Életmód Archives - Futniszép.hu

10 mobil app futóknak

Az okostelefon, mint személyi futóedző és motivátor-ketyere…

Azért az ember kellően “nemnormális” tud lenni, ha arról van szó. Létrehozta az elektronikus kütyüket és ezek előtt elég sok időt eltöltve elkezdett tespedni. Aztán rájött, hogy ez így nem mehet tovább, fel kell állni a kütyük mellől és mozogni. Aztán megalkotta a futós- és egyéb sportos appokat a kütyüire… nooooormális?

Nyilván ahhoz, hogy valaki fusson valamit, nem kell semmi. Fogod magad, oszt elmész futni, esetleg futócipőt is veszel a lábadra és meg is vagy, nem kell ehhez semmi más… vagy mégis!? Mi lesz a motivációval?

Mert mi mással lehetne a kütyüjével szimbiózisba került humanoidot ösztökélni (tulajdonképpen bármire), mint az amúgy is mindig nála lévő okosizén keresztül!?

A teljesség igénye nélkül összeszedtünk 10 appot, amik jó szolgáltatot tesznek futás közben.

Endomondo

Nagyjából ez az első, ami minden okostelefonnal futó telefonján ott villog. Kellemes, egyszerű és átlátható felületén gyorsan leolvashatjuk a mért adatokat. Megtett távolság, időtartam, elégetett kalóriák, térképes útvonal kijelzés és – ami számomra az egyik kedvenc funkció – a teljesítményünk alapján kiszámolt várható célba érkezési idő egy meghatározott távon. Mindezt persze beszédhang alapú tájékoztatással menet közben is, amit hívjunk Audió edzőbának. Nem maradhat el a közösségi töltet sem, edzés végén az egész világgal megoszthatjuk edzésünket, akár fotóval mellékelve – jelentkezzen, aki még nem találkozott a facebook üzenőfalon valamelyik ismerősének endomondo eredményével…

Runkeeper

Szintén egy örök kedvenc a távolság-alapú teljesítményt végzők körében. Az alkalmazás rögzíti a tempót, a távolságot, a teljes edzésidőt, az elégetett kalóriákat és egyéb hasznos és haszontalan mérőszámokat, valamint emlékeztetőkkel és különböző kihívásokkal bombázza a felhasználóit. Népszerű futóútvonalakat tölhtetsz le az appon keresztül, visszatekintheted a fejlődésed és számos külső szolgáltatással és sportkütyüvel kompatibilis.

Strava

A Stravat még úgy is érdemes használni, ha csak szinkronizálod vele a más eszközzel mért edzéseidet. Az egyik legnagyobb erősségét, a “szakasz-bajnokságokat” ugyanis így is ki lehet használni. Bármerre jársz a világban, biztosan találsz olyan szakaszokat, amiken virtuálisan összemérheted erődet az összes többi futóéval. Lehetsz első akár a háztömbötök körüli szakaszon, vagy akár a legnépszerűbb futóútvonalakon is. Motivációt illetően abszolút jeles az app.

Tep

Ha az internetezés őskorában neveltél tevét, esetleg egyengetted egy hősember felnőtté válását, vagy netalán volt tamagocsid, akkor a Tep biztosan futásra ösztökél majd. A lényege röviden annyi, hogy ha éhezik a zsiráfod (merthogy itt zsiráfot lehet nevelni), akkor futással szerezhetsz neki kaját, de ugyanez igaz a többi szükségletére is. Tehát a lassan járj tovább érsz bölcsesség analógiájára: sokat fuss és a zsiráf él.

Runaddict

A Runaddict nem az edzésrögzítésre, hanem konkrétan a motivációra helyezi a hangsúlyt. A runaddicttal a futás során megtett távolság és idő alapján pontokat gyűjthetsz, melyekkel kedvezményesen vásárolhatsz sportfelszereléseket, kiegészítőket vagy sportos életmódot támogató szolgáltatásokat (pl.: sportmasszázs). A runaddict alkalmazás alapvetően a Google Fitneszen, vagy az Apple Egészség alkalmazásán keresztül tudja követni futásaidat, de edzésedet mérheted továbbra is okosóráddal, vagy a mobilon futó alkalmazásod segítségével is.

Nike+ Run Club

A Nike már különböző futó-kütyüket is piacra dobott, de a mobil platformból is kiharapja a magáét. Az app kezdő és veterán futók számára egyaránt izgalmas lehet, egy teljes körű futó tracker, zenelejátszóval és közösségi eszközökkel. Edzésekkel és a hosszú távú terveinkhez passzoló tippekkel segíti a fejlődést. Eredményeinket más futók teljesítményével is összevethetjük a segítségével. Ha barátaiddal megosztod az edzésedet, akár élben is fogadhatod távolból küldött buzdító szavaikat.

GhostRacer

Ez az Android platformra elérhető app virtuális futótársaságot kínál. A Strava adatbázisával integrálódva élőben mérheted össze magad mások teljesítményével, menet közben folyamatosan követve, hogy éppen gyorsabb, vagy lassabb vagy-e, mint a kiszemelt virtuális edzőtárs.

Weight Loss Runnin

Ahelyett, hogy kizárólag a futás nyomon követésére koncentrálni, az app egy komplett csomagot kínál, ami csomag tartalmaz egy futóedzőt, étrendi tanácsadást és edzésnaplót. Az app a fogyni vágyók oldaláról közelíti meg a kérdést és ez alapján határozza meg az edzésterveket. Audió edzőbá, futózenék, diéta-tippek, futásrögzítés és a satöbbi funkciók.

Spotify

Hülyeség, hát ez egy zenei szolgáltatás, nem!? Amúgy de, de mivel eléggé erős a piaci verseny ebben a szegmensben, a szolgáltatók igyekeznek olyan fícsöröket kínálni, amivel kívánatosabbak lesznek a többinél. Nos, a futók szívét a Spotify ügyesen ostromolja, ugyanis a Running szekcióban eleve olyan zenéket válogat össze, amik ösztönzőleg hatnak futás közben. Ez sem lenne világmegváltó funkció, ám a Spotify csekkolja a telefon szenzorai segítségével a futó tempónkat és úgy válogatja össze a zeneszámokat, hogy a tempónak megfelelő legyen a válogatás. Ügyes…

Zombies, Run!

Ha a futás számodra kínzóan unalmas, akkor nincs más hátra, mint néhány kiéhezett zombit magadra haragítani és előlük menekülni. Ha másért nem, hát az életedért csak megéri, nem!? Az app különböző sztorikba ágyazva ösztökél a zombik elől menekülésre, ami értelemszerűen futásként fog testet ölteni. Ehhez az app hozzácsapja a kedvenc zenéidet és a számok között fog rémisztgetni a nyomodban loholó agyevőkkel.

Az applikációkat keresd az okostelefonod alkalmazás-áruházában.

A cikk szerzője Simon Ádám. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

Futás várandósan – csak nőknek!

A hitelesség kedvéért a Mozgásvilág.hu egyik tagja valóban teherbe esett és utána rendszeresen futott 🙂

Ez a cikk egy emészthetően tudományos cikknek indult: mit mondanak az orvosok, mit lehet, és mit nem, mi történik futás közben. Aztán A Főnök úr úgy döntött, legyen inkább emberkísérlet: a hitelesség kedvéért pedig nem férfi szakírót választott, hanem engem, és munkaköri kötelességemmé tette, hogy ne csak könyvekből (netről) tájékozódjak. Így – engedelmes munkaerőként – egyre növekvő hassal közvetítek a pocakos futásról.

1. hónap (december-január)

Nem kell ahhoz terhességi teszt, hogy az ember gyanakodni kezdjen. Elég mondjuk két-három hetesen elindulni a normál ruhánkban egy erdei futásra. Ha addig ugyanis rendkívül praktikus „futómellel” sportoltunk (értsd, nem lóg a hasunkig), hát az most fáj és feszül, tekintve, hogy a sportmelltartónknak eddig nem kellett kilókat tartania. Amúgy semmi egyéb probléma, még jól is megy maga a mozgás, csak ne feszülne annyira… Ja, az alvás, és jógán az oldalra vagy hason fekvő gyakorlatok is kellemetlenek lehetnek.

2. hónap (január-február)

Az 5-6. hétig minden szuper (a melleken kívül, de legalább nagyobbak is, ami azért sokunknak előny).

Valakinek soha, nekem azonban az 5. héten elindul a gyomor kanosszája. És ekkor kezdem futópályafutásom mélypontját is.

Minden futóutam felfelével kezdődik, tekintve, hogy a Pilis lábától indulok. Ami azért praktikus, mert minden egyes emelkedőn a gyomorsav a torkomba kúszik, folyamatosan olyan, mintha pisilni kéne (a „megerőltetéstől”), egy alkalommal sikerül 1 óra alatt nyolcszor elbújnom a bokorba. Hát ezért nem a Szigeten szaladgálok, ott mégis csak kínosabb lenne ez a mutatvány.

Mivel a gyomrom nem akar vizet látni (azonnali hányás), sem teát (az előzőhöz hasonló), sem gyümölcslevet (mert az édes), sem semmit amúgy, legfeljebb narancsot és almát, egy kicsit problémás az edzés. Míg normál formában kb. 23 km-t bírok éhgyomorra, reggeli és ivás nélkül, addig most 40 perc alatt is meghalok. Mellesleg a 40 perces körömet 1 óra alatt teszem meg, és nem sétálok, csak gyakran állok félre. Isoitalt hurcolok magammal, és nagyjából kétpercenként kortyolok belőle, hogy a sav eltűnjön a torkomból, de hiába. Ha véletlenül vízszintes terepre érek, a helyzet egy fokkal jobb lesz (csak 4 percenként kell pisilni, nem 1), de mivel ez a Pilis, viszonylag ritka, hogy ne le- vagy fölfele menjen egy út. És bizony, lefele is szar, amit foghatnánk a rázkódásra, de ezzel a tempóval rohadtul nem rázkódik semmim. Olyan, mintha valaki állandóan az ember húgyhólyagján ülne, pedig a valaki még csak egy áfonya méretével rendelkezik, szóval felesleges lenne ráfogni bármit is.

A melleim még mindig fájnak, de mivel a gyomorsav százszor rosszabb, már fel sem tűnik. Ha nem mozgok, esetleg két órát is kibírok evés nélkül, de edzés közben egy óra is sok, nagyon rosszul leszek kaja nélkül. Az országútimmal sikerül esni egyet egy milliméter vastag lefagyáson, ráadásul az előrehajlástól szintén állandóan sav van a torkomban, úgyhogy előkerül a monti utcai használatra is.

Viszlát, sebesség!

3. hónap (február-március)

Egy 8. heti görcs miatt fekvésre ítélnek. Ezt három napig bírom tartani, aztán elkezdem visszavezetni a napirendbe az erdei sétát. Mivel az utak még mindig nem simultak ki, muszáj fölfelé is menni, ami viszont nem tesz jót: minden megerőltetéstől elkezdek vérezni.

Hja kérem, hogy 10 méter szintemelkedés is lehet megerőltetés, eddig ez valahogy nem jutott eszembe…

Futásról egyelőre szó sem lehet, de a komfortérzetem amúgyis távol áll attól, hogy durvábban mozogjak. Enni még mindig nem bírok, pedig ha nem eszem, rosszul vagyok. A hűtő, a tűzhely és a mosogató közelébe sem merészkedem, mert a gondolatuktól is jönnek a rókácskák…

Ráadásul, ha mégis megmozdulok, állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hogy nehogy emiatt veszítsem el a babát. Mivel azonban még életemben nem hagytam ki futást három hétnél tovább, és bokaszalag-szakadással is inkább fél lábon körbeugráltam a Vérmezőt, mint hogy semmit ne csináljak, ez most egy kicsit nehéz. Ha valahol, itt el is érem a (futó)mélypontot, ennél rosszabb igazán nem lehet.

4. hónap (március-április)

Finoman, de újra mászni kezdek, a bringázás is mehet tovább, a futás azonban mérsékelten akaródzik. Mászóedzésre is csak úgy bírok lemenni, hogy folyamatosan gyümölcsöt majszolok közben, különben teljesen eléhezem egy óra alatt. Már csak nagyon ritkán és nagyon picit vérezgetek, és bízom az érzéseimben, ha meg kell ítélni, mi sok, és mi az, ami még mehet. Nem mászom plafont, mert a hasizom-erőltetés nem esik jól, és jógára sem merek lemenni, mert ott például egyáltalán nem érzem, mi tesz rosszat.

Valamikor a 15. hét tájékán kimerészkedem futni: a sav sokkal jobb lett, a pisilés nem sokkal, és – te jó ég! – felfelé érzem a vádlimat.

Őszintén, nem is emlékszem, ilyen mikor fordult elő utoljára. És még mindig áll, hogy lefele szinte rosszabb, mint felfelé, a vízszintes a legjobb, pedig amúgy azt szeretem a legkevésbé. Ami a legfurább, hogy nem vágyom a futásra, pedig 23 futóév alatt ilyen még nem fordult elő 3 napnál tovább. Ráadásul, ha mégis kimegyek, utána szokás szerint sokkal boldogabb vagyok, ami az endorfinon kívül a friss erdőnek, madárcsicsergésnek, puha homoknak is köszönhető, és mégis… Heti egynél többre nem bírom rávenni magam. Reggelente álmos vagyok, és ha időben el akarok indulni, túl korán kéne kelni a futáshoz. Este meg sötét van még, bár egy délután sikerül időben hazaérni, és egész jó esti futást abszolválok. De reggelente nem megy, ez van.

5. hónap (április-május)

Kezd elmúlni a reggeli álmosság, és jól esik felkelni. Sőt, jól esik kimenni futni!

A kutyák boldogak, végre visszakapták a futógazdijukat, ha kicsit lassú és béna is. 1 óránál hosszabb körre még mindig nem merészkedem, mert az eléhezés sokkal gyorsabban és hirtelen tud rám törni, de a savaktól egy időre szerencsére elbúcsúztam. Néha megfájdul a hasam, olyankor megállok és sétálok, leülök, várom, hogy jobb legyen. Felfele még mindig gyakran kell pisilni, de már teljesen kezelhető – nyilván ezt is meg lehet szokni. Sőt, ha ügyes vagyok, meg tudom beszélni a lányommal futás előtt, hogy próbáljon jól helyezkedni, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen. Nyilvánvalóan nem szereti, ha futok, de hajlandó elviselni.

A hasam még nem nagyon látszik, szóval beleférek kényelmesen a sportruháimba, bár a nagyon erősen gumis nadrágok már zavarnak. Szerencsére a bringás gatyám tök kényelmes, és a futónacik között is akad még tökéletes. A mászás jól megy, a bringa sem rossz, de azok a legendák, hogy az 5-6. hónapban erősebbek vagyunk, mint a terhesség előtt, nem tudom, honnan származnak, talán egy férfi nőgyógyásztól… A lendületes futásról gyakorlatilag teljesen lemondok, nem esik jól sem vízszintesen, sem lefelé. Sőt, gyakran meg kell állnom, mert nem kényelmes a hasam, de szerencsére a futás összességében mégis élvezetes. Sikerül heti kétszer-háromszor kimenni, ami azért némileg megnyugtat.

Az előző futóéletemben mindig a tüdőm adta fel hamarabb, most egyértelműen a lábam a gyengébb. Ami nem baj, úgyis unalmas mindig kifulladni, sokkal viccesebb, ha az izom fárad el, azon ugyanis jóval egyszerűbb javítani – legalábbis remélem.

6. hónap (május-június)

Bár látványra még mindig jóval kisebb az átlagnál, ruhákban már egyértelműen érzem, hogy sokat nőtt a pocak. A sportfelsők teljesen jók, de a nadrágok kevésbé, amivel kapcsolatban sajnos van egy kis bökkenő: nem lehet kismama sportruházatot kapni. Pedig bringás naci egyre jobban kéne, mert a gyermek elkezd tiltakozni, ha szorítja a gumi.
A futás nem megy rosszul, mondjuk különösebben jól sem, de már bevállalok egy másfél órás kört, igaz, közben egyszer-kétszer beszúr a hasam, szóval sétálok-üldögélek 5 perceket.

Az energiaszintem viszont normális, vagyis tudok egymás után futni-bringázni vagy futni-úszni, és még csak éhen sem akarok halni, bár két óra sport nem megy kaja nélkül.

A régen 8, most 14 perces emelkedőmön már csak egyszer kell elmennem pisilni, sőt, ha csoda történik, egyszer sem. Mivel sokat esett, egész hosszan tudok mezítláb futni, ami szuper jó érzés a puha homokban vagy a felázott erdei talajon. 
Az önérzetemet és az egómat nap mint nap szörnyű terhelés éri, mert olyanok mennek el mellettem a bringaúton, akik normálisan … hogy is mondjam … nem jelentenének kihívást. Most azonban egyszerűen nem esik jól rohanni, a pulzusomat tudattalanul is lent tartom, 45 perc alatt sem izzadok meg (kivéve, amikor bejön az első kánikula). És a bringázás első pár perce mindig nehéz, mert bizony nem kényelmes ráülni az ülésre, ahogy amúgy futás után is könnyebb terpeszben járni, mint normálisan…

Az 5. hónap óta újra bírok vizet is inni, ami a kezdődő melegben elég nagy áldás. Mondjuk a teát azóta sem mertem kipróbálni, azt hiszem, ősz előtt már nem is fogom.

Az esti futás viszont esélytelenné válik. Csak reggel, és leginkább üres gyomorral tudok elindulni, délután-este ugyanis már teljesen tele van és feszül a hasam. Ég és föld a különbség a reggeli és az esti érzés között, ezért az esti mászóedzés is egyre nagyobb kihívást jelent. Pláne, ha még meleg is van. Így elkezdek átszokni az úszásra: bár itt sem rohanok, még itt van a legkisebb különbség a korábbi és mostani teljesítményem között. Azért a heti két futást igyekszem tartani, mert jó kint lenni az erdőben, és mert vagyok annyira lusta, hogy nincs kedvem 5 hónapnyi kihagyás után újra felépíteni majd mindent. A lányom alkalmazkodik, ha néha szól is, hogy kényelmetlenül fekszik, elviseli, amíg kell. Sport közben szinte sosem mozog, talán két mászóedzésen nyikkan meg, igaz, ott viszonylag sok a passzív időszak, mikor az ember partnere mászik.

7. hónap (június-július)

Egész jól megy a heti két futás, de a motivációm csökken.

Reggel tudok még kocogni, nem is megy szörnyen rosszul – oké, nem Kilianhez képest -, de nem akaródzik annyira. Mivel tudom, hogy július közepén még el akarok indulni a Salzkammergut Trophyn, egyelőre nem merek felhagyni az emelkedős edzéssel, de hétről hétre csökken a futás iránti vágyam. Bár nem túl nagy, azért egyre nehezebb a hasam, és ha futás közben nem is rossz, utána alig bírok járni a medencetájéki izmok terhelése miatt. Egyik nap sprintelnem kell a vonathoz, mármint tényleg elég jó tempót futok vagy 300 méteren keresztül, utána pedig terpeszben vánszorgok… Mintha egy dinnye nyomná a gátat. Este, munka után pedig esélytelen elindulni, sőt, már 12 után is szívás – sokkal nehezebb a mozgás, feszül az egész hasam, nyilván tágulnia kell. Tehát ha reggel nem sikerül időben felkelni, akkor aznap nincs futás, márpedig újra kezdek álmosabb lenni, nem esik olyan jól mondjuk 6.30-kor kiugrani az ágyból. A bringa még nem olyan rossz, bár egyre többször nyom a nadrágom, és érzem, hogy Zsálya igyekszik kényelmesebben helyezkedni.

Hiába keresek terhes bringás nacit égen és földön, egyszerűen nincs.

Azért egy-egy reggeli kocogás nagyon jól esik, hiszen hiányzik az az endorfin, meg persze a madárcsicsergés is.
Aztán július második hétvégéjén eljön a Salz, Ausztria legnagyobb montiversenye, és ha a legrövidebb távon is, de viszonylag könnyedén végig megyek. Nem érzem túl megerőltetőnek, persze nem rohanok. Zsálya az egész verseny alatt egyszer jelez, akkor felegyenesedem, hogy több helye legyen, de amúgy teljesen visszavonul, nyilván érzi, hogy ez most nem az ő ideje. A verseny utáni napokban is el-elmegyünk tekerni, egyszer hegyet is mászunk, de jelentősen visszaveszek a teljesítményből. Normálisan a Salzot követően minden reggel futok a környék hegyoldalain, most viszont egyszer sem megyek el…

8. hónap (július-augusztus)

Július végén a rend kedvéért egyszer elmegyek futni, majd megállapítom, hogy ez volt az utolsó alkalom. Viszlát, futás, találkozunk októberben!

Pedig pisilni alig kell, legfeljebb egyszer-egyszer fölfele, és még csak meg sem kell állnom – egész addig, amíg furán fájni nem kezd a hasam. Mivel ez egy új fájdalom, és nem tudom kategorizálni, úgy érzem, itt az ideje a befejezésnek. Így ettől fogva csak sétálni járok az erdőbe, és megállok, ha keményedik a hasam. A séta persze nagyon jól esik, de ettől még a futómozgás hiányzik, még ha a testem egy picit sem kívánja. Úszni persze járok, július végén azonban, ahogy beáll a kánikula, a bringát is leteszem, mert félek, hogy leszédülök róla a 40 fokban. Az úszás így fel is pörög, egész nap a hideg vizet várom, ha reggel nem fér bele, munka után elgurulunk a dorogi tóhoz, és ott hűtöm le magam.

(Így teszünk augusztus 18-án is. Elmegyünk úszni, majd a férjem azt kéri, mozduljunk ki: a távoli moziból vagy koncertből végül egy tőlünk 5 percnyire levő kocsma marad, ahol almafröccsöt iszogatok, jó kedvem van, de valami fránya betegség kerülget, elég furcsa a közérzetem. Aztán hajnali 2-kor vértócsában ébredek, és mivel a mentők diszpécsere kedvesen azt ajánlja, menjek be a szülészetre, el is indulunk. 2.50-kor beérünk, 3-kor már alszom, 3.10-kor pedig kikapják belőlem Zsályát, aki hála Istennek, egészséges, jól van (a lenyelt vérmennyiség ellenére is), és gyönyörű. Az orvosok biztosítanak róla, hogy az úszásnak semmi köze a történtekhez, inkább a hosszantartó kánikulának és a betegségnek lehet, de talán annak sem. 7 órával a császár után megkapom a lányomat, akinek hamarosan elkezdünk futócipőt keresni (közvetlenül a futóbicikli után).)

A cikk szerzője Baumann Viola. Olvass további futással kapcsolatos felkészülési tanácsokat, futás edzésterveket a Mozgásvilág.hu-n.

 

Így állítsd össze a versenynaptárad

Ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint, mégis van néhány ökölszabály…

Nehéz fába vágom a fejszém, ugyanis ahány sportoló, annyi cél, annyi edzettségi szint. Mégis van néhány ökölszabály, melyeket érdemes megfogadni és betartani, elsősorban futóknak és triatlonosoknak.

1. szabály

Először is tisztázzunk valamit: versenynek nevezem azokat a nyilvános eseményeket, ahol egy sportoló kihozza magából a maximumot, vagy egyéb célt valósít meg, például: mi van akkor, ha nem nyomom a kerékpárt és a futásra tartalékolok. A versenyen ellenfelek vannak, akiket az ember sportszerűen le akar győzni, ez az ellenfél lehet persze saját magunk is és/vagy egy időmérő eszköz is.

Triatlonban – és általában minden állóképességi sportban – egy évben maximum két fő verseny, vagy időszak létezhet, ennél többet legfeljebb a profik engedhetnek meg maguknak, ha egyáltalán ez lehetséges (tapasztalataim alapján ezt igencsak megkérdőjelezem). Ebből a két csúcsformából általában a második időszak alatt nyújtott teljesítmény magasabb az elsőnél. E két időszak között pedig 8-10 hétnek kell eltelnie. Tehát itt az első szabály: ha két fő versenyt tervezünk az évben, azok legalább két hónap távolságban legyenek egymástól.

Carmichael (Armstrong ex-edzője) szerint egy átlagos sportoló 1-2 hétig képes csúcsformában lenni, míg egy kivételes tehetség akár 3-4 hétig is. Úgy gondolom, hogy aki kivételes tehetség, annak adott például az ITU világbajnoki, vagy WTC IRONMAN széria és a profik között indul, míg mi, halandók az előbbivel számolhatunk.

Én háromféle versenyt különböztetek meg egymástól:
1. edzőverseny, vagy verseny jellegű edzés
2. felkészülési verseny, vagy pontszerző
3. főverseny

Az elsővel indul a szezon, ennek a célja, hogy elkezdjük felvenni a ritmust, és elkövessünk minden olyan hibát, amit el lehet követni. A másodiknak konkrét célja kell, hogy legyen, például a futásra koncentrálok, ha triatlonról van szó, vagy kipróbálom, milyen gélekkel versenyezni és mellette vizet inni – de tényleg bármi szóba jöhet, ami fontos tapasztalatot ad a főversenyhez. Az ilyen típusú eseménynek a formába hozás is lehet a célja. Ha maratonon vagy ironmanen indulunk, akkor előtte egy 5-10 km-es futóverseny tökéletes felpörgetés, vagy jó lehet még egy sprint, vagy rövid távú triatlon. A főverseny pedig az a nap, ahol csúcsformában kell rajthoz állni, akár 14 óra a cél egy ironmanen, akár 5 óra egy maratonon. A formába hozással 5-10%-ot lehet javulni, ami 14 óránál 42-84 perc, míg 5 óránál 15-30 perc. Szerintem ez nem mindegy sosem.

2. szabály

 

Sosem indulunk a főversenynél hosszabb távon felkészülési céllal. Ha 1 órát versenyzünk, ha 5-öt, akkor sem szabad ennél hosszabb időt a pályán tölteni, mert lassít. A felkészülési versenyek felpörgetnek, kiszakítanak a napi edzésmunkából. Tegyük fel, egy sprint triatlonra készülünk, akkor egy rövid táv csak fásulttá tesz, hiszen jóval lassabbak leszünk egy kétszer olyan hosszú távon, valamint nem biztos, hogy megfelelően felkészültek leszünk egy 2 órás csúcsterhelésre. Fordítva viszont akár a főverseny idejének 10%-áig is lemehetünk egy-egy verseny során. Vagyis, ha 5 órás maraton a terv, akkor egy-egy 30 perces megmérettetés jót fog tenni, magasabb intenzitást követel meg, mint a maraton, ami forma javító hatású.

3. szabály

A futóverseny adja a legnagyobb terhelést, ezt a legnehezebb kipihenni. Egy példa, hogy mire gondolok. A 2010-es nagyatádi ironmanen 19 km-nél feladtam a küzdelmet. Ezt tudatosan tettem, és 4 napra rá már teljes gőzzel edzetten a budapesti vb-re. Amikor végigfutottam a 42 kilométert az ironman végén, akkor 1-2 hét regeneráció következett utána. Ennyit számít a futás mennyisége és minősége. Ezért nem rendeznek 3 hetes futókörversenyeket és ezért futnak a profi maratonisták egy évben 2 maratont.

4. szabály

Maximum 2 hétvégén versenyezz zsinórban,

ekkor is rövidebb távokon. Ha képlettel akarnám leírni, akkor azt mondanám, a heti átlagos edzésmennyiség felét ne lépje túl a két versenyre szakított idő.

5. szabály

Az első főversenyt követően pihenj 1-2 hetet, mielőtt folytatod a szezont, ekkor könnyű regeneráló edzéseket végezz, míg a második főversenyt követően 4-6 hetet. Bármennyire is szeretnéd és lendületben vagy, ne folytasd a szezont! Ne feledd: a főverseny egy extrém kiemelkedő állapot volt a számodra, melyet egy hullámvölgy fog követni. A formád hanyatlani fog és drasztikusan megnő a sérülés veszélye. Érdemes kockáztatni? Szerintem nem.

Ha betartod ezt az 5 szabályt, akkor már tettél egy lépést a sikeres, nem túlhajszolt szezon felé!

Ja, és persze az edzéstervek:

Olvass többet a témáról: versenynaptárFutás tudástár
Cikk forrása az együttműködő kiemelt média partnerünk: Mozgásvilág.hu

Csapatépítő nap futniszép módra

A tihanyi oroszlán és a zabkeksz story zöldben és kékben – avagy csapatépítő nap futniszépéknél.

Amikor azt mondjuk, hogy „zöldek” vagyunk, akkor azt nem csak úgy értjük, hogy a TF és SZF lebonyolítása alatt a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot igyekszünk magunk után hagyni, hanem úgy is, hogy mi a hétköznapokban is életforma szerűen védjük a környezetünket! Amikor pedig Főniék azt mondják, hogy csapatépítő tréning lesz, mi már gyanakszunk, hogy nem egy éttermi vacsora keretei közt megtartott brainstormingra kell számítanunk… 😀

Összefogott a Team, és eldöntöttük, hogy a magunk módján megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy azon helyeket, amelyeknek annyira sokat köszönhetünk, és amelyeket újra és újra megcsodálunk szépségük miatt, ne csak egy hétvégén át óvjuk meg, hanem folyamatosan, amikor csak tehetjük. Legutóbbi „csapatépítő napunk” keretében – a Tihanyi Félmaraton második születésnapján – is ennek tudatában indultunk útnak a Tihanyi-félsziget felé.

A Sajkodi kilátó felé vezető túraösvény vonalán, egy ragadozó vizslaoroszlán oltalma alatt – hiszen arra felé sok a kígyó, krokodil, tigris, és mérges pók, szóval sosem lehet tudni –  elmentünk szemetet szedni. Alapvetően tiszta területnek gondolnánk egy ilyen ösvényt, de meglepődve tapasztaltuk, hogy mire végig jártuk az útvonalat 4 hatalmas zsák szemetet sikerült összegyűjtenünk.

Hisszük – nagyon bízunk benne -, hogy a mi futóink nem szemetelnek soha, így csak érdekességképpen osztjuk meg veletek a következő sokkoló adatokat futó szemszögből, hogy ezután se szemeteljetek – még csak véletlen sem!

Körülbelül egy hónap:

Nem dobunk el papírzsebkendőt (papírtörlőkendőt, papírzacskót, újságot), mert egy hónap a lebomlási ideje!

6 hét:

Nem dobunk el banánhéjat a futóútvonalunk mentén, mert 6 hét múlva is el fogunk még kocogni mellette! Ha hűvös az idő, a banánhéj lebomlása hosszabb ideig is eltarthat, így minden egyes akalommal kísérteni fog… ne kockáztass!

2-3 hónap:

Gyümölcsleveses és tejes dobozok, kartonok lebomlási ideje nagyban függ a doboz falvastagságától, de átlagosan 2-3 hónapig is újra és újra elfuthatunk mellette, ha véletlen kiesne a kezünkből a futóútvonalunk mentén.

6 hónap-5 év:

Ha a futópulcsitokat, vagy bármilyen egyébb pamut kiegészítőtöket eldugnátok egy bokor tövébe, s visszafelé a sok egyforma bokor közt nem találnátok, akkor ne adjátok fel, mert 6 hónapig lenne esélyetek egy darabban megtalálni… hacsak addig valaki már haza nem vitte!

Érdekességképpen egy évig is kereshettek egy jobb fajta technikait, kompressziós szárat, de akár öt évig is kereshetitek az elhagyott gyapjú kabátotokat!

10 év:

Cigarettázni a futók átalában nem szoktak, de ha csikket láttok, jusson eszetekbe, hogy a lebomlási “tempója” a narancshéj ~2 éves idejével vetekszik, de végelbomlása akár több, mint egy évtizedig is eltarthat.

10-20 év:

Számunkra kiemelten fontos, hogy újrahasznosított papírzacskó legyen a rajt és befutócsomagunk, mert egy műanyag zacskó lebomlása eltarthat akár 1000 évig is. Az újabb gyártású zacskók jelentős része már napfény hatására lebomlanak, többségük sajnos még mindig nagy sűrűségű polietilénből készül, így ha teheted, akkor használj minél kevesebb nejlon szatyrot!

30-40 év:

Pelusos gyerkőc után futva, tudd, hogy egyes eldobható pelenkáit akár 30, 40 év múlva is megmutathatnád neki – ezt az opciót azért nem ajánljuk! Nejlon harisnyák bizonyos típusai környezeti körülményektől függően akár 500 évig is emléket állíthatnak egy jól sikerült randinak. 

50-80 év:

Konzervdobozok, chipses zacskók lebomlása akár 50-80 évig is eltarthat, de egy alumínium üdítős doboz 200 év is múlva is ott lehet még, ahol eldobták.

500- 2 millió év:

500 év viszonylatában sem bomlanak el teljesen a műanyag palackok, ráadásul vegyi anyagok is a talajban maradnak utánuk. Az üvegeknek egy-két millió évig, de akár a végtelenségig is eltarthat a lebomlásuk.

És ezeknél még hosszabb idő…

Az elemek lebomlása a belsejükben található vegyi anyagok – például a cink-klorid, ólom, higany, kadmium – a földre mérgező hatást gyakrolonak, így azokat se dobd el, amikor lemerül valamelyik futókütyüd, hanem add le egy gyűjtőben!

És hogy jön képbe a Cornexi?

Kellemesen elfáradva, de büszkén és mint mindig, késve indultunk vissza Budapestre, így a jól megérdemelt ebédünk is elmaradt.

Markovich Béla, a Mapei Kft. részéről már a szigligeti verseny előtt megtartott sajtótájékoztatónkon jelezte, hogy névadó támogatóként számíthatunk rájuk a jövőben is, s szeptemberenként zöldbe és kékbe öltöztetjük Szigligetet!

A csaptépítőnk után sem bántuk, hogy korgó gyomorral robogunk hazafelé az M7-esen, mert Budapesten Finta Péter várt ránk, a Knauf Kft. kereskedelmi és marketing igazgatója, egyeztetni a következő években való együttműködésünket a Tihanyi Félmaraton esetében.

Kitörő lelkesedéssel áldotta a csapat a szintén szülinapos Zsani anyukát, amikor Székesfehérvárnál megzörrent egy zacskó az autóban. Zsani anyuka mindig gondol ránk, s most is sejtette, hogy jól fog jönni, ha küld némi finomságot az útra – megmentette az életünket – most is – az biztos!  Most is, mert a szigligeti verseny reggeli esőzése során sikerült eláztatnunk 6 karton Cornexi zabkását, amikor szintén ő sietett a segítségünkre! Mi imádjuk – a piros gyümölcsösre esküszünk, a gyerekek a csokis banánosra, Lubics Szilvinek pedig a sárgabarackos a kedvence, de ne hagyjuk ki a sorból a másik három ízt sem az almásat, kókuszosat és az öt magosat – de 6 karton szétázott zabkása még rajtunk is kifogott. Zsani Anyuka azonban mentette a helyzetet, s kitalált egy receptet, amit cikkünk végén most megosztunk veletek is, mert tudjuk, hogy ezt csípni fogjátok Ti is! Ez az a bizonyos keksz, ami a hazafelé úton is megmentette az életünket!

A csapatépítő napunk zárásáról jó hírt oszthatunk meg Veletek. Szerencsére megérte kihagyni az ebédet, mert a TF születésnapjának délutánján – keksszel jóllakottan – egy 5 éves megállapodást írtunk alá, ami azt jelenti, hogy 2022-ig minden év májusában biztosan várni fogunk Titeket a Knauf Tihanyi Félmaratonon! Persze utána is, míg mi futni bírunk… amikor pedig már mi nem bírunk, akkor majd várnak Titeket a gyerekeink évről évre egyre jobb és változatosabb versenyekkel, mert mi tényleg komolyan gondoljuk, hogy futni szép!

Szóval 2018. évi naptárokat elő:

  • május 26. Knauf Tihanyi Fémaraton

  • szeptember 15. Mapei Szigligeti Félmaraton

  • augusztus 19-én pedig “jön az #ujprojekt”!

Köszönjük a bizalmat Nektek és Támogatóinknak!

“Zsani Anyuka életmentő Cornexis zabkásás keksze”

Gyors, egyszerű, egészséges!

Hozzávalók:

– 5 dkg tönkölybúzaliszt

– 12,5 dkg vaj

– 3 ek méz

– 2 ek forró víz

– 1 tk szódabikarbónát

– 7 csomag Cornexi piros-gyümölcsös zabkása (ízlés szerint választható, de nekünk akkor is ez a kedvencünk! :D)

* Megjegyzés: Ízlés szerint hozzáadhatóak még pl: összetört magvak, reszelt gyömbér, friss, vagy aszalt gyümölcsök, fahéj, mogyoróvaj, stb…

Elkészítés:

A száraz hozzávalókat, a szódabikarbónát kivételével, egy nagyobb tálban alaposan összekeverjük.

A vajat a mézzel közepes lángon összeolvasztjuk.

A szódabikarbónát feloldjuk a forró vízben, majd összekeverjük a mézes vajjal (felhabzik a keverék).

A száraz hozzávalókra öntjük és alaposan összekeverjük.

Diónyi nagyságú golyókat formálunk, majd sütőpapírral kibélelt tepsire sorakoztatjuk őket egy kicsit távolabb egymástól, mert sütés közben picit szétterülnek.

Tenyerünkkel vagy egy lapos talpú pohárral lelapítjuk és előmelegített sütőben, 180 fokon 8-10 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.

A sütőből kivéve a lemezen hagyjuk kihűlni. Nagyjából 40-50 keksz jön ki egy adagból.

(Lebomlási adatok forrása: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-3593792/How-long-does-litter-rot.html)

Bemutatkoznak a Saucony állócsillagai

Bemutatkoznak: a Saucony állócsillagai

Freedom ISO, Guide 10, Ride 10


Vannak olyan dolgok, amikre felfigyelünk, amik megragadnak, amiről szívesen beszélünk barátainknak, amire büszkék vagyunk. A futóknak ez biztosan a futócipőjük. A világ legrégebbi futócipő márkája, a Saucony most 3 ikonikus cipőjét mutatja be, hogy a választás még könnyebb legyen. Az első kilométerek után pedig jöhet a büszkeség jól eső érzése…

Saucony Freedom ISO

Saucony Freedom ISO
Saucony Freedom ISO

Saucony Freedom ISO
Saucony Freedom ISO

A Saucony leginnovatívabb futócipője, amely teljesen átalakítja a futásról alkotott eddigi tapasztalatokat. A Freedom ISO az első cipő, melynek teljes középtalpa a forradalmi EVERUN technológiából épül fel és 83%-os energia-visszaadási mutatóval rendelkezik. Ez a legnagyobb az összes futómárka közül, biztosítva a még könnyedebb futást. Az ISOFIT-rendszernek köszönhetően a cipő felsőrésze stabilan, mégis, szinte észrevehetetlenül tartja a lábat és kellemesen illeszkedik rá, így a hosszútávok során is maximális kényelmet nyújt. A futók egy sokkal érzékenyebb és következetesebb párnázottságot érezhetnek ebben a cipőben. A márka összes csúcstechnológiája megtalálható a Freedom ISO-ban, a cipő nemzetközi és egyre növekvő hazai hírneve is azt igazolja: forradalmi cipőt alkottak a Sauconynál.

 

Saucony Guide 10

Saucony Guide 10
Saucony Guide 10

Saucony Guide 10
Saucony Guide 10

A közepes stabilitásra vágyók legideálisabb választása a Guide 10, amelyet az áramvonalasabb kialakításának köszönhetően még gyorsabbnak érezhet a futó. A továbbfejlesztett TRI-FLEX talp hozzájárul a nagyobb rugalmassághoz és tapadáshoz is, valamint a cipő élettartamát is növeli. Varrásmentes kialakítása és optimális anyaghasználata révén a Guide 10 maximális kényelmet biztosít. Tökéletes edzőpartner azoknak a futóknak, akik a stabilabb tartás mellett puha érzésre vágynak.

 

Saucony Ride 10

Saucony Ride 10
Saucony Ride 10

Saucony Ride 10
Saucony Ride 10

Kiváló anyaghasználat, rugalmasság, könnyed gördülékenység! Ettől vált napjaink egyik legkiválóbb futócipőjévé a Saucony Ride modellje. A márka legnépszerűbb neutrális cipője elérkezett a 10. szériájához, melyben a forradalmi EVERUN ütéscsillapító-rendszer közvetlenül a talp alatt kapott helyet, ezzel pedig minden eddiginél több energiát ad vissza futás közben. A RIDE 10-ben minden egyes talajfogás puhább, kellemesebb érzés, mint a korábbi modellekben; így minden egyes kilométert ugyanolyannak érezhetünk, mintha az első lenne.

A II. MAPEI Szigligeit Félmaratonra látogatók szakmai tanácsadás mellett közelebbről is megismerkedhetnek a cipőkkel, a Saucony sátrában! A Saucony Freedom ISO, Guide 10 és Ride 10 modelljei elérhetőek az Unisport, a Spuri, a Maratonman a Nyúlcipő és a Playmax üzleteiben.

Balatonkör kerékpártúra felkészítő edzésterv

A Tf és az Szf is a Balaton csodás tájain kerül megrendezésre, amelynek oka nem véletlen. Közép-Európa legnagyobb (és szerintünk legszebb) tava, szemet gyönyörködtető partokkal, változatos természeti adottságokkal. Hol borvidékek, hol magas hegység tárul szemünk elé, itt homokos és sekély, ott kavicsos és mélyebb vízpartok, nádasok, levendula mezők, kikötők, bulis sétányok, vagy épp csendes óvárosok. Életed nagy élménye lesz a Balaton körbetekerése, az egyszer biztos. Tarján Tamás edzéstervének segítségével felkészülhetsz a nagy megmérettetésre úgy, hogy ne a felkészültségeden múljon a körbetekerés sikere.

Mielőtt belevágsz, olvasd el az alábbiakat!

Mindenekelőtt nem árt tisztázni a pulzuszónáidat, hisz a későbbiekben csak ezek segítségével tudod meghatározni és menet közben ellenőrizni az edzéseid intenzitását. Lássuk, hogy kalkulálhatod ki őket anélkül, hogy orvosi vizsgálaton (terheléses teszten, stb.) kéne részt venned. Az így kapott eredmény persze nem is lesz olyan pontos, mintha egy vizsgálat szerint számítanák, de arra pont megfelel, hogy ne a „vakvilágba” eddz.

VÉGEZD EL OTTHON A CONCONI-TESZTET

Görgőn, vagy ha az nincs, akkor akár szobabiciklin egy fitness teremben, vagy egyenletes sík terepen, bringán is elvégezheted. Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy segítővel, egy pulzusmérővel, egy sebességmérővel és egy fékezhető (lehetőleg „hátsókerekes”, tehát nem a „háromhengeres”) görgővel akár otthon is meghatározhatod az intenzitási zónáidat! A „Conconi-teszt” című, üres diagram lesz az egész teszt alapja. Ide kell majd azokat az értékeket berajzolni, amiket a terhelés alatt mérsz (illetve a segítőd mér).

CONCONI-Teszt

Töltsd le és nyomtasd ki

ANAEROB ÁTMENET

Először is azzal kezd, hogy a diagramon látható kiindulási sebességgel, azaz a 16km/h-val, egy sík és lehetőleg szélcsendes terepen haladva leméred a pulzusodat, és feljegyzed az ehhez a sebességhez tartozó áttételedet is. Erre azért van szükség, mert a görgő ellenállását úgy kell beállítanod, a lejegyzett áttétel és pulzus mellett a (célszerűen a hátsókerékre szerelt) sebességmérőd 16km/ó-t mutasson. Így „hitelesítheted” a mérésedet. Ezek után nincs más dolgod, mint felülni a görgőre (ill. a kerékpárodra) és elkezdeni a Conconi-tesztet. A teszt lényege, hogy a kezdő sebességről indulva két percenként emeld a sebességet 2km/h-val. (A sebesség-tengely 50km/h-ig van beosztva. Természetesen nem kell eljutnod eddig! A tesztet addig folytasd, amikor már nem bírod emelni a sebességed.) Az egyes sebesség értékekhez, így hozzárendelhetsz egy pulzus értéket is. Az így kapott pontokat, kösd össze két egyenessel, mintha két „trendvonalat” vennél fel. Az egyiket a kezdeti értéktől kezdve, a másikat pedig az utolsó mért értéktől húzva. A felvett két egyenesek egy ponton metszeni fogják egymást.

Ehhez a metszésponthoz tartozó pulzusérték meg fog felelni a Te anaerob átmenetednek (ÁT). Vagyis annak a pulzusértéknek, ami alatt aerob, fölötte pedig anaerob munkát végez a szervezeted.

Most, hogy már ismered az anaerob átmeneted (sőt, a maximális pulzusodat is!) kiszámolhatod a pulzuszónáid pontos határait.

PULZUSZÓNÁK

Hat pulzuszónát szoktam használni az edzés intenzitásának meghatározására:

[R] » regeneráló

[A1] » aerob extenzív

[A2] » aerob intenzív

[F1] » anaerob extenzív

[F2] » anaerob intenzív

[M] » maximális

ANAEROB-, AEROB ZÓNÁK

Az anaerob határod (ÁT.) az [A-] és [F-] zónáid határát adja tehát az [A2] ezzel az értékkel végződik, az [F1]-es zónád pedig ezzel az értékkel kezdődik. Ezen a ponton azonban elkezdődik a találgatás! (Bár különböző tapasztalások alapján azért elég pontosan meg lehet saccolni az értékeket!) Ugyanis a laborvizsgálatok során alkalmazott képletek néhány olyan értéket is használnak a zónahatárok kiszámolására, amiket csak laborban lehet mérni (vértejsav, stb.) A legfontosabb azonban már megvan! Azaz tudod, hogy mikor vagy anaerob és mikor vagy aerob zónákban. Tehát, nézzük!

[R] = (ÁT mínusz 20-25) alatt

[A1] = (ÁT mínusz 20-25)-tól (ÁT mínusz 10-15)-ig

[A2] = (ÁT mínusz 10-15)-tól (ÁT)-ig

[F1] = (ÁT)-tól (ÁTM plusz 10-15)-ig

[F2] = (ÁT plusz 10-15)-tól (ÁT plusz 20-25)-ig

[M] = (ÁT plusz 20-25) felett

Jó edzést!

Az edzésterv megtekintéséhez kattints a https://edzesnaplo.mozgasvilag.hu/edzesterv/balatonkor-kerekpartura-felkeszito-edzesterv linkre.

Együttműködő partnerünk: Mozgásvilág.hu

Rimai Tímea felkészülése a II. Szigligeti Félmaratonra – Futónapló 1. rész (a kezdetek)

Az elmúlt hetekben örömmel kaptuk meg Rimai Timi megkeresését, amiben megmutatta nekünk, hogy a Díványon nyomon követhetjük felkészülését a II. Szigligeti Félmaratonra, melyben a Runner’s World csapata és Sipos Fanni segít Neki, de ezt részletesen majd Ő elmeséli Nektek… úgy gondoljuk, hogy ezzel nagyon sok “újoncnak” ad majd egy jó nagy kezdőlöketet, hogy hogyan is álljon neki a futásnak. A cikksorozatot (merthogy több is lesz belőle) főleg a kezdőknek érdekes nyomon követni, de akár a rutinosabb futótársaink is olvashatnak majd újdonságokat, hiszen rengeteg szakmai kérdésre kaphatunk majd választ szépen, sorjában, melyeket saját tapasztalatai alapján mutat be Nekünk. Lássuk az első bejegyzését:

Szeptemberben lesz egy éve, hogy elkezdtem futni. Az évforduló pont ideális lesz egy jó kis dimbes-dombos félmaratonhoz! Vagy nem? Már mindegy, mert beneveztem. Mutatom honnan indulok, és hogy a Runner’s World szakértői szerint neked hogyan érdemes készülnöd, ha te is szeretnél pár hónapon belül lefutni 21 kilométert. Futónapló a Díványon, első rész.

Nem vagyok normális: nincs még egy éve, hogy rendszeresen futni kezdtem, és máris beneveztem egy félmaratonra – ráadásul a nagyon nem sík Szigligeten. Bár kívülről a futás a létező legegyszerűbb sportnak tűnik, amint elkezded csinálni, és elkezdesz utánaolvasni, kiderül, hogy mégsem az. Akár a lelki oldalát, akár a technikait nézzük, bőven lesz miről mesélnem. Főleg, mert nem egyedül készülök, hanem egy profival: a Runner’s World futómagazin edzője, Sipos Fanni segít. A felkészülésemről és a szakértőktől ellesett leghasznosabb praktikákról kéthetente írok majd.

Miért…

…Szigliget? Mert szép a pálya, én meg hülye vagyok, és ez fontosabb szempont mint a szintkülönbség. Ráadásul a verseny szervezői hozzám hasonlóan lelkes amatőr futók, így közelebb is érzem magamhoz ezt az eseményt, mint a budapesti tömegrendezvényeket. Ja, és mert tavaly is nagyon szép volt a póló, amit adtak a nevezés mellé.

…21 kilométer? Mert komoly kihívás, de csak pont annyira hosszú, hogy bárki fel tudjon rá a munkája mellett is készülni.

…kértem hozzá segítséget? Mert ahogy már korábban írtam, hiszek benne, hogy egy jó edző csodákra képes, olyan teljesítményt hozhatsz ki vele magadból amire álmodban sem gondoltál volna.

…a Runner’s World? Egyrészt, mert olyan cukik, hogy vállalták hogy felkészítenek. Másrészt, mert amikor elkezdtem futni, az ő kiadványaikat és Facebook posztjaikat olvasva előbb éreztem magam futónak lélekben, mint hogy le bírtam volna futni öt egész kilométert.

 

A cikk folytatásáért kattints a Dívány.hu linkjére:

http://divany.hu/vilagom/2017/06/08/futonaplo_1_szigligeti_felmaraton_felkeszules_lassu_futas/

5 dolog, amit nem tudtál a levenduláról 

Azt gondolod, a levendula csak egy növény, kis cuki, lila virágokkal? Pedig a múltban sokszor hittek misztikus tulajdonságaiban, amik miatt kiemelkedett az átlagos virágok közül.

Úgy tartják, a levendula a Földközi-tenger vidékéről, Indiából és a Közel-Keletről származik. Története 2000-2500 évvel ezelőtt kezdődött, és népszerűségét finom, édes illatú virágának, valamint sokrétű felhasználásának köszönheti. Latin neve, a “lavandarius” a lavare igéből származik, mely azt jelenti “megmosni”, utalva a növényből készült főzetek felhasználására. Mások úgy tartják, a levendula neve a latin livere szóból származik, mely “kékes színűt” jelent.A történelem során sok érdekes igaz történet és különleges legenda keletkezett a lila virágú növénnyel kapcsolatban.

Forrás: Getty Images/Michal Krakowiak
  1. Egy keresztény legenda szerint a levendulának nem is volt semmiféle jellegzetes illata, mindaddig, amíg Mária, Jézus anyja egyszer rá nem terítette ruháját száradni egy levendulabokorra.
  2. Egy római babona szerint az áspiskígyó (egy veszélyes viperafaj) a levendulabokrok közé helyezi fészkét. Emiatt a növény megközelítését veszélyesnek tartották, az ára pedig borsosabbá vált.
    Forrás: Getty Images/aloha_17/Andreas Und Karen Kaspar
  3. A középkorban a szerelem gyógynövényeként ismerték. Úgy tartották, a szeretett személy hajára permetezett levendulavíz megőrzi viselője romlatlanságát.
  4. A 17. századi londoni pestisjárvány alatt az emberek mindkét csuklójukra levendulacsokrot kötöttek, hogy védekezzenek a halálos kór ellen. Azok, akik abból éltek, hogy éjjelenként kirabolták a pestis áldozatainak lakását vagy sírját, egy úgynevezett “Négy Tolvaj Ecete” főzetben fürödtek meg egy-egy éjszakai “munka” után – ez a fertőtlenítő kotyvalék levendulát is tartalmazott.
    Forrás: iStockphoto/grafvision
  5. A gyarmatosítók által került Észak-Amerikába, ahol úgy vált különösen ismertté, hogy a teához keverték, amikor az ázsiai tea ára túl magas volt.

Forrás: SHE.hu

Túróczi Réka: “Futni szép”

Túróczi Réka, hosszútávfutó, triatlonista. A futóközösség csak úgy ismeri, ‘Irunmom’. Ő is részt vett a III. Knauf Tihanyi Félmaratonon és élményeit most meg is osztja velünk. Fogadjátok szeretettel őszinte, színes beszámolóját. 

Magyarország gyöngyszeme, egy igazi kis unikum, számomra a magyar „Rovinj”: örökzöld romantika. És végre-végre a futók útikönyvében is helyet kapott, ráadásul egyre nagyobb hasábokon.

A magyar “Rovinj”

A helyszín:

Bizonyos szempontból könnyű dolga volt a versenyszervezőnek, mert a helyszín és a díszlet adta magát:

  • Balaton, Balaton, Balaton – az elmúlt 10 évben újra a régi fényében tündököl a Magyar Tenger. Végre újra itt nyaralnak a magyarok! Végre futni is itt fut az ország apraja-nagyja egész nyáron.
  • Tihany – egy gazdag, rendezett, autentikus egyéniség. Látványos kis szigetlak, olyan látnivalókkal, amik egyedülállók.
Káprázatos látványt nyújt minden szögből.

A kedvenceim:

  • Belső-tó: picit Balatonpart, picit sajátos tóvidék, alföldi romantika a szürkemarhákkal és gémeskutakkal, hegyi látkép az apátsággal. Olyan, mint egy tájskanzen, vagy a magyar természeti adományok Vajdahunyadvára.
  • Tihanyi Barátlakások: mintegy 45 remetebarlang elrejtve a hegy oldalában buja növényzettel. Pontosan az a romantika, ami a mai kíváncsi szemeket tv-sorozatba illő misztikus és legendás történetekkel varázsolja el.
  • Az apátság és környéke. Igazi zarándokút a hegytetőre. A lépcsőmászás pedig szinte kötelező, mert igazi fáradtság nélkül nem lehet eljutni egy kultikus helyre.
Futás után levezetésképpen Andival még fellépcsőztünk az Apátsághoz.

Rege cukrászda – a kilátás egyszerűen pazar. Vetekszik minden horvát tengerparti panorámával. Ahogy elénk tárul a Balaton felülről a sok fehér vitorlával, igazi tengerparti érzés fog el. Azt hiszem, ha valahonnan, hát innen felülről kapta a Balaton a Magyar Tenger nevet! Sokan nem ismerik, pedig lélegzetelállító.

Lazulás a Rege cukrászdában – lélegzetelállító a kilátás

És akkor még itt van a Sajkodi öböl, ha jót akarunk strandolni, szörfölni. A gyerekeknek van kalandpark, a felnőtteknek pedig egy, a lábaknak ideális hosszúságú „belváros” a sétálóutcákkal és rengeteg levendula ajándékkal. Megpihenni pedig a jobbnál-jobb éttermekben lehet kipróbálva a leghíresebb táji borokat.

Ugyan még nem volt levelndulavirágzás, de a boltok roskadoznak a lila csecsebecséktől.

Mi szándékosan komppal jöttünk át Szántódról, hiszen már önmagában ez is egy csodás rákészülő program volt a szikrázó napsütésben. Egész más hangulatban lép az ember egy ilyen közeli élménnyel a tett helyszínére.


 

Nézzük a szervezést

Szerettem a verseny előtti kommunikációt. Baráti, közvetlen hangvétellel szólították meg a regisztráltakat fontos és hasznos információkkal. Erős volt a facebook és az emailes jelenlét is. Erős, de mégsem sok. Az ember tényleg úgy érezte, hogy gondoskodnak róla.

Az előzetes rajtszámfelvétel számomra nem volt túl vonzó Budaörsön. Nem tudom mennyire volt sikeres, de ami már Budapesten kívül helyezkedik el közigazgatásilag, az a budapestiek számára messze van. Egy rossz beidegződés ez, hiszen Budáról akár még a pesti oldalra is több idő átjutni, de saját tapasztalatomból merítve, ez sajnos így van.

A parkolás miatt gondolom nagyon izgultak a szervezők. Mi is. Ez az előzetes levelekben is jól kiérződött. Viszont meglepően zökkenőmentesen zajlott, és igen közel tudtunk megállni a versenyközponthoz. Ez számomra várakozáson felüli volt.

A versenyközpontot a Belső-Tó partjára álmodták meg. A szervezők változtattak az elmúlt évekhez képest, gondolom elsősorban a magas résztvevői létszám miatt.

Piknik hangulat

 

SZELLŐS, TÁGAS, ÁTLÁTHATÓ TÉR VOLT, OLYAN MINTHA EGY NAGY HÉTVÉGI FUTÓPIKNIKEN LENNÉNK.

 

Akár egy Oktoberfest-en

Az expo sátrakban kedves, családias volt a hangulat, sehol sem volt tumultus, azonban a futók megtöltötték a vidéket és láthatóan folyamatos volt a kereslet-kínálat közötti párbeszéd.

Mindenhol gyerekek rohangáltak, futók pihegtek a fák árnyékában és a tóban pancsoló kutyák élték ki vadászösztönüket egy kis apportálással. Egy modern barbizoni festőnek tökéletes színtér lett volna a látottakat vászonra vetni.

Gyerek és kutya – egy rendezvény tuti sikere.

A rajtszámátvétel flottul és zökkenőmentesen zajlott, jól elkülönült helyszínen.

Volt kaja-pia-tombola. Kolbász, grill, üdítő és mindenféle energiadús dolog. Aki nem futott, az egészen biztosan jól lakott.

Ellátmányban sem volt hiány.

 

SZERETTEM A SZERVEZŐ ZÖLD, TERMÉSZETVÉDŐ MEGKÖZELÍTÉSÉT.

 

Hozzám egyébként is a futás hozta közelebb a természetet. Nem vagyok egy nagy kiránduló, annál inkább természetfutó. A futás révén kinyílt a világ, a környezetem, beszélnek a fák, érzem az illatokat, minden természetben töltött perc pedig alázatot plántál belém. A természetben való versenyzés pedig csak a hab a tortán.

 

 Zöld verseny – futás a természetben

Egy nagyon kedves gesztus volt a Saucony részéről a faültetés. Ónodi Eszterrel elültettük a Saucony fát, vagy ahogy én hívom, a „futás fáját”. Rengeteget futok erre nyaranta, a szívem csücske ez a vidék, így figyelemmel tudom kísérni, hogy hogyan cseperedik a fácska a futók népes táborával. Azt gondolom, hogy adtunk az egésznek egy kis romantikát, egyszerűen kell az érzelmi kötődés és néha éppen ilyen apró mozzanatokon múlik.

A “futás fáját” ültettük el Ónodi Eszterrel

A verseny

A bemelegítés Csécsei Zolival számomra meglepően óriási tömegben zajlott. Kiváló ötletnek tartottam, hogy Zolit jóval a tömeg felé emelték, és nem egy alig látható pódiumon ugrált. Szerintem fergeteges volt a hangulata, jobb, mint amit híres fitnesz lányok szoktak nagyversenyeken produkálni.

Csécsei Zoli a kamion tetejéről melegítette be a tömeget.

 

A rajtzónában is jól elfértünk és a családias hangulat itt sem hagyott alább. Csevegtünk, integettünk, mint ha csak a szomszéd kertjébe kiabálnánk át.

Elképesztően meleg volt. Az elmúlt években elmaradozott az igazi tavasz, az átmeneti időszak, így sokként érte a szervezetet a hirtelen meleg. Szívósnak gondolom magam, jól bírom a meleget, de ez a „melegváltás” nekem is megterhelő volt Ez persze vis maior, szubjektív, kiszámíthatatlan és nem a versenytől függ, ráadásul minden versenyzőnek ugyanolyan melege volt.

 

A PÁLYA CSODASZÉP. SZŰKEK AZ UTCÁK, KANYARGÓSAK, VISZONT ROPPANT VÁLTOZATOS.

 

Kanyargós kis ösvények a természetben

 

Nem vagyok egy klasszikus terepfutó, viszont sokat futok erdőben és aszfalton is. Ezért számomra ez a verseny az egyik legjobb kevercs: természetben aszfalt.

A szintek és kanyarok miatt n yilván nem az egyéni legjobb megfutásának a terepe. A sűrű középmezőny a visszajelzések alapján azonban sokszor bedugult – na ez bosszantó tud lenni, pláne annak, aki azért szeretne haladni és nem csak örömfut. Azt gondolom, hogy szét kellett volna választani a félmaraton és a 10 km rajtját, a két mezőnyt némi fáziskéséssel kellett volna indítani, hogy a dugót a minimálisra csökkentsük. Na, majd jövőre.

Engem nem zavart, hogy nem klasszikus félmaratoni a táv (22,5 km volt hivatalosan). Azért nem, mert ahogy már írtam, nem hiszem, hogy bárki is az egyéni csúcsát akarta itt megfutni. A félmaratonhoz képest pedig minimális volt a különbség, tehát a tartalékoknak jól kell bírnia akkor is, ha valaki félmaratonra van kalibrálva.

Az útvonal nemcsak az erdőben kanyargott, nem maradhatott ki a Balaton sem!

 

 

A PÁLYABIZTOSÍTÁSSAL MAXIMÁLISAN ELÉGEDETT VOLTAM.

 

A Pest Megyei Polgárőr Szövetség segítette a futókat, hatékonyan, kedvesen és szurkolva. Amikor nem hömpölyög a tömeg az ember előtt és amikor varázslatos, ismeretlen kis sikátorokon vezet az út, egy bizonyos tempó és fáradtság mellett bizony nem mindig egyértelmű, merre kell futni – bármennyire is hihetetlen, még akkor sem, ha fel van festve a nyíl. Egyszerűen futás közben, versenylázban a test tényleg az izmokra koncentrál, oda pumpálja az energiát és az agy normális érzékelése lelassul. Aki már futott versenyen – és különösen az, aki már el is tévedt egy versenyen – tudja, hogy mennyire fontos szerepük van az irányítóknak és pályabiztosítóknak.

 

A VERSENY KÉT KB. 10 KM KÖRBŐL ÁLL. SZERETEM A TÖBB KÖRÖS FUTÓVERSENYEKET.

 

Igazából azóta szerettem meg, hogy triatlon versenyekre is járok, ahol minimum kettő, de inkább több körös a futás. Először azt gondoltam, unalmas – hiszen ahhoz szoktam, hogy egy maratoni verseny is egy körös. De megvan ennek a maga bája és előnye és most már egyre több futóverseny veszi át a két-, vagy több körös konfigurációt.

Versenyszervezői szempontból nyilván költség- és logisztikahatékonyabb: kevesebb útszakaszt kell lezáratni és a frissítőpontokat is „csak” újra kell tölteni. Ha mondjuk két körös a pálya fele annyi standra és emberre van szükség. Ráadásul rá lehet szervezni könnyebben egy rövidebb távot – esetünkben a 10 km-t, ami ugyancsak több tömeget vonz.

De versenyzői oldalról sem feltétlenül hátrányos – a rajt-célzónában az első kör végén ugyanazok az emberek szurkolnak, ugyanígy az útvonalon is. Ez óriási motivációt ad, illetve bevillan a margitszigeti pavlovi reflex: már csak egy kör – valahogy jobban telnek a kilóméterek és a második körön már pontosan tudom, hol tartalékoljak a pályán, pláne, ha ennyire embert próbáló a szint.

A legdurvább lejtőn küzdünk éppen a második körben.

 

 

KÉT KILOMÉTERENKÉNT FRISSÍTÉS – EZ ÁLOM.

 

Ebben a melegben pedig egyszerűen kötelező is volt. Sajnos a második körre már a mezőny elejének is elfogyott a víz és a kóla meleg volt. Remélem, hogy mire jött a tömeg utánunk, addigra sikerült az utánpótlást feltölteni.

“Vízmarkolás”

A vízpótlás a frissítőpontokon az egyik legkritikusabb pont. Sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy a segítők nyújtsák a vizet. Ez számomra nem létkérdés, megvan már a technikám, hogy lehet jól „elmarkolni” a vizet az asztalról: egyszerűen bele kell nyúlni a pohárba a négy ujjunkkal, a hüvelykujjal pedig jól rászorítani. (Nem gálavacsorán vagyunk). Tény azonban, hogy ennek elengedhetetlen feltétele, hogy legyen víz az asztalon, és ha meleg van, akkor a víz legyen hideg!

 

A célba érkezéskor két dolgot hiányoltam: nem volt víz és az érmet sem kaptuk a nyakunkba rögtön, illetve óriási sor kígyózott a befutócsomagért. Ez picit az élelmiszerjegyes korszakra emlékeztetett. A szervezők follow-up emailjéből látni, hogy ezt ők is érzékelték és biztos vagyok benne, hogy jövőre erre még jobban odafigyelnek.

A verseny utáni programokat irtó jó ötletnek tartom. Aki családdal érkezik, vagy vidékről, annak egy egész napos programot nyújtottak a szervezők. Adott esetben pedig olyan érdeklődőket is bevonzhat egy verseny, akik az önmagukban is helytálló kisérőprogramok miatt jöttek el. Talán jövőre már akár futva.

 

A KEDVENCEIM PEDIG AZ EREKLYÉK: AZ ÉREM TÜNDÉRI, ÍZLÉSES ÉS EGYEDI. A KARKÖTŐ PEDIG…NEM TALÁLTAM SZAVAKAT.

 

A karkötő – egyedülálló ötlet eddig Magyarországon

 

Szerintem jópáran voltak, akik csak ezért neveztek. A póló is szép, természetesen a levendula színeit idézve. Végre egy atléta a nőknek is, nem pedig rövidujjú! Ez is modern felismerés a szervezők részéről. Ugyanakkor az atléta háta túl zárt volt számomra, akár egy bringás, vagy triatlonos mez. Én szeretem, ha minél kevesebb ruha tapad rám a melegben, úgyhogy nem a mezben futottam a versenyt.

Póló a levendula színeit idézve. Végre egy atléta:)

 

Talpig Saucony-ban – nem szeretem melegben, ha sok rajtam az anyag. Egyébként furcsának tűnhet, de esőben sem előnyös!

Finishline

ÖSSZESÉGÉBEN EGY IMÁDOMVERSENY VOLT. JÓ HANGULATTAL LÁTVÁNYOS ÉS EGYEDÜLÁLLÓ TERMÉSZETI KÖRNYEZETBEN.

Vonzódom most már a kisebb versenyek iránt – olyan ez, mint amikor az ember elkezdi a klasszikus zenét hallgatni. Először a legfülbemászóbb, legnépszerűbb darabokba szeret bele, de minél többet hallgatja, egyre inkább tolódik az érdeklődése a különlegesebb hangzások iránt mindamellett, hogy a monumentális érzések nem tűnnek el benne. 10 év futás után abba a fázisba jutottam, hogy sok versenyemet érzelmi alapon választom. Ez a verseny pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember érzékeinek kíváncsiságát felkorbácsolja és úgy érezze, ezt jövőre sem akarja kihagyni. Mert futni nem csak jó, hanem futni szép…

Nők között a 6., abszolútban a 17. helyet sikerül megszereznem 1:43:23-as időeredménnyel. Boldog voltam!

Forrás: www.irunmom.com

3+1 hasznos táplálkozási tipp

Kleber Krisztina, a Cornexi dietetikusa maga is lelkes futó, félmaratonista, aki többek közt a III. Knauf Tihanyi Félmaratont is teljesítette. Krisztát arról kérdeztük, hogy saját példájából kiindulva, milyen hasznos tippet tudna  adni futóinknak?

3 + 1 tanácsot fogalmazott meg, melyet most megosztunk Veletek is…

  1. “Központi szerepe van a szorgalmas és kitartó felkészülésnek, ami nem csak a futásra korlátozódik. Például a megfelelően választott felszerelés mellett legalább ilyen fontos a gondoskodni a megfelelő energiapótlásról és odafigyelni a táplálkozásra is. A körültekintően összeállított, egészséges étrend nagyban megkönnyítheti a távok leküzdését!”
  2. “A nap mindig gyorsan kezdődik, de sosem érdemes kihagyni a reggelit. Az energiaszintünk ilyenkor a legalacsonyabb, ezért mindig figyelni kell a megfelelő tápanyagbevitelre, hogy kiegyensúlyozott legyen a nap. Szeretem a változatos, egészséges és a finom reggeliket, ezért biztos, hogy heti pár alkalommal Cornexi zabkása is kerül az asztalra a nap legfontosabb étkezésén.”
  3. “Idén eddig 2 félmaratont futottam, és mindkétszer 3 db müzliszeletet reggeliztem előtte, mert ez a mennyiség fedezi egy ilyen nagy igénybevétel előtt a kalóriaszükségletemet. Egy 70 kilós futó pl. km-enként 60-65 kalóriát éget el, ezért fontos, hogy elegendő szénhidrátot vigyünk be a szervezetünkbe – testsúlykilogrammonként 5,4 – 9 grammot – teljes kiőrlésű gabona, zöldség, gyümölcs és hüvelyesek formájában.

    A Corenxi diatetikusa vagyok, de munkaidő után futó, mint Ti, s így ajánlom nektek, hogy az egyik legjobb választás ha futás előtt, s után is van nálatok egy-egy Cornexi müzliszelet, mert nem tartalmaznak cukrot, jó rost- és energiaforrások, lassan felszívódó összetevőik révén később lesztek éhesek, és nem utolsó sorban fittek maradhattok az egész verseny alatt.”

+1.

“Legfontosabb tanácsaim tehát: soha ne hagyjuk ki a reggelit és legyünk tudatosak a táplálkozásunkkal kapcsolatban, valamint soha, de soha ne feledkezzünk meg a megfelelő folyadék bevitelről sem, és igyunk sok vizet, teát… és persze mindig, minden körülmények között tartsunk ki a cél felé vezető úton! Jó futást mindenkinek!”