőre sem feltétlenül), és éppen ettől lesz nagyszerű. Futhatsz lassan, kényelmesen, vagy tiszta erőből, ahogy a csövön kifér, futhatsz aszfalton, vagy kint a természetben, úgyhogy határozottan cáfolom, hogy monoton, vagy unalmas lenne.

– A Mozgásvilág.hu-ban és személyedben elég sok a közös vonás, így tökéletesen érthető főszerkesztői posztod apropója, de mégis hogyan jött az együttműködésed a csapattal?

– Simon Ádám: Tulajdonképpen a munka talált meg engem, hiszen a hasonló érdeklődésű ismerőseim által kerültem közelebb az oldalt üzemeltető csapathoz. Ráadásul – mivel már fiatalabb koromban is az edzések között többnyire a számítógép előtt ültem -, a Mozgásvilág.hu főszerkesztőjeként mindkét hobbimat egyszerre űzhetem (csak ezt a főnökömnek ne mondjátok el, mert lecsökkenti a fizetésemet).

– Ígérem, Ádám a magunk és pártízezer olvasónk nevében, hogy tartjuk a szánkat! 😀

Tihanyban elcsesztük, lássuk Szigligetet! Molnár Balázsék viszik 60 fővel a frissítést, vele beszélgettünk

Minden lépéssel az ember nemcsak előre lép, de a tudatát is formálja. Muhammad Ali egyik legnagyobb mondása akkor hangzott el, mikor azt kérdezték tőle egy interjúban, hogy ugyanúgy tekint-e vissza az életére most 50 évesen? Azt felelte, “hogyha úgyanúgy tekintenék, akkor az elmúlt 30 év feleslegesen telt volna el…”

Nekünk azt hozta a III. Knauf Tihanyi Félmaraton, hogy mi ehhez már kevesek vagyunk, kinőtt minket a két kis verseny. Ez egyszerre rémisztő, másodszorra meg felemelő. Nem telt el 22 hónap a Tf indulása óta és ezt így leírni… elég durva. De ez az igazság, és mindent összevetve ez egy fantasztikus dolog: kitaláltok valamit, jönnek a jó emberek, hatalmas a lelkesedés és látjátok, hogy fejlődik, épül-szépül a kis ötlet, míg végre odaér, hogy el kell kicsit engedni, túl nagy lett ahhoz a kis haveri körhöz, akik indították. Mára ott tart a dolog, hogy az év minden napjának majdnem minden percében foglalkozunk vele, bevezettünk számtalan olyan újdonságot, amikkel evidenciákat döntögettünk (rajtcsomagok házhozszállítása, ízléses érmek, minőségi mezek, motivációs előadások, fesztivál, bulika, #legyentánc, zöld verseny, most éppen a különbuszos leutazás bevezetésén dolgozunk, stb.), sőt van olyan versenyszervező a dunakanyarban, aki saját kútfő szüleményének álcázva imént hamisította a 2 évvel ezelőtt tervezett és mára már ikonikussá vált szív motivumos érmünket. De vajon ez-e a titok? Vajon attól jó-e egy verseny, hogy lusták vagyunk kitalálni az egyénit (versenyjogi szempontból egyébként jellegbitorlás címen pert is lehet indítani ebben a tekintetben…), hanem copyzok egy már bevált szellemi terméket? Vagy mi a titok? De a titok az, hogy szeretjük ezt csinálni, pedig tökéletesen tisztában vagyunk a hibáinkkal… Hiszen belülről sokkal jobban ropognak a fogaskerekek, ha homokszem kerül bele. Nyilván sejtitek pl., hogy nem másfél köbméter vizen szerettünk volna elcsúszni Tihanyban, mikor a tömeg miatt nem tudtuk tölteni a pontokat, de azon dolgozunk azóta a nap óta, hogy ezt továbbfejlesszük, hiszen nem vagyunk profi versenyszervezők. Más kérdés, hogy valójában az 1,8km-es átlag frissítésekkel abszolút felesleges hülyeséget csináltunk, hiszen pontosam tudjátok, hogy mindenkit előtte megkérdeztünk egy kérdőívben, hogy hány km-enként szeretnétek frissítést: 4-5 km jött ki. Na jó, erre mi meg betesszük 1,8-ra! Hát kellett nekünk…:) De nem baj, ezt most rosszul gondoltuk, legközelebb sikerülni fog. Mert ez a Tihanyi és a Szigligeti Félmaraton, különleges dolog és mi ezt így szeretnénk. Mindig többet és jobbat, így működik a világ, mi ebben hiszünk. Valami ilyen dolog miatt ugorhatott be hamarabb Gyurta Dani is most a vb-n: mert nagyon akart. És aki így van, az hibázik és akkor el kell vinni azt is, nem csak a sikert.

Szóval tovább kell lépni, tanulni kell, a folyamatos fejlődésben hiszünk. Így Szigligettel professzionális csapatvezetők jelennek meg a kulcspontokon. A csomagokat és érmeket egy jóval nagyobb kontingens kezeli majd, és az összekészített pakkokat ripsz-ropsz kinyomják majd a befutás pillanatát követően. A rajt és a cél kapuit térben is elválasztjuk, így nem lesz keveredés (figyeljétek majd a táblákat, nézzétek előtte a videót!), hiszen a cél egyenesen bekerül a strandra, ahol külön kapuval, speakerrel és dj-vel nagyon látványos befutóhelyszínre számítunk. Nos, így akadtunk egymásra Molnár Balázzsal is, aki egy új tagja a csapatnak, ugyanis professzionális frissítést szervez egy kisebb sereggel, akik Szigligeten már ott lesznek. Igazi megszállott! Olyan mint mi a brandépítéssel, csak neki azt kell mondani, hogy “frissítés”, és kész van…:D

Szf Team: Korábbi rendőrként miért kezdett el foglalkoztatni a futóversenyeken, triatlon versenyeken való frisstítés koordinálása?

Molnár Balázs: Még rendőrként kezdtem el futni 110-115 kg súlyban voltam, innen indultam. Fél év alatt lefogytam 30 kg-t, és lefutottam az első félmaratonomat.  A frissítésekkor kaptam olyan élményt, ami meghatározó volt a későbbiekben. Úgy gondolom, hogy a frissítésekkor segíteni tudom a futókat, átlendíteni őket a holtpontokon, amiért annak idején én is nagyon hálás voltam. Ha jól végzi a csapat a dolgát, akkor a futók is jól érzik magukat. Ez ad nekem töltést, hogy minél hatékonyabban végezzük a frissítéseket!

Szf Team: Ahogy kivettük, Te olyan “rend a lelke mindennek” típusú koordináló vagy. Miben mutatkozik meg ez egy frissítős csapat esetében?

Molnár Balázs: Igen, én is így gondolom, szeretem a rendet. Komoly szervező munka egy frissítő csapat összeállításában, felkészítésében. Mi viszonylag nagy létszámot mozdítunk meg. A csapat nagy része évek óta visszajár, hogy átéljen egy Mapei Szigliget Félmaratonhoz hasonló versenyt. Ez nekünk nem munk

Molnár Balázs, a Mapei Szigligeti Félmaraton teljes frissítését koordináló vezető.
Molnár Balázs, a Mapei Szigligeti Félmaraton teljes frissítését koordináló vezető.

a, mégis hatalmas felelősség van rajtunk. Egy pici fogaskerékhez tudnám hasonlítani a tevékenységünket. Ha jól működik, akkor az alig észre vehető, viszont ha rosszul csináljuk, akkor azt mindenki észre veszi.

Szf Team: Frissítés: az alfa és az omega. Tihanyban úgy terveztük, hogy itthon elsőként vezetünk be átlag 2 km alatti gyakorisággal frissítőpontokat, azonban nem sikerült, a tömeg miatt többször nem jutottak ki a teherautóink a versenyközpontból, így az utánpótlás sok helyen el lett vágva. Pedig de szép lett volna elmondani, hogy a Tihany 1,8k-s frissítésekkel, 21k alatt 13 szor megy! De sajnos elrontottuk, rosszul gondolkodtunk (ennek ellenére jövőre újra megpróbáljuk)… Párszor már átbeszéltük, de mi lesz most ebben a tekintetben Szigligeten, hogy látod?

Molnár Balázs: Szigligeten abban lesz a változás, hogy minden állomást olyan helyre építünk, ahol közvetlen vízkapcsolat van, így a frissítés alapja soha nem fogyhat el. A megfelelő mennyiségű frissítéshez nagy létszámmal leszünk jelen, így elképzelhetetlennek gondolom, hogy megismétlődjön a tihanyi eset. A sikeres frissítés titka az állandó elérhetőség!

Szf Team: Közel 70 fővel készülünk tartani a 2000 fős mezőny frissítését, ebből 10 fővel egy külön elit alakulattal jönnek fehárvárról Kaufer Tomiék, a vadállatok a Kastélyhoz meg ugye Ti. Elegendő ez a létszám?

Molnár Balázs: Igen, bőven elég lesz!

Szf Team:  A másik, ami Tihanyban szarul ment, az a befutócsomagok átadása… “A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”, ahogy a rétoromán mondja, és valóban. Olyan mennyiségű ajándékot készítettünk össze, hogy a végén nehéz volt őket kiadni, emiatt kígyózó sorok alakultak ki a befutócsomagokért, van aki végig sem állta a tűző napon. Ezt idén előre összekészített csomagokkal váltjuk ki, de hogyan is?

Molnár Balázs: A befutás pillanatában öt fővel várjuk az érkezőket, így az érmeket mindenki megkapja közvetlen a befutó kapuban. Jó ötlet mellesleg, hogy külön veszitek a rajt és cél állomást, hiszen sokkal könnyebb lesz lekövetni és aki beér, sokkal inkább érezheti, hogy túlvan a versenyen. Gyönyörű a Szigligeti Strand és az a hatalmas füves terület amit erre a célra elszeparáltok, elegendő lesz arra, hogy közvetlen a tóparton mindenki kényelmesen lelazíthasson, fogyasszon a legvégső frissítésből és felvéve a befutócsomagját hivatalosan is elhagyja a versenyt.

Szf Team:  Voltál már pár nagy versenyen, mit látsz, hol tud még elcsúszni egy frissítés?

Molnár Balázs: Elsősorban a meleg tudja a frissítést nehezíteni. Nekünk a hűsítés a feladatunk, meleg frissítőkkel nehéz megoldani ezt, de friss hálózati vízzel ez nem lehet gond. Másodsorban az utánpótlás hiánya, végül a frissítőcsapat létszáma, ami hátrányosan tudja befolyásolni a hatékonyságot. Minthogy az összes pontra készültök párakapukkal, Dj-kel, mindenhol lesznek speakerek és pontonként 15(!) fős létszámú legénység, nem hiszem, hogy bajba kerülhetünk…

Szf Team:  Bejártuk a helyszínt, mi a véleményed a pályáról?

Molnár Balázs: Szerintem ez egy szuper pálya! Igazi futóélményre lehet számítani, nagy verseny lesz, nagy verseny lehet belőle!

Szf Team:  Mik lesznek a pontokon?

Molnár Balázs: Először is: 100.000(!) pohárral készültök, így: víz, víz, víz és víz! Tihanyban és Szigligeten is Ti hírhedten odateszitek magatokat a kínálat tekintetében, így lesz csokoládé, a nálatok megszokott Penco izotóniás italok, kóla, fanta, magnézium, chips, nachos – ez utóbbit csak nálatok lehet megtalálni -, banán, alma, citrom, paradicsom, külön újdonságként egyik főtámogatótok, az Eezy Spritz cukormentes és vitaminokban gazdag koncentrátumai, és még rengeteg minden, afelől pedig nem kell félnetek, hogy nem jutna ki. Ahogy hallom az idei évtől saját dekoratőrrel is együtt dolgoztok, így a “futniszép” szlogenetek mostmár nemcsak a pályákra illik rá, hanem valamennyi frissítőpultra és a központra is…

Szf Team:  Kikből áll a csapat? Szeretik ezt csinálni?

Molnár Balázs: Vegyes a mi csapatunk lányok, asszonyok, fiúk, apák, egy nagypapa –  különböző életkorúak. Van a világunknak egyfajta hangulata: esőben, szélben, napsütésben kitartunk, nagyon vidámak, lelkesek vagyunk. Hálás vagyok ezért nekik, és örülök, hogy együtt éljük át ezeket a versenyeket, örülünk, hogy Szigligeten ott lehetünk Veletek!

Szf Team: Köszi Balázs, #otttali!

Az éremre visszatérve pedig mi alapvetően nagyon büszkék vagyunk rá, hogy már hamisítják, hiszen ez valamiféle mérföldkő lehet. A magunk szempontjából mi mégis abban bízunk, hogy a következő versenyünkön elkerüljük a fentebb is említett hibákat – ha sikerülne, valószínűleg még inkább érdemes lesz ezzel próbálkozni. De, ha minket kérdeztek, higyjétek el Srácok, nem ez az út az az út, amit követni érdemes. Tudjátok, az emberek a magyar gasztró és kézműves forradalom korszakában már igénylik az eredetit, a “kézművest”, a finomat és a kimunkáltat: egyszóval azt, amin ott az egyéniség, a munka lenyomata. És a kettő közül az egyiken ez feltétlen ott van. Második éve.

Balázsék egy triatlon versenyen frissítenek
Balázsék egy triatlon versenyen frissítenek

“Addig futok, ameddig akarok!” Szőnyi Feri első itthoni élménybeszámolója teljes hosszában.

Kedves Barátaink!

Július 4-én Komáromban, Feri lakhelyén meghallgathattuk az első itthoni személyes élménybeszámolóját a világ legnehezebb versenyérő, a Hell Ultra Runningról, amit a Himaláján rendeztek június 16 és 24 között. A megméretésen 120 óra alatt kellett lefutni 480 kilométert, 10 ezer méteres szintemelkedéssel. A világ legnehezebb futóversenyének nevezett erőpróbán még soha senki nem futott végig. Most három induló volt, és közülük is egyedül Szőnyi Feri ért célba. Az összetett ultratriatlon-világbajnok 53 éves magyar sportember pénteken érkezett haza Magyarországra, nagyon nagy öröm volt Őt a tegnapi este élőben is meghallgatni. Ha van kis időtök, töltsetek ki egy pohár bort és gondolkodjatok el ezen az istentelen nagy teljesítményen. És nézzetek utána Feri eddigi storyjának… szóval lehet itt ködösíteni, de ahogyan Kevin Spacey is mondja az Amerikai szépségben: valóban “ma van életed hátralevő részének első napja.”

Reméljük ideje úgy alakul és sikerül Őt elhívnunk Szigligetre, hogy Ti is hallhassátok, mert egy fantasztikus ember. #szonyiferiforpresident

ui.: amúgy a tegnap kedvenc része, mikor arról mesél, hogyan szokták meghívni őt az ultra durva versenyekre: “Gyere már Ferikém, ez most nagyon brutál lett, nézd már meg légyszi.!”:D

“Életemben másodszor leszek iramfutó Szigligeten!” – beszélgetés Csécsei Zolival

Nagy öröm számunkra, hogy Zoli a belfasti 24 órás vb után Szigligetre is eljön hozzánk! Nagyon várjuk már az élménybeszámolóját, addig is olvassatok egy rövid interjút, melyet nem rég készítettünk vele. 😉

Tf: Tihanyban voltál életedben először iramfutó. Jól érezted magad?

Csécsei Zoli: Jól éreztem magam; csupa motivált, barátságos emberrel találkoztam!

Tf: Amúgy mi váratott eddig, jó pár versenyt letoltál már…?

Csécsei Zoli: Mivel szeretek versenyezni eddig meg sem fordult a fejemben hogy lesz majd olyan hogy ne a maximumra törekedjek. Mi váratott? Ti voltatok az elsők, akik felkértek iramfutónak, örömmel vállaltam!

Tf: Ahogy Kokótól hallottuk, nem sokan voltak a nyomotokban 1:40-nél… Őt viszont bekísértétek élete első félmaratoni győzelméhez, azt tudtad?

Csécsei Zoli: Nem tudtuk hogy megnyeri, de örülök, hogy velünk együtt sikerült neki! (10 kilin nyert úgy emlékszem)

Tf: Tihany az Tihany… minden tekintetben kihívást jelent. Neked mi a véleményed a helyszínről?

Csécsei Zoli: A belső tó partja szép és tágas helyszín, jól sikerült kihasználni a táj adottságait!

Tf: És a pályáról?

Csécsei Zoli: Mivel legtöbbször síkon edzek, kihívás volt a szintes részeket megfutni, nem csak nekem, a többieknek is de a változatos részek feledtették a nehéz pillanatokat!

Tf: Sok mindent nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, így pl. a közlekedési korlátok miatt nem sikerült töltenünk a frissítőpontokat és a végső rajtcsomag átadást is át kell gondoljuk… Te hogy láttad belülről?

Csécsei Zoli: Nem volt vészes, csak a víz hiányzott picit, sorban állás közben tudtunk beszélgetni.

Tf: Minden interjúban megkérdezzük, így Tőled is: hogy tetszettek a befutoerem.hu-s Tf érmek és a mezek?

Csécsei Zoli: Valóban a legszebbek a futóversenyeken fellelhető érmek és pólók között!

Tf: A Tf és az őszi kistestvér, Szigligeti Félmaraton koncepciója, hogy egy szép helyszínt ötvözzünk egy kis sporttal, gasztroval, szakmaisággal, nyugalommal, bulival és könnyed szórakozással, roséfröccsökkel meg aperol spritzekkel. Mi a véleményed erről az elképzelésről?

Csécsei Zoli: Ha már olyan hangulata lesz mint a tihanyinak az nagyon jó, a felsorolást elnézve viszont azt gondolom jobb lesz!

Tf: Maráz Zsuzsival Ti is tartottatok egy kis pódium beszélgetést. Szoktál ettől függetlenül is előadásokat tartani?

Csécsei Zoli: Ritkán igen, főként frissítéssel, táplálkozással kapcsolatban.

Tf: Te most éppen a 24 órás vb-re készülsz, mikor és mit lehet erről tudni?

Csécsei Zoli: Július 1-én Belfastban magyar idő szerint délután 1-kor rajtolunk, egy 1657m-es pályán kell a lehető legtöbb kört lefutni 24 óra alatt. A világbajnoki sorrend

a futott km alapján alakul ki majd. Remélem viselkedésemmel, szorgalmammal, helytállásommal öregbíthetem hazánk hírnevét!

Tf: Szigligeten mesélsz majd róla?:)

Csécsei Zoli: Remélem igen!

Tf: Ha minden jól megy, Szigligeten másodszor leszel iramfutó, melyik távot szúrod?

Csécsei Zoli: Mondjátok meg ti!! 🙂

Tf: Köszönünk mindent Zoli és sok sikert a vb-hez!

Csécsei Zoli: Én is köszönöm! Hajrá Magyarok!!!