A Kupasorozatot életre hívó cél az volt, hogy minél szélesebb körben népszerűsítsék a lovaglást és a western stílust. A Kupasorozat versenyeire egy-egy ranch, vagy lovas egyesület  szervezésében kerül sor, amelyet az fűz versenysorozattá, hogy az ott bizonyos versenyszámokban elért eredményeket nyilvántartják, összesítik, és a legeredményesebb lovasokat az év végén elismerésben részesítik.

Mára a Kupasorozat egy színvonalas amatőr westernlovas versenysorozattá nőtte ki magát, melyben hat versenyszámban (Trail, Pleasure, Barrel Racing – hordókerülés, és Pole Bending – szlalom, Futószáras verseny és T-Reining), különböző versenyzői kategóriákban mérhetik össze tudásukat a versenyzők.

NA DE MI IS AZ A WESTERN STÍLUS?

Feltehetőleg azt mindenki tudja, hogy a western stílus a marhák vagy egyéb állatok körüli munkákból alakult ki. Mexikóban, és Amerika déli területein hatalmas marhacsordák éltek. –kezdetben – szabadon, és csak a rajtuk lévő billogból tudták megmondani egy-egy elcsavargott bociról, hogy kihez is tartozik. Egy ilyen több száz vagy még több állatból álló csordát képtelenség lett volna egy nálunk honos pásztor + pásztorkutya párossal irányítani. Lóháton viszont nagy távolságokat is gyorsan meg lehetett tenni, hatékonyabban össze lehetett terelni a csordát, át lehetett hajtani őket más területre, le lehetett választani például egyes beteg egyedeket, be lehetett fogni őket a billogozáshoz, tehát rengeteg munkánál volt szükség a ló segítségére.

DSCF3472

Tulajdonképpen többről is van szó, mint segítségről: ló ezekben a munkákban kulcsszerepet játszott: gyorsnak kellett lennie, hogy terelésnél vissza tudja hajtani a széthúzó marhákat; fordulékonynak és robbanékonynak, hogy követni tudja az állatok minden mozdulatát. (A hagyományos western fajták – quarter horse, appaloosa – gyakran együtt születnek ezzel a „cow sense”-szel, vagyis érzik a marha minden mozdulatát, mint egy jó pásztorkutya, aki a gazda utasítása nélkül is – önszorgalomból – fegyelmezi a rá bízott állatokat.) Tehát egy könnyen tanítható, izmos lóra volt szükség, aki semmiképp sem akadályozza a munkát azzal, hogy ijedezik, vagy ellenszegül.

DSCF3493

A lovas a ló hátáról használta a lasszót vagy más eszközt, tehát egy kezével tudta csak fogni a szárat – ehhez a lónak a lovas minden segítségére villámgyorsan – automatikusan – kellett reagálnia. A segítségek is ehhez alkalmazkodtak. A szársegítség a western stílusban indirekt módon hat – ez azt jelenti, hogy ha balra akarunk fordulni, akkor nem a bal szárat húzzuk, hanem a lazán lógó jobb szárat érintjük a nyakához (neck-reining) és azzal fordítjuk balra. Emiatt a szár súlyos bőrből van (általában), hogy a ló megérezze, ha hozzá ér. A zabla a már kiképzett lovakon általában feszítőzabla – ami a hiedelmekkel ellentétben nem fegyelmezésre való, hanem arra, hogy a ló a legkisebb mozdulatokat is megérezze a feszítőkarok emelő hatása miatt. A western nyereg spanyol/ mexikói eredetű, és legfőbb funkciója a biztonság és a kényelem (gondoljunk a napokig tartó terelésekre) Nem hiányozhat róla a nyeregszarv, ami eredetileg arra való, hogy ha a cowboy meg akarja állítani a meglasszózott marhát, akkor ne rántsa ki a nyeregből, hanem a sokkal stabilabb nyereghez legyen erősítve a lasszó vége, és a ló súlya tartsa meg az állatot.

DSCF3697

A stílus lényege, hogy a lovat nem hajtjuk és piszkáljuk folyamatosan: ha megtette, amit kértünk, akkor békén hagyjuk – ez a jutalma. Másik jellemzője, hogy kevésbé hangsúlyos a csizmasegítség és a szársegítségnek is csak jelzőértéke van. Legnagyobb szerepe a testsúlysegítségnek van.

A mai western versenyek a hagyományos, marhával kapcsolatos munkákat szimbolizálják.

  • A reining vagy western díjlovaglás a ló legkisebb segítségekkel való tökéletes irányítását célozza meg.
  • A cutting (leválasztás a csordától), a roping (lasszózás), a team penning (csoportos bekerítés) a marhák körüli munkákról szól.
  • A trail versenyen a feladat a terepakadályok leküzdése.
  • A barrel racing (hordókerülés) és a pole bending (szlalomozás) a gyorsaság és fordulékonyság versenye.
  • Ezen kívül még sokféle megmérettetés létezik, ahol a stílust, a ló felépítését, az együttműködést stb. díjazzák.

DSCF3453

A Kupasorozat IV. fordulóját a Budakeszi Texas Ranch rendezte,  a festői környezetben megálmodott 10 hektáros birtokon gyermek, ifi és felnőtt kategóriákban mérhették össze tudásukat a western lovasok. A Ranch egyik tulajdonosát, Ármos Bélát kérdeztük:

FSZ: – Miért nem a hagyományos angol stílusú lovaglásra építettétek a birtokot?
ÁB:  – A western életérzés mindig is közelebb állt a szívünkhöz, lazább, békésebb és szerintem sokkal inkább természetközelibb, mint a többi, hazánkban elérhető stílus.
FSZ: – Hány éves kortól ajánlott elkezdeni a western lovaglást?
ÁB:  – A lányom 3 évesen kezdte és a mai napig imádja. A hétvégén őt is láthattad, földről idomított egy több mint, 400 kilós lovat.
FSZ: – Kik alkotják a ranch törzsközönségét?
ÁB:  – Leginkább a fiatal lányok járnak hozzánk lovagolni, bennük ösztönszerűen megvan a lovakhoz való vonzalom, de a cowboyos életérzést kedvelő srácok is egyre többen jönnek. Emellett még talán egy külön csoportként említhető azok a gyerekek, akiknek nem jött be az angol stílus. Nálunk nyugalom van, nem erőltetünk semmit, mindenki a maga tempójában halad. A lovaink is bírják a nyüstölést, jól képzett, vizsgázott iskola lovakkal várjuk a gyerekeket, felnőtteket egyaránt.
FSZ: Hogyan értékeled a hétvégi versenyt?
ÁB:  Ez volt az első alkalom, hogy rendezőként megjelentünk a kupasorozaton, a versenyzők jó része is most járt nálunk először. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, jövőre is belevágunk! ( http://texasranch.hu/ )

 

http://www.lovasok.hu/ – a történeti áttekintés és a stílusleírás forrása