30 éves hosszútávfutó múlt, több mint 200.000 lefutott kilométer – nem elírás, kettőszázezer, s Tibort idézve: „főalkatrész csere nélkül, további min. 100.000 km-t tervezve 😉 – megszámlálhatatlan ultraverseny, futás és triatlon, idehaza és a világ számtalan országában, földrészein, országúton, pályán, hegyen, sivatagi forró homokban. 1984-ben futotta az első 3 napos 200 km-es ultraversenyét…

 

  • Tibor, miben futottatok akkor, amikor még nem voltak speciális, mai szuper futócipők, amik nagyon sok sérülést kivédenek?
  • Annak idején volt a Tisza cipő és az akkori Jugoszláviából áthozott Adidas egy-két típusa, ami igen csak nagy kincs volt. Amikor elkopott, akkor a megvásárolt talpanyaggal és ragasztóval barkácsoltunk, megpróbáltuk az elkopott, elsősorban a sarok részt megemelni s tovább használni. De nem nosztalgiázok, csak azért mesélem ezt el, hogy elképzelhessétek mit kapott a láb a mai lehetőségekhez képest. Idővel a lábaim jeleztek, s először csak alkalmanként, később már minden edzésen, versenyen jelen lévő fájdalmak kísértek az utamon.
  • Mit próbáltál tenni, annak érdekében, hogy a fájdalmak elmúljanak?
  • Próbálkozás természetesen volt, más cipő, talpvizsgálat, mindenféle talpbetét, amik ugyan időlegesen segítettek valamelyest, de a probléma akkor is jelen volt, állandósult az életemben. Megjegyzem, hogy azért ezeknek a problémáknak túl nagy jelentőséget nem tulajdonítottam mondván, hogy az ultrafutás ezzel is jár. Ez ment mindaddig, amíg nem jelentkeztek azok az erős, mindennapos talp, sarok és bokafájdalmak, amik megváltoztatták a hozzáállásomat s elindultam orvosokhoz, majdan a vélemények birtokában tovább a „kincskeresés” irányába.
  • Sikerült megtalálnod a kincset?
  • Egy kedves fiatal barátom ajánlására hozzáértő szakembergárda odaadó vizsgálatain találtam magam, ahol hosszú beszélgetések, elemzések, orvosok, fejlesztők és a tulajdonosok szakvéleményének eredményeként megszületett az első Podiart talpbetétem, s azóta úgy érzem, megtaláltam a kincset.
  • Milyen volt talpbetétben futni?
  • A javallat úgy hangzott, hogy először rövid, majdan hosszabb séták, s ha a láb kezdi megszokni a különböző emeléseket, támasztásokat, kialakított dőlésszöget, akkor lehet rövidebb futásokat teljesíteni. Hát ez valahogy nem akart működni. Egy nap eltelte után 20 km. futás következett, ami rendesen megsokkolta a testem, lábam és a lelkemet is, de nem adtam fel. Ahol a betétnél problémát éreztem újra egyeztettünk, a szakemberek módosítottak, ha kellett, még profibb anyagokat is felhasználva várták a véleményemet, s újra módosítottak. Mindkét lábam más-más támasztást, emelést és korrekciót kapott, s LÁSS CSODÁT, egy-két hosszabb edzés után a rettegett probléma, a kellemetlenség, a lelket nyomorgató örökös, a pihenési időszakban is jelen lévő fájdalom hirtelen olyan minimálisra csökkent, hogy már észre sem vettem. Ami kismértékű volt, az csak a türelmetlenségemnek köszönhető, mert nem adtam elegendő időt, hogy a lábam hozzáidomuljon a módosításokhoz.
  • Ma már csak talpbetétben futsz?
  • Igen, de nemcsak futok, hiszen már a hétköznapi cipőimbe is talpbetétek készülnek. Rövid idő elteltével, ha más, betét nélküli cipőt vettem fel, a lábam már jelzett, hogy az nem jó neki. A láb kérése pedig parancs, s rögtön váltottam, amit „megköszönt” és a komfort érzése is megmaradt.
  • Mióta használod a cipőidet talpbetéttel kombinálva?
  • Több, mint négy éve, s azóta futottam 50, 100 km-es, 6 és 12 órás, továbbá hosszú hegyi versenyeket, teljesítettem embert próbáló edzéseket, 2016 -ban 23 nap alatt teljesítettem 1300 km.-t a Mária Maraton keretében és itt vagyok, NEM PANASZKODOM. Hálával és köszönettel tartozom a PODAIRT csapatának, kik egy emberként segítenek minden lábproblémával küszködő „földönfutónak”, gyaloglónak, sportolónak és azoknak, akik csak sétálásra használják lábaikat. Több ezer kilométerrel és hosszú évek tapasztalatával egy dolgot mindenekfelett kiemelnék: soha ne várja meg senki, hogy lábproblémái előrehaladt, rossz állapotba kerüljenek, mivel a korrekció ilyenkor már sokkal hosszadalmasabb. Egy időbeli beavatkozás sok kellemetlenségtől, fájdalomtól kíméli meg az embert… én már csak tudom! A Tihanyi Félmaraton Fesztivál indulóinak jó egészséget és fantasztikus hangulatot kívánok május 27-re, s őszintén ajánlom, hogy keressétek a kiállítók közt a Podiart szakembereit.